Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések az üzleti stratégiába építéséhez.
Az érvelés: a lakhatási adót mindenkinek, aki lakást, házat, garázst vagy parkolóhelyet birtokol, fizetnie kell. De nem csak a tulajdonosok, hanem a bérlők is adókötelesek, még akkor is, ha elvben ingyen használnak egy helyiséget. Márpedig az LR képviselők szerint az elítéltek a börtöncellát jelenleg ingyen használják lakóhelyként. Tehát nekik is fizetniük kell, ez – a hivatalos érvelés szerint – erősítené az elítéltek állampolgári tudatát és könnyítené visszailleszkedésüket a társadalomba.
Persze maguk a javaslat megfogalmazói is jelezték: semmi esély nincs a tervezet nemzetgyűlési megszavazására. Az első ok az, hogy a májusban hivatalba lépett új elnök a lakkhatási adó radikális csökkentését, majd néhány éven belüli teljes eltörlését tervezi. Az első csökkentést már meg is szavazta a parlament. Macron ezzel a mindenkit, és főleg a szerény jövedelműeket sújtó adó eltörlésével a vásárló erőt akarja növelni. De nem csak emiatt abszurd a jobbközép képviselők börtönadó javaslata: azt mondják, hogy a francia államnak naponta 100 euróba kerül egy elítélt börtönlakó. 5 elítéltből négy dolgozik, de órabérük csak a hivatalos minimálbér 20-40 százalékát éri el, vagyis 2 és 4 és fél euró között van, miközben a hivatalos minimális órabér 9,76 euró- írja a Le Figaro.
A francia képviselők arra is hivatkoznak, hogy például Hollandiában már van börtönadó. Csakhogy: a holland állam naponta 250 eurót fordít egy elítéltre, ellentétben a francia 100 euróval. Tehát a holland börtönviszonyok sokkal civilizáltabbak, több elítélt dolgozik, és jobban is keresnek, mint a franciák. Franciaországban a fegyházak krónikusan túlzsúfoltak, rendszeresek a börtönőr sztrájkok az elviselhetetlen körülmények miatt. Ilyesmire Hollandiában nincs példa. Sőt, ott börtönök bezárást tervezik, mert egyre kevesebb az elítélt. Ugyanez a helyzet Svédországban, és ott már nem csak tervről, hanem a büntető intézmények tényleges bezárásáról van szó.
Évek óta folyamatosan csökken az elítéltek száma, a 9,5 milliós Svédországban jelenleg kevesebb, mint ötezer elítélt él börtönben. Az állítólag „liberális diktatúrában” élő országokban a bűnözőre kiszabott ítélet nem bosszú. Nem dugnak a rács mögé egy marihuánát szívó 19 éves fiatalt vagy egy, az önkiszolgálóból valamit elemelő tinédzsert sem. Északon már rájöttek, hogy a klasszikus börtön nem a társadalomba való visszailleszkedést szolgálja, hanem az igazi bűnözés főiskolája. A pitiáner szabályszegőből a rács mögött lesz profi bűnöző. Svédországban ezért egyre kevesebb szabályszegőt dugnak börtönbe, más, a tényleges visszailleszkedést segítő szankciókat alkalmaznak. Ezért nem építenek újabb börtönöket, hanem a meglévőket is bezárják és más közhasznú intézménnyé alakítják át őket. Ebből az összefüggésből tűnik különösen abszurdnak a francia cellaadó javaslat, még akkor is, ha az északi „ultraliberális diktatúráktól” Franciaország, még mesze van, bár közelít hozzájuk. (képünk illusztráció)
