Megingathatatlan a befektetők hite a Budapesti Ingatlan Nyrt.-ben. A 30 milliárd forintnyi fővárosi ingatlancsomagot magáénak tudó társaság részvényeinek árfolyama március óta töretlenül 2000 forint közelében mozog, ez több mint a kétszerese a cég saját tőkéje által indokoltnak. Ám nem a kisbefektetők hada, még csak nem is a profi intézményi kör tartja ilyen sokra ezt a részvényt, hanem a főtulajdonos Pió-21 Kft., a kormányfő kedvenc történészének, Schmidt Máriának a családi cége – és a vele egy húron pendülők. Az ő ügyleteiktől eltekintve ugyanis a papír kereskedelme kifejezetten lanyha.
Pedig a 2019-től úgynevezett szabályozott ingatlanbefektetési társasággá (szit) váló BIF papírja az egyik olyan részvény, amelynek vonzania kellene a kisbefektetőket. Így is lenne, ha jutna nekik belőle. Egy éve már, hogy a BIF „előtársaságként” belépett a szit-státusz előszobájába, így már az idén sem fizet se nyereség-, se iparűzési adót, és illetéket is csak 50 százalékosat. Ennek sokak számára örömhírnek kellene lennie, mert egy szit részvényeinek legalább a 25 százalékához a kisbefektetőknek is hozzá kellene férniük a tőzsdén. Osztalékot is kellene kapniuk, a szit szabadon felhasználható jövedelmének a 90 százalékát. Csakhogy egy, a 2019-es adócsomagba becsúsztatott módosítás szerint az igazgatóság osztalékjavaslatát a tulajdonosok leszavazhatják a közgyűlésen, ha ők – például – inkább fejlesztenének. Beruházási vágya pedig nagyon is van a BIF vezetésének – nem véletlen, hogy épp a minap nyitott a cégnek 20 milliárd forintos hitelkeretet az állami MFB Bank.
Túry Gergely
A BIF kistulajdonosait amúgy sem lesz nehéz ledarálni a közgyűlésen, mivel csak mutatóban lesznek ott. Hiába emelte fel az elmúlt hetekben közel 29 százalékosra a BIF a tőzsdén hozzáférhető részvényeinek arányát, ezzel csupán formálisan felel meg a törvénynek, e papírok zöme ugyanis ezután sem fog a börzén forogni. Pedig látszólag minden rendben: Schmidt családi cégének befolyása 60 százalék alá csökkent a júliusi 80 felettiről, s a saját kézben tartott, nem szavazó részvények aránya is már csak 11 százalék. Elvben mindkét manőverrel az egyenként 5 százaléknál kisebb paketteket birtoklók vásárlási lehetőségeit, az úgynevezett közkézhányadot növelték. Csakhogy ez utóbbi nagyobbik része változatlanul nagyon is „megfelelő” kezekben van, s mivel 5 százaléknál kisebb csomagokról van szó, az ő adásvételeiket nem is kell nyilvánosan bejelenteni. Közéjük tartozik például a tiszteletbeli kazah konzul, Horváth László, akinek korábban jelentős részesedése volt a cégben, miután megvette a kegyvesztett oligarcha, Spéder Zoltán pakettjét.
hvg.hu
A trükkös műveletekben a BIF-et tízmilliárdos nagyságrendben hitelező Takarékbank segédkezett, amelyet a pénzvilágban már csak Mészáros Lőrinc leendő bankjának becéznek. Szeptemberben 10 százalékos tőkeemelést hajtott végre a cégben. Már ezzel is csökkent a Pió-21 részesedése, de Schmidték cége adott is el részvényeket. A bank sem sokáig ült a közel 6 milliárd forintért beszerzett 9,99 százaléknyi részvényen. Épp a felét adta el a csomagnak, így titokban tarthatta, hogy kinek, s a továbbiakban már egyáltalán nem kell beszámolnia a nála maradt papírok sorsáról. Az utóbbi napokban pedig maga a BIF vált meg két menetben 5 százaléknál valamivel kevesebb saját részvényétől a tőzsdén kívül – természetesen titkosan. Mivel e részvényeket 580, illetve 600 forintért vették meg, összesen kétmilliárd forintnyi árfolyamnyereséget is elkönyvelhetnek, adómentesen. Mindezek miatt a BIF közkézhányada valójában most is csupán 10 százalék körül lehet.
A cég tranzakciói alapján megkockáztatható a következtetés, hogy a szit-re vonatkozó paragrafusokat alapvetően a csókosokra szabták. Nem elég, hogy kormányzati hátszéllel, olcsón szerezhettek irányító befolyást tőzsdei cégek felett, még adómentessé is válhatnak, ráadásul a nyereséget sem kell szétosztaniuk. A kisrészvényesek érdekében fellépő Dióslaki Gábor úgy véli: még ha jogszerű is, erkölcsileg elfogadhatatlan, hogy egy különleges pozícióba emelt tőzsdei társaság a közösség szempontjából ennyire haszontalanná válhasson.
Az írás a HVG 2018/50. számában jelent meg.
