Kevés olyan letisztult piac van, ahol ennyire egyértelműen le vannak osztva a lapok két mamutvállalat között, mint az üdítőitalok piacán. Bármit emelünk le a szupermarket polcáról vagy veszünk ki a benzinkút hűtőjéből, szinte biztosan Pepsi- vagy Coca-Cola-termék akad a kezünkbe. Magyarországon jellemzően az utóbbi, ami annak köszönhető, hogy a koronaékszernek számító kólaversenyből itt a Coca jött ki nyertesen. Olyannyira, hogy a magyar emberek tudatában a kóla és a Coca brand gyakorlatilag összeolvadt, és sokak előtt ismert ugyan, hogy más gyártóknak is van kólájuk, ezeket a Coca koppintásának tekintik, de legalábbis a minőség mércéje az, hogy mennyire hasonlítanak a Cocához.

Ezért is vall elképesztő merészségre a néhány fős Italműhely Kft. próbálkozása. A kis cég nemcsak, hogy egy rendkívül zárt piacra próbál betörni, de ráadásul nem a vásárlók nosztalgiájára alapozva, egy korábban bejáratott brandbe próbál életet lehelni, hanem egy teljesen új márkával próbálkozik. És még csak nem is egy réspiacot megcélozva, hanem a kóla bebetonozott intézményét készül megtorpedózni. A Tikkadt Szöcske – vendéglátásban jártas, több éttermet vezető – megálmodói szerint egyértelműen érezhető az üdítőitalok piacán az alternatíva hiánya, mind a vendégek, mind a kínálatukat felturbózni kívánó vendéglátósok részéről.

„Önmagában elég erős marketinghordozó”

Régóta szerettünk volna „kotyvasztani” egy saját italt

– mondja az egyik tulajdonos, Neumann-Bódi Edit, akinek vegyészmérnök férje állította elő a szöcske kólát. Annak – a Coca-Colához hasonlóan – szigorúan titkos a receptje. Annyit azért elárultak – amit egyébként a termék kommunikációjában is kiemelnek –, hogy az üdítő markáns ízéért a kóladió felel, amely egy Afrikában honos gyógynövény, amelyet jellemzően a gyógyszeripar használ, de eredetileg a Coca-Cola is ebből volt – innen az elnevezés is.

A kezdeti kóstoltatáskor sok idősebb tesztelő is említette, hogy emlékezteti az íze a Fagiforra. Számunkra is csak később derült ki, hogy ez egy kanalas orvosság, amely valóban kóladiót tartalmaz

– idézték fel.

A szöcske kólát ennek megfelelően olyan italként szeretnék pozicionálni, amely minőségi alapanyagokból készül, egyfajta „kézműves” kólaként, bár ezt a jelzőt tudatosan kerülték annak elhasználtsága miatt. Ezért drágább is, mint a Coca, bár az ár változó, mert azt a kiskereskedők határozzák meg, félliteres kiszerelésben jellemzően 250 forint körül kapható a boltokban.

Az alapanyag hangsúlyozása mellett a legnagyobb reklámerővel mégis maga az elnevezés bír, amely hallatán mindenki felkapja a fejét.

Mivel célunk egy alternatíva teremtése a magyar piacon, ezért mindenképpen ragaszkodtunk a magyar elnevezéshez, ami ráadásul kellőképpen figyelemfelkeltő és többlettartalommal is bír, de kerülni szerettük volna a túlzott magyarkodást is, ezért nincs például magyar zászló a csomagoláson. Fontosnak tartottuk, hogy valamilyen szerethető állatot is kapcsoljunk a brandhez, így lett Tikkadt Szöcske

– magyarázza a tulaj, aki szerint a név önmagában elég erős marketinghordozó és jelentéssel is bír: a szöcske képes nagyot ugrani, és akár betörni egy olyan zárt piacra is, mint az üdítőitaloké.

A kiskereskedőkkel sem könnyű

Az, hogy az emberek kólafronton mindent a Cocához hasonlítanak, csak az egyik nehézség, a salesnek sincs könnyű dolga, amikor az éttermeket, boltokat járja.

Valamivel meg kell tudni tapadni, mert először mindenhol csak a századik ügynököt látják az emberben, de a Tikkadt Szöcskére mindenki felkapja a fejét. Csakhogy – akár csak a sörök esetében – a legtöbb helyen elköteleződtek a nagy gyártóknak, akik ingyen adják termékük mellé a hűtőt, amelybe csak saját termékeiket szabad elhelyezni, így sokszor csak kellő győzködés után voltak hajlandóak betenni a szöcskét a pult mögé.

A másik jellemző gyakorlat, amely megnehezíti a terjesztést, hogy a beszállítók elkényeztették a kiskereskedőket, akik nem adják le maguktól a rendelést, hanem a nyakukra kell járni.

Nem egyszer fordult elő, hogy az első adag leszállítása után felhívtuk a boltot, vendéglátóst, hogy érdeklődjünk, mennyire fogyott a kóla, amire lelkesen mondták, hogy elkapkodták az összeset, de további rendelést nem adtak le, mert megszokták, hogy úgyis jelentkeznek az új adaggal.

Így, miután már majdnem 100 helyen kapható a szöcske kóla, komoly kapacitást kell fordítani a kapcsolatápolásra a partnerekkel, de mint mondják, ahova egyszer bekerültek, onnan több mint kilencven százalékban – ha utánajárással is, de – újra rendelnek. „Kialakult egy szívóerő, de azért fogni kell a kezüket” – magyarázzák. Azonban már egyre többen keresik meg őket is, és vidékről is egyre nagyobb az érdeklődés, így a következő nagy falat egy országos logisztikai háló kiépítése lehet.

Kicsiben kezdték

Szöcske kóla

Facebook / Tikkadt Szöcske

Azt nem árulták el, hogy pontosan mekkora befektetés kellett a gyártás beindításához, csak azt, hogy ehhez két éttermüktől is meg kellett válniuk. Első lépésben csak néhány darabot gyártattak egy vidéki, kis palackozóüzemben, az italt saját éttermeikben és baráti körben próbáltak ki, de miután pikk-pakk elfogyott, kerestek egy nagyobb kapacitással bíró üzemet és megindult az értékesítési helyek felkutatása.

Az hamar világossá vált, hogy a nívósabb éttermekben – ha van is érdeklődés – a PET-palackos kiszerelés nem járja, így a következő lépés az üveges Tikkadt Szöcske piacra dobása lesz. Ez látszólag nem tűnt nagy dolognak, de mint kiderült, az országban nem gyártanak 0,33-as palackokat, így azokat külföldről kell beszerezni. Emellett igény mutatkozott egy cukormentes változatra is, amely jelenleg előkészítés alatt áll és várhatóan májusban kerül boltokba.

Másoknak beletört a bicskája

Nem ez az első próbálkozás egy magyar üdítő „meghonosítására”. Az egykor népszerű Bambit is megpróbálták visszahozni, de nosztalgia ide vagy oda, a Csillaghegyi palackozóból mindössze évi 5-6 ezer palack kerül ki, amelyhez az Ibolya presszóban lehet hozzájutni. A Bambit annak idején egyébként a Pepsi nyírta ki. (A régi, de valahogy életben maradt márkákról itt írtunk részletesebben.)

Találunk még Márka italokat vagy Traubisodát is, de ezek népszerűsége sem éri el a Tikkadt Szöcske által áhítottat.

Érdekes, hogy amíg a környező országokban szinte kivétel nélkül megtalálható egy nemzeti kóla – Szlovákiába a Kofola, Szlovéniában Cockta –, addig idehaza nem nagyon bátorkodtak ilyesmivel, leszámítva a Szentkirályi Elixis nevű termékét, amely nem nevezi ugyan magát kólának, azonban a külalak erre utal: barna szín, szénsav, piros címkén fehér betűk. Arról ugyan nincs információnk, hogy az Elixisből mennyi fogy, de amíg a Tikkadt Szöcske kapcsán el nem kezdtük átvilágítani a piacot, nem is hallottunk róla.