Pénzügyi zsonglőrmutatvány, amit most csinál a világ egyik legismertebb számítógépgyártója

Vajon beéri-e 200 millió dolláros haszonnal a részvényesi csetepatétól soha vissza nem riadó legendás befektető, Carl Icahn? Ezt a kérdést tették fel azt követően, hogy Michael Dell a múlt héten bejelentette: a nevét viselő számítástechnikai céget öt év után visszaviszi a tőzsdére. A manőverrel a gyakran zsémbes milliárdos ennyit nyerne. Ez csaknem a háromszorosa annak a 70 milliónak, amivel akkor gazdagodott, amikor Dell a vele vívott hosszas csata után 2013-ban kivezette a tőzsdéről a vállalatot. Icahn persze valamit sejthetett a készülő manőverről, hiszen az utóbbi hónapokban alaposan bevásárolt az összetett pénzügyi manőverben érintett két részvényből, amelyek árfolyama három hónap alatt mintegy a harmadával erősödött.

Dell a Silver Lake Partners befektetési társasággal összefogva öt éve azért vezette ki a tőzsdéről a cégét, mert úgy érezte, elveszítette fölötte az ellenőrzést, és a negyedéves mutatókra összpontosító Wall Street nyomása alatt nem tud reagálni a piaci hatásokra. Elsősorban arra, hogy a személyi számítógépek eladása megtorpant, a mobileszközöké felfutott, és egyre nagyobb jelentőségük lett a felhőszolgáltatásoknak. A pc-forradalom kezdeteinél bábáskodók közül Dell az utolsóként áll a vállalata élén, amelyet 1984-ben a Texasi Egyetemen lévő kollégiumi szobájában indított. Időközben Bill Gates és Steve Wozniak a háttérbe húzódott, a karizmatikus Steve Jobs, illetve az Intelből chipgyártó nagyhatalmat építő, magyar születésű Andy Grove pedig elhunyt. A start után négy évvel a Dell Computer már a tőzsdén volt, és 1992-ben bekerült a Forbes magazin 500 legnagyobb amerikai céget felsoroló listájára, az akkor 27 éves Michael Dell pedig a legfiatalabb vezérigazgatóként tündökölt. A riválisait azzal előzte meg, hogy – előbb telefonon, majd az interneten keresztül – a vevők nemcsak adott konfigurációt vehettek nála, de az igényeikre szabhatták a számítógépeket, és a Dell 2001-re világelső lett a pc-piacon.

HVG

A fejlődés azonban megtört, a 2004-ben az irányítást Kevin Rollinsnak átadó Michael Dell három évvel később visszatért, és 2013-ban egy 24,4 milliárd dolláros ügylettel kivezette a tőzsdéről a céget, amelyben a manőver előtt már csak 14 százalékos részesedése volt. Ezzel a 4 milliárd dollárt érő pakettel és még 750 millió készpénzzel szállt be, a Silver Lake további milliárdokat fizetett, és 15 milliárd dollár hitelt vettek fel. A tőzsde figyelmétől távol kezdték összeállítani az új portfóliót, amelyben a saját rendszert építő vállalatoknak, a szerverparkoknak és a felhőszolgáltatóknak hardvert és szoftvert tartalmazó megoldásokat kínáltak, s felkészültek a dolgok internete, a mesterséges intelligencia, illetve a gépi tanulás fémjelezte jövőre.

A legnagyobb lépést azzal tették meg, amikor 2015-ben 67 milliárd dollárért megszerezték az adattároló eszközöket gyártó és felhőszolgáltatást kínáló EMC társaságot. Michael Dell 2,8 milliárd dollár készpénzzel szállt be, és vele tartott a Silver Lake, valamint a Temasek szingapúri állami befektetési alap is. Még így is csaknem 50 milliárd dollár hitelt vettek fel, ami az amerikai jegybank szerepét betöltő Fed rendkívül laza monetáris politikája miatt nem volt túl nehéz dolog, noha az összeg egy kisebb ország teljes adósságállományával ér fel. A vásárlással az ügylet nyomán a Dell Technologies nevet fölvevő cég az EMC több szoftverérdekeltségéhez hozzájutott. A legjobb vétel a virtualizációs, illetve más, adatközpontokban használt szoftvereket fejlesztő VMware volt, amelyben az EMC 82 százalékot birtokolt, a többi részvényt a tőzsdén jegyezték.

A Dell most a VMware révén, kerülő úton megy vissza a tőzsdére. Ennek kettős haszna van: nem kell az új kibocsátás bonyolult feltételeinek megfelelnie – nem firtatják például a már mintegy 13 milliárd dollárral apadt, de még mindig 52,7 milliárdos adósságállomány jelentette terhet –, és Michael Dell ezúttal szilárdan kézben tudja tartani az ellenőrzést, nem kell más részvényesekkel vitatkoznia. Az ügyletet valóságos pénzügyi zsonglőrmutatványnak minősítik. A Dell az EMC felvásárlásakor a vételár egy részét úgynevezett követő részvényben (tracking stock) fizette ki, amely nem adott tulajdonjogot, de a VMware eredményéhez kötődött. A hangzatos ígéretek szerint az árfolyama a VMware tőzsdén forgó, tulajdonjogot is megtestesítő, 18 százalékos pakettjének kurzusához közelített volna, ám az eltelt három év zömében legalább 40 százalékos volt a különbség. Ennek egy részét kompenzálja most a Dell azzal, hogy a bejelentés előtti helyzethez képest bő negyedével többet fizet a követő részvényért, amelynek árfolyama az utóbbi időben tandemben emelkedett a törzsrészvényével – a mindkettőből vásárló Icahn örömére.

A Dell darabonként 109 dollárt vagy 1,3665 saját részvényt kínál a követő részvény birtokosainak, a tranzakció teljes értéke 21,7 milliárd dollár. Az igazi zsonglőrködés most következik. A készpénzes vételár összege legfeljebb 9 milliárd dollár lehet, amit a Dell nem saját forrásból, hanem a VMware kasszájából fedez. A kaliforniai szoftvercég a tavalyi év végén 11 milliárd dollár eredménytartalékkal rendelkezett, amit most a többségi tulajdonos Dell akaratának megfelelően rendkívüli osztalékként kifizet. Ebből 2 milliárdot kapnak a 18 százalékos közkézhányadot birtoklók, és 9 milliárdot a Dell, amely ebből az összegből kifizeti azokat, akik a VMware követő részvényét készpénzre váltják. A Dell részvénye pedig átveszi a követő részvény helyét a tőzsdén, és fizetőeszközként szolgálhat későbbi felvásárlásokhoz.

Az év végéig lezárni tervezett tranzakció bája, hogy Michael Dell tulajdona az így már világosabb struktúrájú cégben – attól függően, hogy a követő részvényért fizetett összegben mennyi lesz a készpénz – 47–54 százalék között marad, a vele szövetséges Silver Lake pedig 16–18 százalékot birtokolhat. Vagyis az alapító ezúttal valószínűleg nem szorul kisebbségbe a legutóbbi negyedévében a bevételét (éves szinten) csaknem az ötödével, 21,4 milliárd dollárra növelő cégben. A követő részvényekért fizetett vételárban a készpénzhányad maximális kihasználása nyomán maradó 54 százalékos tulajdonrésze pedig 33 milliárd dollárt ér, miközben a Forbes számításai szerint a tőzsdei kivezetéssel együtt nagyjából 8 milliárdot fizetett érte. Vagyis az ötéves átalakítás és a pénzügyi zsonglőrmutatvány során – legalábbis papíron – elért haszna jóval felülmúlja Icahn teljes, 19 milliárd dolláros vagyonát. Ez pedig hiúsági indok lehet arra, hogy a legendás befektető mégis megpróbáljon magasabb vételárat kicsikarni Michael Dellből.

A cikk eredetileg a HVG 2018/28. számában jelent meg.