Amikor John Cadbury 1825-ben alapított legendás üzemében csak három terméket gyártott: teát, kávét és csokoládéitalt. Cadbury kvéker volt, a 17. században Angliában alakult Barátok Vallásos Társasága, vagy közismertebb nevükön a kvékerek szigorú erkölcsi szabályok szerint éltek, és fontos volt számukra a szociális érzékenység. 1861-ben a fiai vették át az üzletet, melyben csak 11 alkalmazott dolgozott, és veszteséges volt - írta az Independent.

1885-ben viszont már Viktória királynőnek is ők szállítottak be, apjuk kvéker hite arra inspirálta a fiúkat, hogy a nyereségből akkoriban modernnek számító házat építsenek a munkásaiknak; a Bournville birtokon (képünkön) több száz munkásnak adtak szállást. A minőségi termékeket elérhető áron gyártó, a munkásaira figyelő Cadbury az etikus brit vállalkozások mintapéldányává vált.

Ugrunk az időben; 1969-vel a Cadbury a Schweppes-szel egyesült – és elindult a lejtőn. Innentől a céljuk az volt, hogy minél több csokit adjanak el, és minél nagyobb bevételre tegyenek szert. 1978-ban egy amerikai csokimágnás, Peter Paul 10 százalékos részesedést szerzett a vállalatban, és nemsokára a Cadbury nagyobb bevételhez jutott tengerentúli eladásaiból, mint a szigetországiból. Hamarosan bezárt a keynshami üzem, és a gyártás egy része is Amerikába került.

2010-ben a Kraft Food hosszas huzavona után megvette a gyárat, azaz a nagy brit márka teljesen külföldi kézbe került. Bár a Kraft megígérte, hogy továbbra is az etikus gazdaságokból származó kakaóbabbal dolgozik, de ezt nem tartotta be. A héten a Cadbury bejelentette, hogy nem dolgozik többet együtt a Fairtrade szövetséggel, hanem a Cocoa Life-fal lép kapcsolatba, mely kevesebb pénzt fizet a farmereknek. A Kraft tulajdonosa, azaz a Mondalez International ügyvezetője, Irene Rosenfeld 2014-ben 2,1 millió dollárt vitt haza.