Majdnem szabályozott pénzügyek helyett biztos pillérek
A vállalkozások belső problémáiból eredő pénzügyi válságok jelentős része elkerülhető lenne. Mutatjuk hogyan.
Nagy Britannia kulturális minisztere még megvétózhatja azt az üzletet, melyet Szaúd-Arábia kötött az Independent és az Evening Standard tulajdonjogának a 30 százalékára. Nicky Morgan kulturális miniszter péntekig dönthet, de tudnia kell, hogy két miniszterelnök is lobbizott Szaúd-Arábia érdekében: Tony Blair, a Munkáspárt exkormányfője és Boris Johnson, Őfelsége jelenlegi miniszterelnöke – írja a Guardian.
Ez utóbbi korábban lebukott egy olasz repülőtéren, ahol borotválatlanul bóklászott, és olyan benyomást keltett, mint aki az éjszakát nem ágyban töltötte. Később kiderült, Boris Johnson, aki akkor még csak külügyminiszter volt, a Palazzo Terranova vendége volt, méghozzá biztonsági kíséret nélkül. A brit politikai osztály és a biznisz óriásai között oly jól ismert történelmi épület pedig a Lebegyev família tulajdona.
Kik ők?
A papa, Alekszandr Lebegyev a KGB irodavezetője volt Londonban, de otthon is serénykedett: sajtóbirodalma a szintén KGB-s Vlagyimir Putyin elnök leghűségesebb támogatói közé tartozik. A Lebegyev-família más vezetőkkel is jóban van, Mohamed bin Szalman herceg például az ő vendégük volt Londonban. Ezt az információt a Guardian ásta elő, mert akkoriban nemigen közölték, hogy a királynő és Theresa May akkori miniszterelnök mellett Szaúd-Arábia valós ura szakított időt arra is, hogy meglátogassa az orosz oligarchát és társalogjon a vendégekkel, akik mind az olajállam pénzére áhítoztak.
Őket láthatóan nem zavarta, hogy Mohamed bin Szalman herceg keze véresnek tűnik: az ő parancsára gyilkolhatták meg Dzsamál Hasogdzsi ellenzéki szaúdi újságírót Szaúd-Arábia isztambuli főkonzulátusán. Még Amerika is tiltakozott, mert Hasogdzsi a Washington Postnak dolgozott.
A Lebegyev-házban azonban mindenkit csakis a szaúdi trónörökös pénze érdekelt. És itt jön a képbe Tony Blair egykori miniszterelnök, aki szintén nem veti meg a szaúdi pénzt. Olyannyira nem, hogy a Tony Blair’s Institute is szép pénzeket kap a sivatagi királyságtól. Az igazgatótanács egyik tagja pedig az Independent egyik főnöke. Márpedig David John Collins kulcsszerepet játszott abban, hogy az Independent sok nyelven indított hírportálokat, melyek valahogy igencsak kedvező színben tüntetik fel Szaúd-Arábiát – jegyzi meg a Guardian. Ami még kínosabb: a rijádi szerkesztőség enyhén szólva nem siet rendszerkritikus anyagok közlésével.
Kaphat-e Szaúd-Arábia részt a brit sajtópiacon?
"Ötven éve elmúltak azok az idők, hogy a sajtóban kizárólag Nagy-Britannia területén élő tulajdonosok működjenek” – vázolta fel a helyzetet józan cinizmussal az Independent egyik főnöke. Justin Byam-Show szerint a globalizáció idején a médiában is hozzá kell szokni a külföldi tulajdonhoz.
Annak idején Thatcher hirdette meg a globalizációt és sok brit óriás harapott a fűbe vagy került idegen kézbe. Csakhogy a sajtó kényes üzletág: nem egészen mindegy, hogy milyen az a külföldi kéz. Szaúd-Arábia vagy Oroszország aligha tekinthető a sajtószabadság bástyájának, és nagyon valószínű, hogy az onnan érkező tulajdonosok magukkal hozzák hazájuk elképzeléseit is a média szerepével kapcsolatban.
Az ancilla politicae szerepkört ezekben az országokban természetesnek tekintik, vagyis a sajtónak nincsen más dolga, mint a hatalom érdekeinek a képviselete. Nagy Britannia kulturális minisztere mostanában kell hogy döntsön: vajon kell-e ilyen pénz a komoly gondokkal küzdő sajtónak Nagy-Britanniában?
