Botrányos földbérlet után kedvezményes földtulajdon?

A magyar föld nem eladó, de a barátok ingyen is megszerezhetnék. A színfalak előtt Jakab István, a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetségének (Magosz) elnöke – nem mellesleg a Fidesz frakcióvezető-helyettese – lobbizik, hogy a korábban pályázati úton kiosztott állami földeket az arra érdemesítettek ne csak bérlőként használhassák, de tulajdonba is megkaphassák. Szerinte ezt a lépést a gazdák részéről jelentkező „fokozódó társadalmi igény” mellett az indokolja, hogy így elejét lehetne venni a gazdasági társaságok, illetve a külföldiek későbbi vásárlási rohamának. Jakab és az ötletgazdának tartott párja, a Nemzeti Agrárkamarát vezető – szintén fideszes parlamenti képviselő – Győrffy Balázs az MNB 2,5 százalékos növekedési hitelének mintájára kedvezményes kölcsönt is folyósíttatna a vevőknek.

A szándék és a már-már földosztással egyenértékű konstrukció beleillik a Fidesz-kormány birtokpolitikájába, amelynek deklarált célja a családi gazdaságok erősítése. Közel 400 ezer hektár állami föld privatizációjának lehetősége villant így fel, ami azonban a gyakorlatban lényegében egyet jelentene a kormánnyal lojális kör bebetonozásával is. Így látja ezt Ács Sándorné, annak a kishantosi biogazdaságnak az egyik kisemmizett alapítója, amelynek a földjét az állami pályázat során olyanoknak adták, akik aztán beszántották, elpusztították.

A dombóvári határban. Tájkép csata előtt

Stiller Ákos

A nyár derekán Lázár János Miniszterelnökséget vezető miniszter még csak annyit ígért, hogy fontolóra veszik a Magosz javaslatát, amelynek Fazekas Sándor földművelésügyi miniszter a kezdetektől lelkes támogatójának tűnt. Olyannyira, hogy az sem zárható ki, valójában a tárca volt az ötletgazdája. A miniszter mindenesetre a napokban arról nyilatkozott a Magyar Hírlapnak, hogy a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet már a mai szabályok szerint is értékesítheti az állami földeket, csakhogy az ezzel kapcsolatos előírások túlságosan szigorúak, körülményesek (hirdetmény, árverés), és az így eladható birtokméret is limitált (3 hektár a maximum). A szabályok lazítása, a földbérleti pályázatok győzteseinek helyzetbe hozása, úgy tudni, Orbán Viktor elképzeléseivel is találkozik. Annál is inkább, mert, mint Raskó György agrárvállalkozó, volt földművelésügyi államtitkár a HVG-nek fogalmazott, „a miniszterelnök nem gazdasági, hanem politikai eszközként tekint az agráriumra, ami annyi GDP-t sem termel, mint egyetlen autógyár”. Raskó, illetve Gráf József, a baloldali kormányok 2005–2010 közötti agrárminisztere egyaránt úgy véli: a jelenlegi kormánynak „mániája”, hogy vidéken a családi gazdálkodás jelenti az egyetlen megélhetési forrást, miközben a gazdálkodók jószerével csak az uniós támogatásokból élnek, semmiféle késztetésük nincs az innovációra, a hatékonyság növelésére, pedig 2020 után előreláthatólag megszűnik a földalapú támogatás.

A most piacra dobni szándékozott 400 ezer hektár egyébként pontosan annyi, amennyinek a privatizációjáról a leköszönő első Orbán-kormány 2002-ben rendelkezett, csak már nem maradt ideje a megvalósításra. A döntést akkor azzal indokolták, hogy a hivatalba lépő balliberális kormány így nem nyithatja meg a földszerzés lehetőségét a szövetkezetek előtt. Mára az érvelés módosult: ezúttal a Brüsszellel folytatott csata, a külföldiek földszerzésének megakadályozása, az unió által vizsgált földforgalmi törvény védelme és a kötelezettségszegési eljárás nyomán esetleg bekövetkező elmarasztalás az alibi.

 A jogi személyek tulajdonszerzését tiltó magyarországi passzusok elbukását, úgy tudni, még kormányközeli szakértők is biztosra veszik. Védhetetlen ugyanis az az érv, hogy a magánszemélyek maximum 300 hektárjával szemben a gazdasági társaságok azért nem juthatnak földhöz, mert tulajdonoscseréjük nem kontrollálható, így az üzletrésszel együtt akár külföldi kezekbe is kerülhet a termőföld. Rés ráadásul már így is van a pajzson, hiszen a külföldi magánszemélyek, ha földművesnek és helyben lakónak számítanak, és a szerződéseket jóváhagyó földbizottságokon is átcsusszannak, vihetik a magyar rögöt.

A brüsszeli szankciók ellen „prevenciós” céllal bevezetni tervezett állami földosztás valójában nem más, mint a trafik-, illetve a földbérletpályázatoknál tetten érhető klientúraépítés folytatása. Elővásárlási joguk ugyanis az adott földterületek bérlőinek van: azoknak a kiválasztottaknak, akiket a korrupciónak, a barátok, haverok helyzetbe hozásának gyanúja által körbelengett pályázatokon győztesnek hoztak ki. Azt, hogy a családi gazdaságok erősítésével reklámozott pályázatokon a helyben lakó gazdáknak nem sok babér termett, az éppen a földügyek visszásságai miatt lemondott Ángyán József volt fideszes agrárállamtitkár kimutatásai jól illusztrálják. E szerint a pályázó helyi gazdáknak csak mintegy a harmada került a nyertesek közé.

Ángyán József tüntet. Lepergett róluk

MTI / Kovács Tamás

Hasonlótól tartanak a tervezett földprivatizáció ellen tiltakozó civil szervezetek, ellenzéki pártok is. Az Élőlánc Magyarországért Mozgalom például a szabadrablás folytatásaként tekint az állami földek eladására. Az LMP az elmúlt két évtized legjelentősebb köztulajdon-lopási kísérletének minősítette a kormányzati terveket.

A földművesként regisztrált 100–200 ezer embernek szánt pr-fogásként jellemezte a „földosztást” Máhr András, a társas gazdálkodók érdekeit védő Mezőgazdasági Szövetkezők és Termelők Országos Szövetségének főtitkárhelyettese, egykori szakállamtitkár is. Emlékeztetett: az utóbbi két évben kiszórt 50–60 ezer hektárnyi állami földet kedvezményesen – 1250 forintos tarifával, 20 aranykoronával számolva – hektáronként 25 ezer forintért bérelhették, ami messze jutányosabb a piaci 50–70 ezer forintnál. Most ezek a pályázati nyertesek újabb ajándékot kapnának: a jelenlegi bérleti díjjal megegyező törlesztőrészlet fejében az eddigi bérlők voltaképp ingyen szereznének tulajdonjogot az általuk használt földre, a vásárlást kedvezményes hitellel segítő állam így az egyik zsebéből a másikba tenné a pénzét, miközben lemond a saját tulajdonáról.

Nem tartja eleve ördögtől való ötletnek az állami földek privatizációját Raskó György, aki szerint a megoldás mikéntjével van a baj. A szektorban magánvállalkozóként is érintett agrárszakember szerint épp az volt eddig felháborító, hogy több ezer hektár állami földön gazdálkodó cégek feleannyi bérleti díjat fizetnek az államnak, mint amennyit azok az agrárvállalkozók, akik magánszemélyektől bérelt földeket használnak. „Mi ez, ha nem bújtatott állami támogatás?” – jellemzi a helyzetet Raskó, aki a jelenlegi körülményeket szemlélve úgy tekint az állami földekre, mint a politikai vircsaft tárgyára, nem pedig mint a gazdálkodáshoz szükséges eszközre.

Az állami földek nagy tömegű, egyidejű piacra dobása közgazdaságilag is nehezen védhető. A hatalmas kínálat, az értékesített földekre vonatkozó átmeneti elidegenítési tilalom, valamint a csekélynek mondható fizetőképes kereslet óhatatlanul is lefelé nyomná az árakat. Ráadásul a lehetséges vásárlók körét a földforgalmi törvény tovább szűkítette azzal, hogy csak földműveseknek engedi meg a földvásárlást. Ám ezek többsége nincs abban a helyzetben, hogy beszálljon egy bizonytalan kimenetelű licitbe.

A problémák egy részét mintha a kabinetben is érzékelnék, az agrártárca előterjesztésének múlt heti tárgyalásán nem is volt teljes az egyetértés. Fazekas Sándor a korábban bedobott 400 ezer hektárhoz képest már maga is némileg visszafogottabban, 350 ezer hektár potenciálisan magánkézbe adható állami földről nyilatkozott a hét végén. Ezen belül mintegy 100 ezer hektárnyi elszórt, osztatlan közös tulajdonú földdarabkáról beszélt, amelyek eladását elsősorban szorgalmaznák. Olyan, három hektár alatti apróságokról, amelyeket a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet már most is eladhat, mégpedig pályáztatás nélkül. A nagyobb földdarabokhoz nyilvános pályázat vagy árverés kell, és utóbbiak esetében Fazekas is „hosszú folyamatot” emlegetett. A HVG kormányközeli forrása szerint mindenesetre a következő másfél évben hirdetnék meg a kiszemelt földeket.

A volt kishantosi ökogazdaság. Beszántották

Fazekas István

Az még a kormánynak is fejtörést okoz, miként lehetne egy ilyen méretű földosztást úgy lezavarni, hogy ahhoz esetleg ne is kelljen megszerezni a Fidesz–KDNP számára ma már hiányzó kétharmados parlamenti támogatást. Információink szerint a kabinet vizsgálja annak a lehetőségét, szükséges-e egyáltalán külön országgyűlési felhatalmazás, nem lehetséges-e az egész témát a Nemzeti Földalap működését szabályozó törvény alapján, kvázi rendeleti úton elintézni. Sallai Róbert Benedek, az LMP agrárszakértője szerint kizárt, hogy ilyen horderejű döntést a parlament megkerülésével – vagy akár csak feles törvénnyel – meg lehessen hozni, amennyiben mégis ez történne, úgy az Alkotmánybíróságon támadnák meg a lépést. A kabinet számára intő jel lehet, hogy júniusban az AB – Áder János államfő indítványa alapján – elkaszálta a földtörvénynek azt a módosítását, amelynek során a Fidesz–KDNP egyszerű feles többségű döntéssel próbálta a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet kezelésébe adni a nemzeti parkok földjeinek nagy részét. Igaz, ott az alkotmánybírák a természetvédelem korábban elért szintjének megőrzését szolgáló intézményi garanciákat is sérülni látták, erről pedig itt nincs szó.

Ha minden össze is jönne, az sem rajzolná át a magyar agrárium birtokszerkezetét. A szóban forgó 400 ezer hektár az összes mezőgazdasági területnek 6, a megművelt – pontosabban támogatást igénybe vevő – durván 5 millió hektárnak is csak bő 8 százaléka lenne. Igaz, ez sem elhanyagolható tétel: a földalapkezelő által menedzselt és eladásra szóba jöhető szántó, rét, legelő összesen mintegy 580 ezer hektár, vagyis a mozdítható állami földek nagyobb részét az Orbán-kormány a hozzá közel állóknak „adományozná”. Fejtörést okozhat viszont, hogy ezek zöme az egykori állami gazdaságok által használt terület, amelynek csak a töredéke vehető azonnal használatba. Több mint 100 ezer hektár az első Fidesz-kormány idején privatizált, piszkos 12-ként elhíresült gazdaság használatában van. E területek azért különlegesek, mert emberöltőnyi idő, 37 év múlva jár csak le a bérleti szerződésük.

A tervezett privatizáció és a földforgalmi szabályozás kombinációjából mindenesetre az következne, hogy e földek egy része is kalapács alá kerül, sőt nem kizárt, hogy a volt állami gazdaságok földterületeit szétdarabolják. Részletek egyelőre nem ismertek arról, hogy melyek esnek bele a szórásba, illetve hogy a legnagyobbak, mint például a Nyerges–Simicska-féle dunántúli Mezort-csoport, Csányi Sándor OTP-vezér Bólyi, illetve Dalmandi Mezőgazdasági Zrt.-je vagy Leisztinger Tamás agrárbirodalma háborítatlan marad-e. Hosszú távon azonban, ha valóban a nagybirtok és a családi gazdaság Orbán által egészségesnek tartott, 20:80 százalékos arányára törekszenek, a Fidesznek velük is ujjat kellene húznia.