szerző:
Szlavkovits Rita
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Kardos Mihály katolikus pap elvesztette mindkét lábát, most így él Szegeden, egy hajléktalanokat ápoló kórházban. Lakhatna egy kényelmes otthonban, esetleg belvárosi lakásban, ő azonban nem tágít innen. Magának választotta ezt az utat, mert úgy gondolja: neki itt van dolga.

„Pap vagyok” – adja meg az egyszerű választ Kardos Mihály arra a kérdésre, miért él már négy éve a hajléktalankórházban. Az atya, ahogy mindenki szólítja, tizenhat évvel ezelőtt veszítette el az egyik lábát, cukorbetegsége miatt kellett azt amputálni. Több éven át élt egy „elit” otthonban, később egy belvárosi lakást biztosítottak neki. Aztán a másik lábát ugyancsak amputálni kellett, ő pedig a hosszas gyógyulása alatt úgy döntött: a Máltai Szeretetszolgálat hajléktalankórházában fog élni. Itt találkoztunk.

Kardos Mihály
©

Zarándokolnak a kerekesszékes paphoz

Jó napot, Mihály atya! Már vagy tíz éve nem találkoztunk, a fiamat hoztam el

– köszön hirtelen az atyára egy asszony. Valóban a fiával érkezett, hoztak neki cukormentes csokoládét. Aztán kiderül: az asszony csak azt szeretné, ha a pap meggyóntatná a fiút. Egy Békés megyei faluból jöttek el Szegedig, hogy találkozzanak vele. Míg a gyerek elvonult az atyával, lassan összeáll a kép is: több évtizeddel ezelőtt ismerték meg Kardos Mihályt. Ott szolgált, ahol ők élnek, mindenki nagyon bízott benne, jóformán családtagként kezelték, mert egyszerűen és világosan beszélt. Ha hallgatták, vagy ő hallgatott meg valakit, rengeteg felgyülemlett feszültséget oldott fel az emberekben.

A gyóntatás után az atya visszagurul kerekesszékével, majd látva kérdő tekintetem, mosolyogva válaszol: „Tegnap Budapestről jöttek. Jönnek mindenfelől, jönnek egy jó szóért, beszélgetésért. Hozza őket a lelki igény."

De persze a városszéli kis kórházban is bőven van tennivaló:

Amióta itt vagyok, harmincan haltak meg itt, mind fiatalabb volt nálam.

„Nem kérdezek, nem térítek, nem erőszakoskodom” – szögezi le. „Nehéz ezt megfogalmazni. Olyan ez, mint ahogy a napfényre kisarjad a növény. Nem kell beszélni, hanem csak vagyok, teszem a dolgaimat köztük. Nagyon hétköznapi példa, hogy amikor megyünk a mosdóba, akkor ahhoz, hogy becsukjuk az ajtót, meg kell fordulni. Heten vagyunk kerekesszékben, én pedig egyszer segítettem valakinek: kintről becsuktam utána az ajtót. Azóta ez így működik, valahogy mindenki becsukja a másik mögött, amikor éppen arra jár. Ilyen egyszerű” – magyarázza Kardos Mihály, hogy lehet olyan légkört teremteni, ahol számíthatnak egymásra az emberek.

„Tudja, az idekerülőkben sokkal kevesebb a büszkeség, egymással segítőkészebbek, már csak a ráutaltság miatt is. Bizonyos értelemben emberségesebbek, mint a többiek a kinti életben” – mondja, és rögtön tragikus példát mesél. „Tizenöt nyarán azt mondta nekem a Feri, hogy ha nem veszik fel a tompai roncsautó őrének, akkor ő a fagyhalált választja. Szenteste odaadott nekem egy ébresztőórát a nővér azzal, hogy a Feri nekem küldi. Akkor már tudtam, hogy feladta. 27-én pedig jött a hír, hogy megfagyva találták meg. 48 évesen halt meg. Nagymágocson volt állami gondozott, aztán 18 évesen kikerült az otthonból, és hányódott a semmiben harminc éven át."

©

"Senki nem selejtes, mindenkiben vannak értékek, csak valahogy elő kell hívni” – vallja. Amikor az október közepe óta hatályban lévő hajléktalantörvényre tereltem a szót, egyből kijelenti, hogy a jogszabályt nem ismeri, egyet azonban biztosra mondhat:

lelki eredetű problémákat erőszakkal nem lehet megoldani.

„Itt van dolgom”

„Tízéves voltam, bérmálkozásra készültem, amikor már tudtam, hogy nekem ez lesz a dolgom az életben” – kanyarodunk vissza Kardos atya életéhez. A középiskoláit a kecskeméti piaristáknál végezte, majd Szegeden tanult teológiát. Pappá szentelése után több Békés megyei településen is szolgált, végül Algyőre, Szegedre került. Itt lett rosszul egy mise közben, és 2002-ben amputálták a bal lábát. 55 éves volt ekkor. A Szeged-Csanádi Egyházmegye otthonába került, ahol az „elit” hozzátartozóival, polgármester, képviselők rokonaival lakott együtt. A drága helyre nem futotta volna a nyugdíjából, de az egyház kiegészítette azt.

Ennek ellenére nem érezte teljesnek magát. Túl fiatal volt ahhoz, hogy a hivatását ne gyakorolja. Így egy őt támogató szegedi házaspár lakásába került, itt tartotta a szentírásóráit is. Ám ekkor elérte őt egy infarktus is, majd közel egy éven át egyik kórházból vitték a másikba. Műtötték, fertőzést kapott, végül a jobb lábát is le kellett vágni.

Úgy érezte, hogy így már nem tud a barátok lakásában élni, hiszen ápolásra, segítségre szorult. A luxusotthonba sem akart visszamenni. Így döntötte el, hogy megkeresi a Máltai Szeretetszolgálatot, és beköltözik a kórházukba.

„Itt jól érzem magam, van dolgom, barátkozom is. Itt van például Józsi barátom, akinek Öttömösön volt egy tanyája. Most beteg és hajléktalan, itt él köztünk” – int nevetve a férfinak a pap. Azután körbevezet a kórtermeken, bemutat néhányat a kórház lakói közül. Az épületet a nyáron adták át, miután az elődje, ahol korábban voltak, már majdnem összeroskadt. Most rendes körülmények között élhetnek.

©

Türelem, Szegénység, Ima – TÜSZI

Aztán ismét csak leülünk, beszélgetünk. Például arról, hogy a katolikus egyház már évtizedek óta hiába keresi az okát a hit csorbulásának. Kardos Mihály szerint az egyház akkor tud megújulni, ha komolyan veszi az evangéliumi egyszerűséget, a szegénység szolgálatát. Szerinte most ez van, főként, ha a pápa útmutatásait figyeljük. De – tette hozzá – Böjte Csaba, az ismert erdélyi ferences szerzetes is e szerint él.

Az atya állítja, az egyház mindig akkor tudott megújulni, amikor visszatért az evangéliumi tanításokhoz, aminek az alapja a Patientia, Paupertas, Precatio, azaz a PPP. Ezt fordította le az atya (Türelem, Szegénység, Ima), és hozta össze egy másik betűszónak.

„Én csak TÜSZI-nek hívom, egyszerűbb megjegyezni” – magyarázza Kardos Mihály a zsinórmértéket.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Néhány új InterCityt, járatsűrítéseket és több járat megszüntetését jelentette be a MÁV

Néhány új InterCityt, járatsűrítéseket és több járat megszüntetését jelentette be a MÁV

3,4 milliárd forintot ad az állam Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhely turisztikai fejlesztésére

3,4 milliárd forintot ad az állam Mátraverebély-Szentkút nemzeti kegyhely turisztikai fejlesztésére

Megnézték, ki mire használja a csapvizet – érdekes eredmény született

Megnézték, ki mire használja a csapvizet – érdekes eredmény született