Nyersanyagpiaci kilátások 2025 második felére
Mi várható a piacokon a globális gazdasági bizonytalanság, a kereskedelmi háborúk és a geopolitikai konfliktusok időszakában?
Nyári kiárusításba fogott Ausztria egyik legnagyobb vállalata, a 31,5 százalék erejéig állami tulajdonban lévő ásványolajipari OMV. Erre azért kényszerült rá, mert az idei első félévben csupán 8,6 milliárd euró árbevételt ért el az egy évvel ezelőtti 11,5 milliárddal szemben, adózás előtti eredménye pedig a 2015. január–júniusi időszakban mért 520 millió eurós pluszról 140 milliós veszteségbe fordult. A több mint 23 ezer főt foglalkoztató cég jövőre 100 millió eurós költségcsökkentést is tervbe vett, egyharmadával visszaveszi beruházásait – és stratégiát vált. A drágának minősített északi-tengeri kitermelést visszafogja, helyette inkább az olcsóbban kitermelhető oroszországi gáz- és olajkészletekbe vásárolná be magát. Ezt szorgalmazza tavaly nyári kinevezése óta Rainer Seele, aki Németország legnagyobb olaj- és gáztermelő cége, a kasseli Wintershall éléről került az osztrák óriás vezérigazgatói székébe.
Csupán pár órával az első félév borús adatainak közlését megelőzve az OMV bejelentette, hogy eladott az Északi-tenger brit területén lévő Rosebank-projektben lévő érdekeltségéből. A cégnek eddig 50 százaléka volt a 2004-ben felfedezett, a Shetland-szigetektől 130 kilométerre lévő gáz- és olajmező feltárására és kitermelésére alakult vállalkozásban, ezt most 20 százalékra csökkentette. A 30 százalékot a calgaryi központú kanadai Suncor Energy vállalkozás vette meg, első lépésben 50 millió dollárt fizet az osztrákoknak. Ha a brit hatóságok és a vállalkozás többi résztvevője is jóváhagyja beszállását, akkor a kanadaiak további 165 milliót utalnak át az osztrák cég számlájára. A vegyesvállalkozás vezetője a 40 százalékos részesedésű Chevron. Az OMV készpénzt kap, egyúttal beruházási kötelezettségtől is szabadul, hiszen újabb és újabb fúrótornyok kiépítése folyik, amelyek finanszírozása a tulajdoni arányok szerint történik. Az osztrák cég brit érdekeltsége és norvég vállalkozása összesen 7 milliárd eurónyi invesztíciót irányzott elő, az eladásokkal tehát jókora tehertől szabadul meg.
Az Északi-tenger norvégiai részén lévő, 60 mezőre kiterjedő koncesszióját is csökkentené ugyanis a cég, ahol az OMV Norge működik. Kitermelési jogából az orosz Gazpromnak adna át, cserébe a szibériai Urengoj területén lévő Ahimov IV. és V. blokk gázfeltárásából és termeléséből jutna 24,98 százalékos részesedéshez. A Gazprom továbbra is megtartaná 50,01 százalékos hányadát, az eddigi egyetlen partner Wintershall venné vissza a részesedését 25,01 százalékra. A program kritikusai kifogásolják, hogy az itt kitermelt gázt kötelező a Gazpromnak eladni, méghozzá orosz belföldi áron (orosz területen ugyanis nem lehet saját gázvezetéke), s aztán magasabb európai áron visszavásárolni tőle.
Eredetileg a Gazprom ausztriai részesedést akart szerezni, régóta fáj a foga például a schwechati finomítóra és a Baumgartenben lévő gázvezetékközpontra. Ajánlatát azonban az osztrák kormány hatására az OMV elhárította, ehelyett találta ki a Gazprom átterelését a norvég vizekre. Oslo kezdetben nem is ellenezte az oroszok beszállását, áprilisban még hármas miniszteri találkozót is tartottak Szentpéterváron. Csakhogy a norvég kormány később barátságtalanná vált. Először azt vitatta, hogy az oroszok alkalmasak a tengeri olaj kitermelésére, majd júniusban a norvég energiaügyi miniszter már nem is fogadta Seelét. A norvégoknál állítólag az amerikaiak interveniáltak, azzal egy időben, hogy a nyáron megkezdték saját palagázuk európai exportját. Seele a norvég vonakodás ellenére szándéknyilatkozatot írt alá a Gazprommal a kitermelési jogok cseréjéről az Északi-tenger és Szibéria között, de elismerte, hogy az üzlet még egy-két évig várathat magára. Pillanatnyilag a norvégok csak csekély orosz hányadot engednének be, szerintük az osztrákok fizessenek inkább készpénzben az urengoji mezők kitermelési jogáért.
Éppen a kimerülő készpénzkészlet feltöltésére szolgál az OMV-hez tartozó Gas Connect Austria GmbH 49 százalékának eladása. Ez a cég az európai gázpiac liberalizálása nyomán vált ki az anyavállalatból; az ő feladata egyebek mellett az Ausztriát hat szomszédjával összekötő, 900 kilométeres magasnyomású gázvezeték felügyelete, működtetése. Ehhez a rendszerhez tartozik a 45 kilométer hosszúságú magyar–osztrák gázvezeték, a HAG is, amely Baumgarten központjából az osztrák–magyar határig fut. Az OMV az év végéig adna túl a 49 százalékos hányadon, reményei szerint az értékesítés 500-600 millió eurót hozna. Három cégcsoport adott be kötelező vételi ajánlatot, ám a kormányzó szociáldemokrata párt és a szakszervezetekkel együttműködő, a dolgozók és alkalmazottak érdekeit képviselő Arbeiterkammer ellenzi a stratégiai fontosságú cég eladását. „Ha az OMV-nek mindenáron pénzre van szüksége, akkor inkább az osztrák állami vagyonügynökségnek kínálja fel a tulajdonrészt” – tanácsolják.
Törökországban is hátrább lépne az OMV. 2010 óta fokozatosan került a tulajdonába a török Petrol Ofisi a maga 1785 benzinkútjával és több mint egymillió köbméteres tárolókapacitásával. Az osztrákok már jó ideje szabadulnának a török cégtől, a szigorú állami szabályozás miatt ugyanis alig van hasznuk belőle. Most az eladás előkészítése folyik, Seele szerint 2017-ben sikerülhet az Ofisin túladni.
