Kihívások és lehetőségek – mire számítanak az európai vállalkozások?
Összességében pozitív növekedési kilátásokról számoltak be az európai vállalkozások az Eurobarométer friss felmérése szerint.
Rendőri felügyelet mellett ástak el több ezer kacsatetemet kedden, Kiskunmajsán. A környéken élők végignézték, ahogy a védőfelszerelésbe öltözött emberek irányítják a markolókat, amelyek tömegével szórták a víziszárnyasok tetemeit a gödrökbe. A majsa.info munkatársai fényképezték le az esetet.
Egy szomszédos gazdálkodó, aki szintén baromfitelepen dolgozik, a hvg.hu-nak azt mondta, hogy azért érthetetlen számára a művelet, mert ha ő egyetlen libát elásna az udvarán, akkor súlyos bírságot rónának rá a hatóságok. Az állati tetemek kezelésére ugyanis szigorú szabályok vonatkoznak, azokat megfelelően kell tárolni, majd a megsemmisítőbe kell szállítani. A helyiek most azon aggódnak, hogy a fertőzött, elásott tetemek az ivóvizüket is veszélyeztetheti.
A madárinfluenza néhány hónappal ezelőtt jelent meg ismét magyar baromfitartó telepeken, most ott tartunk, hogy a NÉBIH tájékoztatása szerint már másfél millió állatot kellett megsemmisíteniük, főként Csongrád és Bács-Kiskun megyében terjed a madárinfluenza, 121 telepen kellett már kiirtani az állatokat. A szokásos eljárás ezekben az esetekben, hogy zárt járművekben szállítják el a megsemmisítőkhöz azokat az állományokat, ahol felütötte a fejét a kór.
Most azonban eltértek ettől, ahogy a NÉBIH kérdésünkre válaszolva azt írta, hogy indokolt esetben el lehet térni a szállítás utáni megsemmisítéstől. A hatóság most indokként a járvány lassítását, a tetemek mielőbbi ártalmatlanítását hozta fel. Azt írták, hogy az erőforrásokat figyelembe véve, a szükséges engedélyekkel és környezetvédelmi szempontokat szem előtt tartva, megfelelő kockázatelemzés után döntöttek a Kiskunmajsán a 22 ezer állati tetem elföldeléséről. A tázlári telepen, úgy tudjuk szemtanúktól, hogy a kiskunmajsainál kétszer-háromszor nagyobb telep állományát földelik el. A hatóság által hivatkozott 45/2012-es VM rendelet egyébként még azt is meghatározza az elföldelésnél, hogy milyen talajvíz-magasság mellett, annak szintjétől milyen távolságra lehet a gödröket ásni, amelyekbe a tetemeket elföldelik.
Egy állategészségügyi szakértőt is megkerestünk, ő úgy véli, hogy a madárinfluenza miatt megnőtt a megsemmisítők forgalma, miközben azoknak egyéb feladataikat is végezniük kell, emiatt most akár kevés is lehet a szállítási kapacitás, így végeredményben a kisebbik rosszat választották a hatóságok: inkább elássák a madártetemeket, mintsem azok napokig várjanak a telepeken arra, hogy a megsemmisítőkbe szállítsák őket.
