Az online szolgáltatások sem ússzák meg a 27%-os áfát

2015-től már nem éri meg az elektronikus szolgáltatást nyújtó vállalatoknak alacsony áfakulcsot biztosító uniós országba költözniük, hiszen januártól a B2C tranzakciók után is az igénybe vevő lakóhelyén érvényes forgalmi adót kell majd megfizetniük – mutat rá az adótanácsadással és könyvvizsgálással foglalkozó Baker Tilly Hungária szakértője. A magyar költségvetés a külföldi áfabevételek miatt nyerni, a végfelhasználók pedig – a magasabb áfát áremeléssel kompenzáló külföldi szolgáltatók miatt – jó eséllyel veszíteni fognak az új szabályozással. A szakemberek szerint a direktíva pontos alkalmazása összetett tranzakciók részletes elemzését igényelheti, ezért a tanácsadókkal nem jól ellátott e-szolgáltató startupoknak és a kkv-knak ugyancsak nem kedvez.

November 27-én a Skype online telefonszolgáltató rövid e-mailben arról tájékoztatta magyar ügyfeleit, hogy 2015. január 1-jétől – az új szabályozásnak megfelelően – az EU-ban élő ügyfeleiknek a vevők saját lakhelyén érvényes áfát számítják majd fel; szemben a jelenlegi 15%-os forgalmi adóval, ezért „előfordulhat, hogy kismértékű növekedés lesz tapasztalható a hívásalapú fizetéses hívások áfát is tartalmazó díjszabásában”. A levélben megadott példa alapján pedig gyorsan kiderül, hogy a Skype kérdés nélkül a végfelhasználókra hárítja majd az áfakulcsváltozás különbözetét.

„Eddig a cégek jellemzően alacsony áfakulcsú országot választottak az e-szolgáltatások nyújtásához, de január elsejétől megszűnik az ilyen országok versenyelőnye – foglalta össze Bagi Márta a cég szakértője. – Ezzel megvalósul az az alapelv, hogy az áfának mint fogyasztási adónak abban az országban kell bevételt képeznie, ahol az árucikket vagy szolgáltatást igénybe vették.”

A változás nem érinti a termékértékesítést, ahol csak a megrendelés történik elektronikusan, illetve – a távközlési, műsor- és elektronikus szolgáltatásokon kívüli – összes egyéb szolgáltatást sem. A törvény hatálya alá esik ugyanakkor a szoftver rendelkezésre bocsátása és frissítése, az elektronikus tárhely biztosítása, a honlap hostingja és üzemeltetése, az adatbázis elérhetővé tétele, valamint a távoktatás, a zene, film vagy játék rendelkezésre bocsátása, illetve a politikai, kulturális, művészeti, sport- és szórakoztatási célú médiaszolgáltatás.

Ezeken kívül változatlan marad a szabályozás tudományos, művészeti, sport- stb. eseményekre szóló belépőjegy, illetve az „online foglalt” tárgyi jellegű szolgáltatások, például szálláshely vagy étterem foglalásakor, ezek ugyanis továbbra is az esemény helyén, illetve a szálláshely, étterem földrajzi helye szerinti országban adóznak.

Ha az e-szolgáltatásokat „egy csomagban” értékesítik (pl. telefon-televízió-internet), akkor a teljesítés helye az igénybe vevő letelepedési/tartózkodási helye, de ha az értékesítendő szolgáltatáscsomag több elemből áll, és nem minden elemére vonatkozik a 2015-ös módosítás, akkor meg kell vizsgálni, hogy a csomag egyetlen szolgáltatásnak minősül-e, vagy több különböző elsődleges szolgáltatást vásárol a végfelhasználó. Az előbbinél a „főszolgáltatás” alapján kell besorolni a teljes csomagot, míg az utóbbinál minden elemét külön-külön kell megítélni. Fontos, hogy a többelemes csomagot nem szabad mesterségesen elemekre szedni, ha az gazdasági szempontból egyetlen szolgáltatás.

Többszereplős értékesítéskor a végső felhasználónak történő e-szolgáltatás után az áfát az köteles megfizetni, aki a szolgáltatást nyújtja. Ha a tartalom tulajdonosa – például egy előadó a zeneszámait közvetlenül a saját weboldalán keresztül értékesíti –, akkor az áfa fizetésére is ő kötelezett.

Ha azonban a tartalomtulajdonos megállapodást köt egy gyűjtőportállal, hogy a tartalmat helyette értékesítse, akkor gyűjtőportál minősül majd közvetítőnek. A közvetítőt pedig úgy kell tekinteni, hogy saját nevében veszi igénybe és egyben nyújtja is ezeket a szolgáltatásokat. Tehát – mint nyújtó fél – ő lesz az adó fizetésére kötelezett, nem pedig a csengőhangok tulajdonosa.

„Egy-egy ilyen értékesítési lánc rendkívül bonyolult lehet, hiszen az értékesítő vállalkozásokon kívül a tranzakció sikerességéhez szükség lehet még a fizetési szolgáltatóra, az internetszolgáltatóra vagy akár a mobilszolgáltatóra is. Ilyen esetekben indokolt a szakember bevonása” – állítja Bagi Márta.