Gyengébb az érdekérvényesítő képességük – magyarázta a Világgazdaságnak Fórián Zoltán, az Erste Agrár Kompetencia Központ vezető agrárszakértője. A munkaerő-, üzemanyag- és logisztikai költségek emelkedése, valamint a megnövekedett gabona- és a takarmányárak miatt az agrárszakszervezetek szerint áremelkedésre lenne szükség.

Fórián szerint a gond az, hogy a piacokat nem érdeklik a termék előállításának költségei, ők a fogyasztó árelvárásához alkalmazkodna, azaz az élelmiszerpiac árait a lánc végéről irányítják.

Ezért, bár általában a mezőgazdasági árak változnak a legnagyobb mértékben a termékláncon belül, ez a láncon előrehaladva egyre inkább elsimul, ennek terhét pedig rendre az élelmiszeripar nyögi. 2007-ben például az agrárárak 5,6 százalékos emelkedését az élelmiszeripar 4,7 százalékkal adta tovább, de ezek az árnövekedések a fogyasztói árakban mindössze 2,8 százalékban jelentek meg.

2018-ban viszont az élelmiszerek fogyasztói ára produkálta a legnagyobb, 3,9 százalékos emelkedést, és húzza felfelé az inflációt. Flórián szerint az agrárium szereplői a fogyasztói árak emelését készítik elő, amikor költségeik emelkedését hangoztatják, és hogy ebből mennyi jut termelőnek és a feldolgozónak, az az érdekérvényesítő képességi sorrendből kitalálható.