Jogszabályi megfelelés az akkumulátorgyártás hulladékkezelésében – mit ír elő az EU és Magyarország?
A szabályozás egyre szigorúbb, a megfelelés jogi kötelezettség és stratégiai kérdés is.
"Több tízmilliót költöttünk rá, most mégis be kellett zárnunk" – mondta a Népszavának az alsóbogáti betonlap- és viacolorgyártó üzemről a település polgármestere, Süle Tibor. "Nem maradt ember, aki dolgozzon." A valamivel több mint kétszáz lakosú somogyi zsákfalu húsz kilométerre fekszik Kaposvártól. A munkanélküliség aránya a csúcsidőkben húsz százalék körül járt, a közmunkaprogram beindulásával az önkormányzat belátta, ennyi embert nem lehet árokparttisztításra és utcasepregetésre beállítani, így fejlesztésekbe kezdett. Pályázatokból létrehozták az üzemet, ahol a férfiak kaptak munkát, az asszonyok pedig a település földjein dolgozhattak, fóliasátraztak, a termés nagy részét pedig feldolgozták savanyúságnak.
"Volt, hogy 26 embernek kellett munkát adnom" – mondta Süle Tibor. – De még egy éve is 17-en voltak a programban. Most tíz emberrel számolhatok, a többieknek sikerült elhelyezkedniük a versenyszférában. A savanyító még működik, a betonlapgyártó üzem viszont bezárt. A községháza mögötti területen halmokban áll az alapanyag, egyelőre nem tudni, mikor indulhat újra a gyártás. A polgármester nem sok esélyt lát arra, hogy sikerül embert szereznie.
Az országos munkaerőhiány ugyanis azokat is felszívja, akik eddig nem kellettek a cégeknek. Alsóbogátról sokan Németországba vagy Ausztriába mentek dolgozni, mások Győrbe vagy Székesfehérvárra, de már a kaposvári cégeknek sem tűnik olyan messzinek a falu. A polgármester örül annak, hogy a többség el tudott helyezkedni, hiszen végre normális pénzt keresnek, nem 54 ezer forintot. Viszont a falu sokat veszít. A riportból kiderül, hogy a somogyi falu nincs egyedül a bajával. (képünk illusztráció)
