A Népszabadság júniusban mutatta be a Tigáz egyik ügyfelének történetét.

A telkén lévő épületek egy részében évtizedek óta működteti családi tulajdonú nonprofit oktatási intézményét. A gázmérő és a Tigázzal kötött szerződés az ő nevén van. Évtizedekkel ezelőtt jelezte a szolgáltatónak az oktatási intézmény beindítását, és a társasággal úgy állapodtak meg, hogy a fogyasztás felét az oktatási kft. fizeti.

Mindig rendezte a számlákat, de a cége bevételeinek jellegéből adódóan rendre körülbelül egyhetes késéssel. Mivel a szabályok is csak több hónap késedelmet büntetnek a mérő kikapcsolásával, ebből egy ideig nem volt baja.

Júniusban azonban értesítést kapott arról, hogy a Tigáz tőle és az oktatási kft.-től is egy évre visszamenőleg havi 12-13 ezer forintot követel „behajtási költségátalány” jogcímén. A cég egy kétségkívül évek óta létező törvényre hivatkozott, amely szerint az EU szabályai szerint a bármekkorát is késő cégektől minden egyes számla után egységesen 40 euró sarc követelhető egy évre visszamenőleg. Ez a cikkben szereplő nő esetében összesen több mint kétszázezer forint volt.

A Tigáz már korábban elismerte, hogy magánszemélynek ez az átalány nem számítható fel.

Másra is érkezett panasz

A Tigázon kívül egy másik szolgáltatóval szemben is érkezett panasz a behajtási költségátalány alkalmazása kapcsán – közölte a lappal a gázszolgáltató ügyében vizsgálódó Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivataltól. Az nem derült ki, melyik lehet a másik szolgáltató.

A hatósághoz 1500, a Tigáz érintett gyakorlatát kifogásoló jelzés érkezett, közülük 345-öt írásban kaptak meg.

A hivatal azt rója fel a Tigáznak, hogy nem jelezte előre se a hivatal, se felhasználói felé, hogy alkalmazni akarja a költségátalányt. Nem kezdeményezett üzletszabályzat-módosítást se.

Más szolgáltatóktól viszont érkezett üzletszabályzat-módosítási kérelem, de ezeket nem nevezte meg a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal.

Stiller Ákos

A Tigáznál a lap erre vonatkozó sokadik kérdésére elárulták: ilyen esetben nem tudják elkülöníteni a lakossági és a céges felhasználást, a címzéskor se tűnt fel nekik a különbség.

Ugyancsak hosszas várakozás után árulták el azt is: közös lakossági-vállalkozási ügyfélazonosító esetén előfordult, hogy az értesítést tévesen a lakossági fogyasztóknak küldték ki, illetve volt, hogy „tévesen értelmezték" a törvényt. Ezeket a Tigáz visszavonta, és ígéretet tett a befizetések visszatérítésére. Azt nem akarták megmondani, hogy eddig hány lakossági fogyasztónak fizettek vissza pénzt és mennyit.

A közműhivatal társszerve, a Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság is felfigyelt már a behajtási költségátalányra. Ők hangsúlyozták, hogy a lakosságon kívüli ügyekben nem illetékesek, illetve a költségátalány csak cégekre alkalmazható. Tudomásuk szerint a behajtási költségátalányt alkalmazzák áram-, gáz- és vízszolgáltatók is – tették hozzá.

Kósáék javasolták

Az egységesen 40 eurós költségátalány akár egyetlen nap késéssel befizetett számla után is ráterhelhető a cégekre. Az ide vonatkozó törvényjavaslatot tavasszal Kósa Lajos fideszes frakcióvezető terjesztette a parlament elé, de azt nem feltétlenül vették figyelembe, hogy a fizetőképességre, a tartozás méretére és az eltelt időre is érzéketlen, számlánként több mint tízezer forintos büntetés a kisebb cégeket is anyagi romlásba döntheti – vetik fel a cikkben.

Az Elmű-ÉMÁSZ is alkalmazza a költségátalányt, de nem érvényesíti

A lapnak egy olvasó jelezte, hogy az Elmű-ÉMÁSZ levele szerint az áramszolgáltató felszámítja ugyan nála a behajtási költségátalányt, de érvényesítésétől eltekint.

Boross Norbert szóvivő úgy reagált: főként a nagyobb, a tartozásra egy fajta kamatmentes hitelként tekintő cégek esetében igenis érvényesítik ezt a jogukat. A vállalkozásokért folytatott piaci versenyben azonban mérlegelhetik a felszámítást. Azt határozottan tagadta, hogy magánszemélyeknek is kiszámláznának behajtási költségátalányt.

Az EDF Démász 2014 augusztusa óta érvényesíti a behajtási költségátalányt gazdálkodó szervezetekkel szemben, amit a törvény kötelezővé tett – derül ki a tájékoztatásukból.

A Magyar Távhőszolgáltatók Szakmai Szövetségénél csak annyit mondtak, hogy az alkalmazás tagvállalataik üzletpolitikájától függ. A hulladékcégek érdekképviseleténél furamód azt mondták, hogy őket a szabály nem érinti, pedig ez minden kereskedelmi ügyletnél él. A többségében állami-önkormányzati vállalatokat képviselő víziközműszövetség nem válaszolt a lap kérdéseire.