„Nőhet a nyerstej és a feldolgozott tejtermékek ára a nyerstej csökkenő mennyisége, valamint az előállítási költségek, az infláció és a munkabérek emelkedése miatt” – közölte a hónap közepén a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. Ebben a kínai piac, a munkabérek emelkedése mellett megemlítik azt is, hogy az ágazati technológia fejlesztési üteme nem tud lépést tartani a külföldi versenytársakkal, holott közismerten a legnagyobbak, azaz a Sole-Mizo Zrt. és a termelői tulajdonban levő Alföldi Tej Zrt. is többmilliárdos beruházásokon van túl. Akkor mi a baj?

Bár a két legnagyobb cég is fejlesztett a közelmúltban, de óriási a munkaerőhiány, és a korszerűsítésre a támogatás mellett is hiteleket kellett a cégeknek felvenniük. Ilyen volt az Alföldi tej fejlesztése is: a cég 2015-ben vásárolta fel a Friesland Campina Hungari debreceni üzemét, majd egy teljesen automatizált sajtüzemet és porítót építettek itt, májusban át is adták az új részlegeket.

A legnagyobb baj azonban nem a hitel. Az új debreceni üzem 181 új munkahelyet is jelent, ezekhez még a debreceni önkormányzat is adott támogatást, ennek fejében még ott is kötelezettséget vállaltak a foglalkoztatásra, ahol nem feltétlenül lett volna erre szükség, hiszen az új technológia kiválthatja az emberek alkalmazását.

„Minden pályázatnál lényegében vállalni kell a munkaerő-bővítést, vagy legalább a létszám megtartását, ami sokszor éppen a fejlesztés miatt már nem lenne indokolt” – mondja László Róbert makói termelő, aki tagja az Alföld Tej Kft. felügyelőbizottságának. A tejtermelő gazdaságot vezető férfi szerint a munkaerőhiány tényleg nagy probléma, ezt ő maga termelőként is érzékeli, de szerinte az is gond, hogy a fejlesztési pályázatoknál kötelezően kell a létszámot tartani, vagy növelni. Így éppen a célt, hogy versenyképesen termeljenek, akadályozza a támogatás.

„Ameddig még lesz egy közfoglalkoztatott, addig feltétel lesz a létszám növelése, megtartása, amit szinte lehetetlen gazdaságosan teljesíteni” – jegyezte meg László Róbert, aki a Tej Terméktanácsban is a termelői oldalt képviseli.

Nem ennyire borúlátó az élelmiszeripari ágazatot ismerő szakértő, aki szerint valóban kerékkötőjévé vált mostanra a munkaerő megtartásának előírása a pályázatokban, de azok fenntartási idejére vonatkozik a kötelezés. A lapunknak nyilatkozó szakértő szerint a következő uniós ciklusban, tehát 2020 után már nem valószínű, hogy ez szerepelni fog a kiírásokban. Azt is megjegyezte, az ágazat másik problémája az, hogy a nagy tejipari cégek a nagyvállalati kategóriába tartoznak, magyarul, a kkv-nak (250 főnél kevesebb főt foglalkoztatók) kiírt pályázatokon nem is nagyon indulhattak, csak akkor kaphattak támogatást, ha arról külön kormányzati döntés született. Így az ágazatban az a baj, hogy nem fejlesztettek, de az is terhet jelent, ha megvolt a korszerűsítés.

Ez is magyarázza azt, hogy a feldolgozók miért fizetnek alacsonyabb árat a nyerstejért, így viszont a termelők sokszor inkább külföldön adják el a tejet. „Még a kötbért is kockáztatva sokan külföldre viszik a nyerstejet, annyival magasabb az ár most ott” – magyarázta László Róbert. Ez lehet az egyik baj, amely miatt az összefogásra biztatott a szervezet a közleményben.

Megkerestük a terméktanács ügyvezetőjét, azt szerettük volna megtudni, mivel próbálják rábírni a termelőket arra, hogy a hazai piacon adják el a nyerstejet. Harcz Zoltán, a Terméktanács ügyvezetője hangsúlyozta, hogy egészségtelen az a külkereskedelmi szerkezet, amikor exportáljuk a nyerstejet, miközben a magasabb hozzáadott értékű tejtermékeket importáljuk. Ez azonban változhat: az igazgató azt is hozzátette, hogy több feldolgozónál éppen fejlesztések zajlanak, amelyek eredményeképp még több nyerstejre lesz szüksége a hazai tejiparnak. Ezért egy-két éves, stabil szerződéseket kínálnak a termelőknek, hogy itthon értékesítsék a nyersanyagot. Csak összehasonlításképpen, jelenleg itthon, igaz a korábbiaknál jóval magasabb áron veszik át a feldolgozók a tejet, de így is 97 forint kilogrammonként, az uniós átlag azonban 10 forinttal több, Olaszországban pedig már 140 forint körül mozog.

Közben a termelőknél is szükség volna fejlesztésre, többek között éppen a béremelkedések miatt, hiszen már alig találnak szakképzett munkaerőt itthon, kénytelenek külföldi munkavállalókat alkalmazni. A termelőknél is elkerülhetetlen tehát a robotizáció, de megint ugyanott tartunk: egy pályázatnál előírják a foglalkoztatást, így fából vaskarika lesz a beruházás. Harcz Zoltán azonban hozzátette: a fejlesztések elmaradása esetén két-három éven belül a marhákat kell levágni, ami mindenkinek fájni fog.

Összességében csapda alakult ki: a termelők önköltsége is nőtt a bérek, az energiaárak növekedése miatt, ezért szeretnének többet kapni a tejért, de közben a feldolgozók költségei is nőttek, éppen a fejlesztések okán, aminek a hozadéka nem azonnal jelentkezik, csak a vállalkozás terhe nő. Végül meg a fogyasztók nyakába zúdul, a januári áfacsökkentéseket is ellensúlyozó drágulás.