Vannak hatékony eszközök a devizapiaci kockázatok kezelésére
Az árfolyamingadozás feladja a leckét – főleg, ha importhányadot tartalmazó beruházást kell finanszírozni.
Nem akárhol kutakodnak a spanyol pénzügyőrök, hanem Kína legnagyobb bankjának madridi fiókjánál. A rajtaütés már megvolt: mindenkinek megtiltották az Industrial and Commercial Bank of China (ICBC) munkatársai közül, hogy a mobiltelefonjukhoz nyúljanak vagy, hogy belépjenek a számítógépes rendszerbe. A rajtaütés kapcsán a kínai maffiáról cikkezett a spanyol sajtó, amire Pekingben csúnyán berágtak. A nagykövet nyíltan a gazdasági kapcsolatok visszaesését helyezte kilátásba. Azóta a spanyol sajtó visszafogja magát, de a Reuters megszerezte a vizsgálati dossziét. Sok érdekesség kiderül belőle: például az is, hogy mihez kezdenek az Európában ügyködő kínai üzletemberek a megszerzett pénzzel.
Például nem fizetnek adót!
A kínai üzletemberek készpénzben bonyolítják milliós üzleteiket is. Egy példa: a spanyol pénzügyőrség leállított egy Portugália felé száguldó, gyanús VW Golfot, melyben a kínai bank ügyfelei ültek. Találtak náluk néhány ezer eurót, de gyanították: ez nem minden. Háromórás alapos vizsgálat következett, amelynek eredményeként egymillió 254 ezer euró került elő készpénzben, bezacskózva a gépkocsi üzemanyagtartályából. Azért vitték volna a pénzt Portugáliába, mert a kínaiak tudták: az ICBC madridi fiókját már figyelik a spanyol pénzügyőrök. Csak 2009 és 2012 között 1,2 milliárd eurós pénzmosásra került sor – állítja a pénzügyőrség Madridban. Ha a vádak bizonyítást nyernek, akkor az érintett alkalmazottakat akár hat év börtönbüntetésre is ítélhetik, ráadásul veszélybe kerülhet a Peking büszkeségének számító ICBC európai engedélye.
Nem így indult
Az ICBC globális vezérigazgatóját üdvrivalgással fogadták Madridban, igaz, még 2011-ben. A globális pénzügyi válsággal küszködő spanyolok számára valóságos megváltásnak tűnt a tőkeerős bank. A vezérigazgató, aki tagja a Kínát vaskézzel kormányzó kommunista párt felső vezetésének, mindenütt szíves fogadtatásra talált spanyol földön. Ahogy a vállalkozó szellemű kínai üzletemberek is. Néhány év után persze feltűnt: a sikeresen vállalkozó kínaiak nem sietnek adót fizetni Spanyolországban.
De mihez kezdenek a profittal?
Ezt kezdte el figyelni a spanyol pénzügyőrség. Rájöttek: az ICBC számlát nyit a kínai üzletembereknek, akik vígan haza vagy valamelyik adóparadicsomba utalják a profitot. Az ellenőrzést a leleményes kínaiak úgy kerülik ki, hogy mások legális bankszámláit használják fel az illegális átutaláshoz. Előfordult, hogy egy kínai ügyfél reklamált: a számláján olyan pénzek mozognak, melyekről neki tudomása sem volt.
Tartsd kézben az ügyfeleket!
– üvöltött rá telefonon a hálózat menedzserére egy bank főnök. Balszerencséjükre a beszélgetést lehallgatták: mindkettőjüket letartóztatták.
De hogyan tovább?
A pénzügyőrök meg vannak fogva, hiszen Peking hivatalosan a bank védelmére kelt. Hangsúlyozta: ha a spanyolok nem akarják rontani a virágzó kínai kereskedelmet, akkor jobb, ha szép csendben pontot tesznek az ügy végére. A kínaiak elsősorban a teljes hírzárlathoz ragaszkodnak. A spanyol sajtó fegyelmezetten hallgat is – nyilván ennek is megvan a maga oka. Ám a Reuters a strandszezon kellős közepén közzétette a kínos jelentést. Pontosan akkor, amikor Pekingben gőzerővel készülődnek a kormányzó kommunista párt következő kongresszusára.
A kínaiak ilyenkor nagyon nem örülnek annak, ha hozzájuk köthető pénzmosási botrányt vizsgál a világsajtó. Különösen akkor, ha másutt is megfogalmazzák a kérdést: az állami kézben lévő ICBC pénzmosási gyakorlata nem egy globális terv része-e? Vajon másutt nem alkalmaz-e hasonló, unortodox módszereket a pénzintézet? Nem veszít-e ezzel az érintett ország államkincstára több milliárd eurót vagy dollárt? Más kínai bankok nem csinálják-e ugyanezt külföldön? – kérdi a Reuters, mely exkluzív vizsgálati dossziét tett közzé a botrányról
