EUDR: szinte mindenkit érint, mégis csak kevesen készültek fel rá
A nagyvállalatoknak ez év végétől, a kis- és középvállalkozásoknak 2026 júliusától kell eleget tenniük az előírásoknak.
Az elmúlt napokban tette közzé első negyedéves gyorsjelentését a két hazai tőzsdén is jegyzett gyógyszergyártó, a Richter és az Egis, a befektetőket azonban az eredményszámoknál ezúttal jobban érdekelték a tervezett állami szabályozásról, illetve a szektor és a kormányzat közötti egyeztetésekről érkező hírek. A Széll Kálmán Terv ugyanis minden bizonnyal jelentősen csökkenti az iparág jövedelmezőségét, s biztosan nagyobb hatással lesz a két említett cég hosszabbtávú eredményességére is, mint az elmúlt három hónap tendenciái.
Az már nem kérdéses, hogy a gyógyszeripari befizetéseket növelik a költségvetés konszolidálása érdekében, azt azonban még nem tudni, hogy az új terhek hogyan oszlanak majd meg a szektor vállalatai között, illetve hogy a papíron állami szinten is kiemelt ágazatként kezelt, s már évek óta többletterhekkel sújtott gyógyszeripar nagyobb sikerrel tárgyal-e a kormányzattal, mint mondjuk a bank- vagy az energiaszektor.
Több száz milliárd forint a tét
Mint ismert, a kormányzat a következő években több száz milliárd forintot spórolna a gyógyszerkiadásokon. Az áprilisban közzétett konvergenciaprogram szerint az idén a tavalyi szinten tartanák a gyógyszerkasszát, míg jövőre 83, 2013-ban pedig 120 milliárd forinttal faragnák le azt. Emellett a kabinet tovább fokozná a generikus versenyt, amitől két év alatt 41 milliárdos megtakarítást várnak, s növelnék a gyógyszergyártók befizetését is, ettől 2012-ben 16, egy évvel később 15 milliárdos többletbevételt remélnek.
A Széll Kálmán Terv intézkedései nyomán elérhető egyenlegjavulást a kormányzat elképzelései szerint 25 százalékban az állami bevételek növelése, míg 75 százalékban a kiadások csökkentése eredményezheti. Utóbbiból a gyógyszerkassza a harmadik legnagyobb súlyt képviseli a nyugdíjrendszer átalakítása és a foglalkoztatást valamint a munkaerőpiacot érintő intézkedések után: a patikaszerek támogatásának visszafogása biztosíthatja az összes megtakarítás mintegy hatodát.
12 egy tucat?
Rövidtávon a gyógyszergyártók szempontjából a legfontosabb kérdés talán az úgynevezett „12 százalékos adó” tervezett növelése, amely több milliárdos többletkiadást jelentene az ágazatnak. A gyártókra kirótt terhet még a Gyurcsány kabinet vezette be a 2007. január 1-jén életbe lépett gyógyszer-gazdaságossági törvénnyel. A szabályozás értelmében a cégeknek a forgalmazott termékek társadalombiztosítási támogatásának 12 százalékát kell befizetniük az államnak. Ez jelenleg éves szinten több mint 40 milliárd forintot tesz ki.
A kabinet elképzelései szerint július elsejétől ugyanakkor jelentősen megemelnék a kulcsot. Az első tervezetben 18 százalékos adó szerepelt, azóta azonban már 8, sőt 18 százalékpontos emelés is felmerült, ami 20-60 milliárd forint közötti többletterhet jelentene a szektornak.
A végső döntésről egyelőre semmit nem tudni, de ágazati szereplők tájékoztatása szerint folyamatosan zajlanak az egyeztetések a szaktárca, és az érintett vállalatok között, s mivel a kormányzat július elsejére ígérte az „új rendszer működéséhez szükséges jogszabályokat”, a gyógyszeripari vállalatok szerint néhány héten belül megszülethet a döntés.
Más kérdés, hogy az Ecoline iparági forrásokból úgy értesült, hogy a szektor cégeit tömörítő szövetségek és a kormányzat közötti egyeztetéseken nem alakult ki érdemi párbeszéd, a kabinet inkább külön tárgyal az egyes cégekkel, tagvállalatokkal. Utóbbit támasztja alá az is, hogy a Magyarországi Gyógyszergyártók Országos Szövetsége például a 12 százalékos adó emeléséről szóló első hírek után azonnal kiadott egy alternatív javaslatot, (amelyben a támogatásban részesülő készítmények termelői áron számított forgalma után további 5 százalékos válságadó megfizetését javasolták), a kezdeményezésről azonban annak megjelenése óta több szó nem esett.
Mi lesz a K+F-fel?
Az adókulcs változása mellett kiemelten fontos kérdés az is, hogy leírható lesz-e az adóból az egyes cégek által kutatás-fejlesztésre fordított összeg. A Bajnai-kormány ugyanis 2009 nyarán úgy módosította a gyógyszer-gazdaságossági törvényt, hogy gyógyszergyártók k+f ráfordításaik függvényében 2010-ben visszaigényelhették a 2009-et terhelő 12 százalékos adó legfeljebb 20 százalékát, 2011-től pedig az előző évre vonatkozó befizetéseik akár egészét is. (A visszatérítés feltétele, hogy a befizetésre kötelezett gyógyszergyártó kutatás-fejlesztési ráfordításai meghaladják a gyógyszerei után kifizetett társadalombiztosítási támogatás ötödét, a visszaigénylés felső korlátja pedig a kutatási-fejlesztési ráfordítások értéke.)
Az új kormány ugyan nem vonta vissza ezt az intézkedést, azonban a szabályozás szövegét úgy módosította, hogy aszerint a gyártók nem vehetik igénybe az E-alap terhére a visszafizetést. Mindez azt jelenti, hogy elméletileg ugyan visszakérhetik k+f költéseikre hivatkozva a különadót a gyógyszercégek, egyelőre azonban nincs forrás, amiből ezt kifizethetnék.
Megszorításokra kényszerülhetnek a gyógyszergyártók
Nem véletlen, hogy azoknál a cégeknél, amelyek jelentős kutatási tevékenységet végeznek Magyarországon, a k+f költségek levonhatósága áll a tárgyalások középpontjában. Bogsch Erik, a Richter vezérigazgatója a cég gyorsjelentését követő sajtótájékoztatón egyenesen úgy fogalmazott: a társaság hosszútávú jövője szempontjából kulcskérdés a különadó. Kiemelte: amennyiben növelik a 12 százalékos adó kulcsát, s a kutatás-fejlesztési kiadásokat sem vonhatja le a cég, akkor olyan mértékben zuhanhat a társaság profitja, hogy minden területen megszorításokra kényszerülnének. Csökkennének a beruházások, visszaesne a kutatásra fordított összeg, s mivel a cég számos terméke veszteségessé válna a belföldi piacon, feltehetőleg foglalkoztatottsági következményei is lennének az intézkedésnek.
Hasonlóan vélekednek a többi gyártónál is. Az Egisnél, amely tavaly a kutatási kiadások levonása nélkül 2,4 milliárdot fizetett volna be a 12 százalékos adó miatt, ugyan továbbra is optimisták (ezt számviteli gyakorlatuk is alátámasztja, a cég ugyanis levonja az adóból a k+f kiadásokat, s így szerepelteti könyveiben ezt a tételt), azonban kényszerű költségcsökkentéseket a kisebbik tőzsdén jegyzett gyártónál sem zártak ki. Poroszlai Csaba gazdasági igazgató a gyorsjelentést követő sajtótájékoztatón jelezte: amennyiben komoly elvonásokkal kell szembenéznie az Egisnek, biztosan a kiadások további lefaragására kényszerülnek.
Rózsa Iván, a sanofi-aventis kommunikációs igazgatója arra hívta fel a figyelmet, hogy a kormányzat papíron már évek óta kiemelt szektorként kezeli a gyógyszeripart, a konkrét intézkedések azonban igencsak ellentmondanak ennek. Ebből a szempontból mindenképpen logikus lépés lenne a k+f kiadások levonhatóságának biztosítása, amelynek köszönhetően egyébként a magyar piac második legnagyobb szereplőjének számító cég is megspórolná a 2-3 milliárd forintos különadót.
Ellentétek az ágazaton belül
A dolog pikantériája, hogy a k+f költségek levonhatósága igencsak megosztja a szektor szereplőit, s nagyon komoly érdekellentéthez vezethet egyes vállalatok között. A hazai kutatás-fejlesztési bázissal rendelkező cégek közül több ugyanis az adó jelenlegi mértékénél jóval nagyobb összeget költ ilyen célokra, azaz akár egy jelentősebb mértékű adóemelés sem jelentene többletterhet számukra, hiszen a k+f kiadásokra hivatkozva úgyis visszaigényelhetik a befizetett összeget.
Ezzel szemben azok a vállalatok, amelyek nem végeznek kutatási tevékenységet Magyarországon, több milliárd forintos plusz terhet kapnának a nyakukba, aminek következtében akár magyarországi jelenlétüket is kénytelenek lehetnek újragondolni. Több nagy gyógyszerexportőr ugyanis már a gyógyszer-gazdaságossági törvényt követően pedzegette, hogy amennyiben tartósan nem tud nyereségesen működni hazánkban, elhagyja a magyar piacot, s bár akkor ez nem tűnt reális fenyegetésnek, könnyen elképzelhető, hogy egy nagyobb adóemelés után már komolyan megfontolnák egyes cégek a kivonulás lehetőségét is.
