MÁV-os kőbeszerzésekben bukkantak fel az Orbán család volt és jelenlegi bányacégei – írta meg a HVG. A vasúttársaság két közbeszerzést folytatott le kőkeverék beszerzéséről pályafelújítási és karbantartási munkákhoz Kelet- és Nyugat-Magyarországra.

Az ország nyugati felére a NAKK Zrt-vel írtak alá. A céget 2016-ban hozták létre, és enyhén szólva jól teljesít, 2018-ban már 1,5 milliárd forint fölött volt az árbevétele. Alapításkor többségi tulajdonosa és igazgatóságának tagja Orbán Viktor miniszterelnök testvére, Áron volt, de az igazgatóságban megfordult a miniszterelnök apja, Győző is. Orbánék 2017 végén teljesen kiszálltak a NAKK-ból, az üzleti kapcsolat azonban a jelek szerint nem szűnt meg, ugyanis a most megkötött szerződésben átadási pontként a Dolomit Kft. gánti telephelyét jelölték meg. A Dolomit az Orbán család cége, többségi tulajdonosa és ügyvezetője Orbán Győző.

Fazekas István

Van azonban más kapcsolat is: a cég jelenlegi többségi tulajdonosa és vezetője, Bihari Lajos Orbán Győző társügyvezetője az utóbbi tulajdonában álló Nehéz Kő Kft.-ben. Bihari a NAKK-os idők előtt amúgy több MÁV-cégben töltött be vezető pozíciót.

Még érdekesebb a vasúttársaság kelet-magyarországi kőmegrendelése, amelyet egy fiatal cég, a 2017 végén alapított GTR Magyarország Zrt. húzott be. Az eljárás nem csak azért érdekes, mert viszonylag ismeretlen a cég, de amiatt is, mivel az eljárásban első körben a Dolomitot jelölték meg alvállalkozóként, az Orbán-céget később a NAKK váltotta. Az eljárás egyébként egy évig húzódott, többek közt azért, mert a GTR ellen induló MAB Tarnóca Kft. a Közbeszerzési Döntőbizottság (KDB) elé vitte az ügyet, miután őket a MÁV túl olcsó ajánlatra hivatkozva kizárta, és a GTR-t hozta ki győztesként.

Erős kezdés

A GTR üstökösként robbant be a kőszektorba, beszámolójának tanúsága szerint működésének első évét 380 millió forintos árbevétellel és 30 millió forintos profittal zárta. Ezt a szép teljesítményt ráadásul mindössze két alkalmazottal sikerült összehozni. A cégnek eszközei is alig voltak 2018 végén, a beszámoló készítésének idején: 1,4 millió forint értékű „befektetésen” kívül rendelkezett 28 millió forint pénzeszközzel és 103 millió forint követeléssel. Honlapja sokat nem árul el azon túl, hogy fejlesztés alatt áll. A vállalatnak leányvállalatai nincsenek, telephelye sincs (nemhogy saját bányája, illetve bányajoga), egy budaörsi lakásba van bejelentve.

Minden bizonnyal értékes eszköz ugyanakkor tulajdonos-vezérigazgatója, Tóth Tamás, illetve az ő szakmai tapasztalata és kapcsolatai. Tóth régi motoros a kőüzletben: 2010 elejétől épp a MÁV-os beszerzésben ellenfeleként szereplő MAB Tarnócának volt tulajdonos-ügyvezetője. Tóth a MAB-csoport egyéb cégeiben is töltött be tulajdonosi és vezetői szerepeket, ezektől 2018 közepén vált meg, a cégadatok alapján üzlettársa, Frank Tamás vásárolta ki a csoportból.

A MÁV-os közbeszerzésben, illetve az annak eredményeképpen kötött szerződés teljesítésében a GTR gyakorlatilag mindenhez alvállalkozót vett és vesz igénybe a pályázati feltételeknek való megfeleléstől a majdani szállításokig. Persze előfordul ilyesmi az üzleti életben, a nagy, NER-közeli építőipari vállalkozásokról a G7 portál mutatta be szemléletesen, hogy milyen jól prosperáltak az elmúlt években. Azért adja magát a kérdés, hogy olyan, milliárdos árbevételű és politikailag egyértelműen jól bekötött cégek, mint a Dolomit vagy a NAKK miért állnak be egy GTR-féle újonc mögé.

Kérdéseinkkel több csatornán kerestük az érintetteket, annyi választ kaptunk, hogy nem kívánnak válaszolni.

Fazekas István

A Döntőbizottság nagyon alapos munkát végzett

Mint említettük, a MÁV-os beszerzés nem csak hosszú, de kalandos utat futott be, legalábbis ez derül ki a KDB határozatát és a közbeszerzési dokumentumokat olvasva. Az eljárásra csak olyan cégek jelentkezhettek, amelyek a megelőző három évből legalább kettőt nyereséggel vagy nullszaldóval zártak. Ez a 2017-es alapítású GTR-re nem volt alkalmazható, így a kiírásban szereplő típusú kőkeverék korábbi szállításával tudott megfelelni – ezt a kritériumot a Colas Északkő Kft. bevonásával sikerült abszolválni.

A jelentkezőknek műszaki alkalmasságukat is bizonyítaniuk kellett egy korábbi referenciamunka felmutatásával. Erre vette volna igénybe első körben a GTR a Dolomitot, végül a NAKK-ot vonták be. Amúgy ez volt a versenytárs Tarnóca által egyik legjobban vitatott pont. A NAKK ugyanis lenyilatkozta, hogy a MÁV által kért műszaki követelményeknek megfelelő keveréket szállított korábban a TIC Kft.-nek, zárójelben azonban jelezte, hogy a szállításban vasúti kő és kőbányai meddő szerepelt. A Tarnóca szerint azonban a vasúti kő és a kőbányai meddő fizikailag nem alkalmasak a MÁV kiírásában szereplő keverék előállítására, a NAKK nyilatkozata ezért önellentmondó volt, és a MÁV-nak minimum további tájékoztatást és igazolásokat kellett volna kérnie a NAKK-tól. A vita itt kőszakmai síkon erősen elfajult, de a MÁV arra az álláspontra helyezkedett, hogy a „vasúti kő” és a „kőbányai meddő” nem egyértelműen definiált szakkifejezések, ráadásul az a fontos, hogy a NAKK nyilatkozata szerint ők a műszaki leírásnak megfelelő keveréket szállítottak le a referenciamunka során, a MÁV-nak pedig nem dolga ezt ellenőrizni.

Mielőtt túlságosan elmerülnénk a kőipari kifejezésekben: a Döntőbizottság a MÁV-nak adott igazat, az viszont érdekes, hogy hatósági eljárás keretében, „tényállás-tisztázási kötelezettsége alapján” azért beszerezte a referenciamunka szerződését – a KDB jellemzően formális szempontból szokta vizsgálni az eljárásokat. Ha a MÁV alapból szabályszerűen fogadta el a NAKK referencianyilatkozatát, akkor a KDB munkája rendkívül alaposnak mondható, amikor messzebbre ment az ellenőrzésben. Mindenestre a KDB szerint a szerződés megerősítette az álláspontját.

A szerződést egyébként az eljárásban a NAKK kérésére üzleti titokként kezelték, és nem tették közzé. Ha a KDB arra jut, hogy a NAKK (és a GTR) referencianyilatkozata nem felel meg a valóságnak, annak súlyos következményei lettek volna. A hamis adatszolgáltatást ugyanis a közbeszerzési törvény a közbeszerzési eljárásoktól való három éves eltiltással szankcionálja. (Láthattunk ilyet a Közgép esetében is a G-nap után.)

Fazekas István

Az alvállalkozó alvállalkozója

A GTR nem csak a referenciamunka igazolásához vette igénybe a NAKK-ot, de alvállalkozóként is a szerződés majdani teljesítéséhez. A Tarnóca ezt is kifogásolta, ugyanis a GTR-nek igazolnia kellett, pontosan honnan származó és milyen műszaki paraméterű kövekkel teljesítené a rendelést, ha nyer. A GTR azonban csak a másik alvállalkozója, a Colas bányáit jelölte meg származási helyként, és e bányákból származó igazolásokat nyújtott be. Ha a GTR a Colas köveivel teljesítené a szerződést, akkor a NAKK valójában nem venne részt alvállalkozóként – vélelmezte a Tarnóca.

A vita e tekintetben is eléggé elfajult, ezúttal jobbára szemantikai vonalon. A GTR és a NAKK előszerződésében ugyanis az szerepelt, hogy a NAKK a kőkeverék „szállításában (a szemcsés keverék kitermelése (gyártása) és leszállítása)” fog ténylegesen részt venni. A Tarnóca azzal érvelt, hogy a NAKK nem is lehet képes a kőkeverék gyártásában részt venni, minthogy nem rendelkezik bányajogosultsággal, vagyis nincs saját bányája, ahol követ tudna gyártani (kitermelni). A MÁV szerint a NAKK-nak a szállításban kell részt vennie: ehhez elég, ha a mástól vásárolt alapanyagot ő keveri össze. Sőt a keverék gyártásának fogalmába nem csak az alapanyag kitermelése értendő bele, de a keverék elkészítésének folyamata is. A KDB elfogadta ezt az érvelést, és külön hangsúlyozta: semmi sem tiltja, hogy a GTR alvállalkozójaként a NAKK saját (al)alvállalkozót vegyen igénybe.

Mindenesetre, mivel a GTR a Colas köveit ajánlotta meg, végső soron a NAKK a Colas köveivel fogja teljesíteni alvállalkozói feladatait a GTR felé. Annak a Colasnak a köveivel ugye, amely a GTR másik alvállalkozója. A nagy kérdés tehát igazából még mindig az, hogy a GTR-nek mi lesz a tényleges dolga az egész beszerzésben – már ha egyáltalán bármi.

Egyébként a GTR-nek nem ez az első megrendelése a MÁV-tól, 2018 végén dolomit beszerzésére írtak alá 30 millió forint értékben. Ezt megelőzően a vasúttársaság Orbánék Dolomit Kft.-jétől rendelt ilyen követ.