A június közepén bejelentett második Varga-csomag ismét jelentős extraterheket pakolt a telekommunikációs cégek vállára, tovább sarcolva a szektorban működő multinacionális vállalatokat. 2010–2012 között a telekom-cégektől összesen 200 milliárd forintot nyert ki az állam a távközlési adóval, melyet egyébként az Európai Bizottság megtámadott, de a kormány reméli, hogy hasonló döntés születik, mint június végén Franciaország esetében, és a telefonadót nem tekintik a közösségi joggal nem összeférhetőnek.  

Mint ahogy azt a hvg.hu is megírta, augusztus elsejétől nem magánszemélyek esetében az eddigi 2 forintról 3 forintra nő a szöveges üzenetenként, illetve hívások esetén percenként fizetendő távközlési adó (telefonadó) mértéke. Az ilyen előfizetők esetében az adóbefizetés felső határa havonta 2500 forintról 5000 forintra emelkedik. Bár a magánszemélyek esetében nem változott az SMS-enként és percenként fizetendő adó mértéke (maradt két forint), de a hívószámonként beszedhető adó felső határa esetükben is megduplázódott, 700 forintra (per hó). 

A Magyar Telekom hivatalosan is bejelentette, hogy számára a távközlési adó emelése közel 8 milliárd forintos extra adóterhet jelent majd a korábbiakon felül. A Telenor és a Vodafone ugyan még nem nyilatkozott hivatalosan, de esetükben várhatóan 2,5-3,5 milliárd forint közötti összeget jelent majd vállalatonként. 

Azért fizessen, mert nagy 

Az újabb telefonadó hatása korántsem azonos az egyes telekom-cégek esetében. Mást jelent a pluszadóteher azon vállalat számára, amely ennek köszönhetően csak kevésbé lesz már nyereséges a jövő évben, mint eddig volt, és mást annak, akinek ez ténylegesen tovább növeli a veszteségét. 

hvg.hu

A piac két legnagyobb szereplője, a Magyar Telekom (a piac 46 százalékát fedi le) és a Telenor (32 százalék) is jelentősnek mondható, 30,8 és 30,5 milliárd forint adózott eredménnyel zárta a múlt évet, amelyet aztán osztalék és részesedés formájában ki is fizettek. Ugyanakkor a Vodafone (22 százalékos piaci részesedés) jelentős veszteséget termelt az elmúlt években, 2012-ben is -3,9 milliárd forint adózott eredménnyel zárt. 

Talán ebben az esetben is célszerűbb lett volna, ha a különadókból szükséges bevételt a telekommunikációs szektor vállalatai nyereség alapon fizetik meg, hiszen ez nem csak a sokszor hangoztatott egységes közteherviseléssel lenne nagyobb összhangban, hanem jobban igazodna az alapvető piaci és gazdasági szabályokhoz is.

Azt a lovat ütik, amelyik még húz 

Egy ország kormányzása során – akár csak a vállalatvezetésben – sokszor nem marad más választásunk, mint hogy azt a lovat üssük, amelyik még húz, vagyis azokon a területeken realizáljunk bevételeket, ahol még vannak működőképes szereplők, akik pénzt termelnek. 

Ezt a képet tovább árnyalják a politikai érdekek, hiszen bármilyen kormányról is beszéljünk, az szeretné a következő ciklusra is meghosszabbítani a mandátumát. A multinacionális telekom-cégek különadójával a kormány nemcsak a büdzsé befoltozására teremti elő a szükséges összeget, hanem a társadalomnak is azt üzeni, hogy az átlagemberek adóztatása helyett, a nagy, külföldi, multinacionális vállalatokkal fizetteti meg a túlélés árát. 

A tényleges kérdés persze az, hogy a végén valóban nem nekünk, átlagembereknek és átlagvállalkozóknak kell-e a számlát kifizetnünk? A szomorú válasz, hogy ha az első telefonadó tapasztalataiból indulunk ki, akkor a mobilszolgáltatók ezt az adót is továbbhárítják majd, a lakossági és a kkv szektorra, hiszen csak itt lesz erre lehetőségük.

Főúr, fizetek! 

Az első távközlési adó bevezetése után a három mobilszolgáltató különböző kommunikációs stratégiát választott. Elsőként, 2012. júliusában a Vodafone bejelentette, hogy az adóterhet továbbhárítja a fogyasztókra, a Telenor pedig novembertől, a Magyar Telekom ez év januárjától követte a Vodafone példáját, igaz mellőzve mindenfajta hivatalos kommunikációt. 

Persze nagyon nehéz összehasonlítani az egyes szolgáltatók ajánlatait, és az esetleges áremeléseket is nehéz lekövetni a percdíjak, ingyen SMS-ek, csoporton belüli ingyenes hívások, perc-, másodperc-, 10 másodperc alapú számlázás, és a kötelező vagy választható kiegészítő szolgáltatások rengetegében. De néhány dolgot azért megállapíthatunk. 

A prepaid (feltöltő kártyás) szolgáltatások díjai – amelyeket általában a lakossági fogyasztók használnak, és amely aránya ugyan folyamatosan csökken, de a teljes forgalomnak még mindig közel 48%-át teszi ki – emelkedtek. Ezek az ügyfelek nem költenek többet a mobiltelefonálásra, mint eddig, egyszerűen csak kevesebbet beszélnek. 

Stekl László

hvg.hu

A vállalkozásokat ütötte a legjobban

A lakossági ügyfelek csomagárainak feltételei romlottak, nem feltűnően, de kevesebb ingyenes SMS és lebeszélhető perc került a csomagokba, illetve itt-ott emelkedtek az árak is. A nagy nemzetközi ügyfelek, akik nemzetközi szerződéssel rendelkeznek, természetesen nem fogadtak el magasabb árakat és rosszabb feltételeket, így itt a szolgáltatók nem is igen tudták érvényre juttatni az adóemelésből származó pluszköltségeiket. 

A telekommunikációs szakzsargonban SOHO ügyfelekként emlegetett kkv-k pedig nagy részben megkapták a havi számlájukban a maximális, 1.250 Ft-os emelést, amit azóta is havonta fizetnek, hiszen munkájukhoz szükséges a telefonhasználat. Ez az ügyfélkör, az Európai Bizottság 2012-es jelentése szerint a hazai vállalkozások 99,9 százalékát teszi ki, és a gazdaság teljes hozzáadott értékének 53,8 százalékát adják, a magánszférában pedig a pénzügyi szektoron kívül dolgozó alkalmazottak 72,7 százalékát foglalkoztatják. 

Az első adó számláját tehát leginkább a kkv-k fizették meg. Várhatóan a második telefonadó bevezetése után is erre a forgatókönyvre számíthatunk majd. 

Mit nyertek a telekom-cégek a telefonadón? 

A telekommunikációs szolgáltató cégeknek egy nagyon fontos tapasztalatot azonban mindenképpen hozott az első telekommunikációs adó, ez pedig az, hogy megismerték saját ügyfeleik és szolgáltatásuk árrugalmasságát. Erre az elmúlt években, amikor az árak jórészt csak lefelé mozogtak, egyik szolgáltatónak sem volt lehetősége. 

Miután viszont minden szolgáltató így vagy úgy beépítette a díjaiba a különadót, és emelkedtek az árak, láthatóvá vált, hogy az egyes szegmensekben, legyen az feltöltő kártyás prepaid, lakossági, kkv vagy nagyvállalati szegmens, hogyan viselkedtek az ügyfelei és változtak-e az árazás miatti felhasználói szokásaik. Ez a tapasztalat pedig sokat segíthet abban, hogy az egyes szolgáltatók számára mi lehet a megfelelő stratégia a második telefonadó bevezetése után, és hogyan árazzák optimálisan szolgáltatásaikat az egyes szektorokban. 

Költségcsökkentés és portfólióátalakítás 

Örök igazság, hogy költségeket csökkenteni mindig lehet. Várhatóan tovább csökken majd a telekom-cégek dolgozóinak száma, talán megjelennek, illetve felerősődnek majd ezeknél a cégeknél az irodabérleti díjakat csökkentő megoldások (Flexible Office, Home Office). Elhalaszthatnak tervezett beruházásokat, ami egy idő után a szolgáltatások minőségét rontja le. Ebben az összefüggésben sokatmondó a telekommunikációs vállalatok költségstruktúrája: míg a ráfordítások a Telenor esetében a teljes árbevétel 61 százalékát teszik ki, addig ez a Magyar Telekom esetében már 67, a Vodafone-nál pedig 74 százalék. 

Az újabb telefonadó talán lökést adhat annak, hogy a telekommunikációs szolgáltatások piaca átalakuljon, hiszen az elmúlt években ez a piac sem szólt másról, mint hogy ki tud alacsonyabb percdíjat, olcsóbb csomagárat vagy ingyenes telefonkészüléket kínálni az ügyfeleknek. Vagyis nem szólt másról, mint az árazásról.  

Talán a mobilszolgáltatás is átalakul az eddigi "mennyiért veszek egy percbeszélgetést"-irányból egy megoldást szállító irányba. Természetesen vannak erre már most is jelek, hiszen találkozhatunk felhőalapú megoldásokkal, Office 365-típusú lehetőségekkel, azonban ha a szolgáltatók ilyen piaci körülmények között is szeretnének profitot realizálni, elkerülhetetlen a további átalakulás ezen a területen. 

A jövőben talán még inkább szét fognak válni a low-cost és a prémium ügyfelek, és egyre inkább előtérbe kerül a felhasználói szegmensek és a nekik nyújtott szolgáltatások szétválasztása. Könnyű belátni, hogy a low-cost ügyfelek számára elsősorban a beszélgetés típusú szolgáltatások és azok ára a legfontosabb, viszont a percdíjak további csökkentése nem folytatható tovább, hiszen a növekvő adóterhek mellett ez már nem kifizetődő.

Adatkommunikációt a telefonbeszélgetésekben!

Egy módon azonban kikerülhető a telefonadó mind az ügyfelek, mind pedig a szolgáltatók számára. A törvény alapján ugyanis csak a beszédalapú percdíjakat sújtja az adófizetési kötelezettség, az adatkommunikációt nem. Ez pedig jelentős szerepet játszhat a mobilszolgáltatók jövőbeni stratégiájában, hiszen egyre kedveltebbek azok az applikációk, amelyek ugyan voice-alapú szolgáltatást nyújtanak, de már adatkommunikáción keresztül biztosítják a hangalapú kommunikációt (Viber, Skype, Face Time stb.) Ezek a megoldások ugyan csak okostelefonokra érhetőek el, de ezek aránya már eddig is folyamatosan nőtt. Jelenleg a lakosság 29 százaléka használ okostelefont, ami Magyarországon 2,4 millió ilyen készüléket jelent. 

Telekom

Ha tehát a mobilszolgáltatók tovább erősítik az okostelefonok részesedését a használók körében, és az eddigi hangalapú szolgáltatásokat adatalapú megoldásra terelik át, akkor segíthetnek az ügyfeleknek – és persze saját maguknak is –, hogy elkerüljék a telefonadót. 

Másfelől viszont a prémium ügyfelek számára biztosítani kell a szolgáltatásokban valamilyen hozzáadott értéket, hiszen egyébként nem fizetnének magasabb előfizetési, illetve percdíjat, mint a low-cost ügyfelek. Ezen ügyfelek szolgáltatási csomagját tehát meg kell tölteni hozzáadott értéket nyújtó szolgáltatásokkal vagy megoldás szállítói tartalommal, hogy prémium felárat kérhessenek a szolgáltatók ettől az ügyfélkörtől. A percdíjak mellé, tehát olyan hozzáadott szolgáltatásokat kell kínálni, mint az egyre nagyobb sebességű és adattartalmú mobilinternet vagy a felhőalapú vállalati megoldások, mindezeket pedig személyre szabottan beépítve az egyes vállalkozások problémáinak megoldására kidolgozott szolgáltatási csomagokba. 

A kevesebb több?! 

A Magyar Telekom kivételével a telekommunikációs vállalatok jelenleg inkább csak a hagyományos businessükhöz szorosan kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtják. Felvetődik a kérdés, hogy vajon a telekom-cégek jövőbeni stratégiájában helyet kapnak-e ezek a nem szorosan telekommunikációhoz kapcsolódó szolgáltatások, és ha igen, milyen módon és mértékben? 

Ugyanakkor itt is érdemes a szolgáltatóknak önmérsékletet gyakorolni és figyelembe venni Steve Jobs üzenetét, vagyis hogy a kevesebb néha több, és az egyszerűségre, az átláthatóságra és a gyorsaságra fektetni a hangsúlyt. Egy túladóztatott szektorban természetesen elsősorban olyan szolgáltatásokkal érdemes a palettát bővíteni, amelyhez van házon belül szakértelem, amelyre van a meglévő ügyfelek körében igény, és amely rövid távon profitot tud termelni. Tehát elsősorban nem energiaszolgáltatásba vagy online tartalomszolgáltatásba érdemes belevágni (a Telekom foglalkozik földgáz-kereskedelemmel és az Origo révén tartalomszolgáltatással is – a szerk.), hanem inkább azt érdemes megfontolni, hogy belépjen a kábeltelevíziós vagy a felhőalapú szolgáltatások világába. 

(A szerző nemzetközi változásmenedzsment szakértő, vállalati reorganizációs szakember)

Ha a cikket érdekesnek találta, látogasson el a hvg gazd Facebook-oldalra, és nyomjon rá egy "Tetszik"-et. Nem bánja meg!