A hamarosan megnyíló egyik orosz adóparadicsom a Russzkij szigeten lesz a távol-keleti Vlagyivosztokkal épp szemben. A másik az Oktyabrszkij szigeten a kalinyingrádi körzetben, az egykori Kelet-Poroszországban. A feltétel az, hogy az érintett személy vagy cég évente 100 millió rubelt fektessen be Oroszországban. Ez nem túlságosan sok, hiszen a rubel folyamatosan veszít az értékéből – jelenleg mintegy 1,3 millió eurót jelent. Csakis külföldön bejegyzett cég reménykedhet abban, hogy befogadják az adóparadicsomba. Vagyis az oroszok maguk közvetlenül nem élvezhetik annak előnyeit. De hát az orosz oligarchák, sőt, egyes hírek szerint maga Putyin elnök is, eddig is adóparadicsomokban tartották a pénzüket – külföldön. Erről a Panama-papírok-botrány során olvashattunk részleteket a világsajtóban.

 De minek akkor adóparadicsomokat létrehozni Oroszország területén? Ki fogja idehozni a pénzét?

Az orosz jogrendbe vetett hitet már Hodorkovszkij ügye alaposan megrendítette otthon és külföldön egyaránt. Az orosz oligarchát – Putyin parancsára – fegyveres rendőrök tartóztatták le. Évekig ült börtönben, vállalatbirodalmát feltrancsírozták, vagyonát elkobozták. Végül külföldi tiltakozásra (elsősorban Merkel kancellár jóvoltából) Hodorkovszkijt szabadon engedték. Putyin megmutatta: az igazságszolgáltatás az államhatalomnak engedelmeskedik éppúgy, mint a szovjet időkben. Ez a külföldi cégeknek nem épp szerencsés üzenet, de nem is nekik szánják az adóparadicsomokat. A párizsi Le Monde szerint Putyin kedvenc oligarchái menthetik ide a pénzüket – az amerikai vizsgálatok elől. Washington szankciói ugyanis sok olyan oligarchára is kiterjednek, akik közel állnak Putyinhoz és beleavatkoztak az Egyesült Államok belső ügyeibe a választási kampány idején 2016-ban.

Elsősorban Oleg Gyeripaszkáról és Viktor Vekszelbergről van szó. Őket az amerikai kémelhárítás azzal gyanúsítja, hogy Putyin megbízásából pénzelték a titkosszolgálat különböző akcióit az Egyesült Államokban. A két oligarcha nem léphet az USA területére, vagyonukat zárolták. Az amerikaiak állítólag nem sokat találtak, mert a kiváló titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező oligarchák szépen kimentették a pénzüket, amint értesültek a feketelisták készítéséről. Az igazán ügyesek, mint Roman Abramovics azt is elintézték, hogy lekerüljenek a feketelistáról. Állítólag Jared Kushner, Trump veje intézte ezt el a Chelsea tulajdonosának, akinek lejárt a brit vízuma. Roman Abramovics erre felvette az izraeli állampolgárságot. Az izraeli televízió élőben közvetítette a jeles eseményt: az Oroszországban zsidó családban született Abramovics átveszi az izraeli útlevelet. Ezzel ő lett Izrael leggazdagabb embere. Így nem csoda, hogy Izrael kérte Jared Kushnert, Trump vejét és közel-keleti tanácsadóját, vegye le a listáról Roman Abramovicsot. Meg is történt.

Oleg Gyeripaszka és Viktor Vekszelberg ott maradt a listán. Azt is tudják: New Yorkban a korrupciót vizsgáló különleges ügyészség nyomoz abban az ügyben, hogy az oroszok hogy finanszírozták a titkosszolgálat akcióit az Egyesült Államokban. Érdeklődik Mueller különleges ügyész is, aki Trump orosz kapcsolatait vizsgálja. Biztosabb tehát, ha a Putyinhoz hű oligarchák pénze orosz adóparadicsomokban pihen. Ez persze azt is jelenti, hogy az oligarchák önállósága nagymértékben csökken, mert Putyin pontosan tudhat arról, mennyi pénzük van, és ezt mire költik. A törvény ugyan kimondja a titoktartás kötelezettségét, de egyben azt is, hogy az államvédelemnek az adóparadicsomok ki kell, hogy adjanak minden kért információt. Ezért aligha valószínű, hogy külföldi cégek vagy magánszemélyek arra vetemednének, hogy pénzüket orosz adóparadicsomokban helyezzék el akár a Távol-Keleten, Vlagyivosztok környékén, akár az EU határai mellett, Kalinyingrád közelében. Az orosz adóparadicsomok valószínűleg szigorúan orosz belső intézmények maradnak, ahol viszont szabad a rubel átváltása más valutákra. Miután ezt Oroszország más területein szigorúan szabályozzák, ezért az adóparadicsomok bombaüzletet csinálhatnak a rubel árfolyamváltozásaiból. A Putyinhoz hű orosz oligarchákat a jövőben sem kell félteni persze mindaddig, amíg az első számú vezető valóban bízik bennük.