A nők ma is ugyanolyan vehemenciával vetik magukat a vízbe, mintha negyven évvel fiatalabbak lennének. Az egyik, az AFP által meginterjúvolt hölgy, Hideko, 62 éves, de még vagy húsz évig űzné ezt a mesterséget, amely nehéz és nem is veszélytelen. A merülő halászok műanyag védőruhát hordanak, de oxigénpalack nélkül dolgoznak, tehát csak egy percet tölthetnek a víz alatt és kb. tíz-tizenkét méteres mélységig jutnak. Itt gyorsan begyűjtik a hálóba a fellelhető zsákmányt, majd vissza a felszínre. Egy halászat akár harminc merülést is jelenthet.

Japán e zord vidékén, ahol a szárazföld nemigen alkalmas mezőgazdasági termelésre, a tizenkilencedik században kezdődött az osztrigahalászat. És különös módon nagyon sok nő is ezt az élelemszerzési formát választotta, vagy inkább erre kényszerült. Az 1930-as években még 12 ezer nő űzte ezt a mesterséget, ám ma számuk már csak kb. 2000, és többségük bőven a nyugdíjkorhatár fölött van. Persze vannak férfi gyöngyhalászok is szerte a világon, de a japán női merülő halászok érthetően nagyobb sajtófigyelmet kaptak és kapnak most is. Manapság viszont egyre kevesebben választják ezt a mesterséget. A fiatal nők is elhagyják a Shima félszigetet, és a dinamikusabb nagyvárosokban találnak munkát. A turizmus lehetne a megoldás, a gyöngyhalász nők a vendégeket kápráztatnák el, de a biznisz, az eddigi tapasztalatok szerint, nem igazán virágzik. (via AFP)