Szexi, és a profitot is növeli, de hogyan kapcsolódhat egy kisebb cég ehhez a trendhez?
Ötlépcsős útiterv a fenntarthatósági célkitűzések üzleti stratégiába építéséhez.
November 10-én csupán 200 ezer forintig kapta meg e havi járandóságát a Dunaferr mintegy négyezer dolgozója. A második részletre november 30-áig tett ígéretet a cégvezetés, amely vállalta, hogy a társadalombiztosítási ellátásokat (táppénz, GYED), az önkéntes egészségpénztári munkáltatói hozzájárulást és a bérek utáni közterheket maradéktalanul teljesíti. Nem először történik ilyen a cég életében, 2020-2021-ben - akkor a koronavírus okozta krízis ürügyén - hosszú hónapokig éltek már ezzel a jogellenes, ám a dolgozók által kényszerűen elfogadott módszerrel.
Ráadásul most az utolsó pillanatban, a bérfizetés előtti napon tájékoztatták az érintetteket írásban az újbóli drasztikus intézkedésről. A HVG birtokába került levél szerint az utóbbi időben köztudottan fizetési gondokkal küzdő cég ezúttal azzal indokolta a késlekedést, hogy a Vasas Szakszervezet elbocsájtott vezetői – miután az egykori igazgatósági taggal, az ukrán Tetyana Tarutával összefogva nem tudták átvenni a dunaújvárosi vasmű feletti irányítást – bosszúhadjáratba fogtak. Ez abból áll, hogy minden módon, például a sajtóban lejáratják a vállalatot és annak vezetését. Arról nem szól a Evgeny Tankhilevich, mint „legfőbb, általános vezérigazgató helyettes” által szignált levél, hogy a cégvezető mandátuma a bíróság előtt is vitatott időpontban, de legkésőbb 2020 szeptember végén lejárt, vagyis azóta törvényes felhatalmazás nélkül navigálja a társaságot, következésképp a fizetésekről sem dönthetne. A Dunaferrnek immár két éve nincsenek legálisan választott vezető testületei, így igazgatósága, nincs könyvvizsgálója, 2018 óta pedig mérlege és éves beszámolója sem, ami ellen érthetetlen módon érdemben sem a cégbíróság, sem az adóhivatal nem lépett még fel.
Az ukránok mentenék a Dunaferrt, a kormány nem száll be
Krízishelyzetben kér állami mentőövet a Dunaferr, miközben illegitim menedzsmentje százmilliókat osztogat.
A cégvezető jelezte ugyan a háború, a gáz árának több mint tízszeresére emelkedése, továbbá a logisztikai nehézségek káros következményeit, mégis alapvetően a szakszervezetek aknamunkájának tudja be, hogy beszállítója, az osztrák hátterű DBK GmbH. úgymond, „ellenséges” vele, és a Dunaferr nem kap tőle elegendő szenet és kokszot. Ezért újra le kellett állítani mindkét kohót, vagyis a nyersvasgyártást. Csakhogy a Dunaferr jó ideje rendszeresen késlekedik a kötelezettségei teljesítésével, egyik kardinális partnerének, a szintén osztrák illetőségű, ám kazah érdekeltségű Safin GmbH-nak is a bevételei engedményezésével fizet az alapanyagokért. A felszámolást azonban eddig a csodával határos módon sikerült elkerülnie.
Az említett levélben Tankhilevich arról is szólt, hogy a felszámolásba épp a Dunaferr rosszakarói rántanák bele a céget, ami egyet jelentene a munkahelyek elveszítésével, ezért kitartásra kérte a kiszolgáltatott dolgozókat. Feltehetően az időhúzást és a dolgozói kedélyek csillapítását szolgálja, hogy Tankhilevich – immár sokadszor – belengetett egy meg nem nevezett stratégia partnert, aki átvilágította a Dunaferrt és „jelezte együttműködési szándékát”. Hogy ez pusztán az alapanyagellátás biztosítása vagy tőkeinjekció, befektetői érdeklődés is volna-e, arról már nem beszélt.
Csődben kellene lennie a Dunaferrnek, mégis működik
A háború bénítja meg a Dunaferr tulajdonosait, a vasmű rogyadozik az adósságok alatt, mégis célpontja lehet olyan befektetőknek, amelyek hadiipari beszállításokban érdekeltek.
Az indulatok azonban forrnak, a munkabérek újbóli csöpögtetése miatt, ráadásul a fizetni valók szempontjából kritikus évvégi időszakban, egyes dolgozók hevesen kirohantak a közös, zárt Facebook-oldalukon, és tiltakozó megmozdulásokat helyeztek kilátásba. A hvg.hu információi szerint emiatt a részleges bérfizetés napján (november 10-én) fokozott rendőri készültség volt a Dunaferr környékén és rendőrök jelentek meg a szakszervezeti vezetőknél is azt tudakolva, vajon készülnek-e bármilyen szervezett, utcai megmozdulásra. Ám azt a választ kapták, hogy nem.
Közben az önjelölt cégvezető állami segítségben reménykedik, aminek – szerinte - az a feltétele, hogy meggyőzze az illetékeseket: a Dunaferrt nem sújtják az Oroszország elleni szankciók. Csakhogy a társaság tulajdonosi hátterében egymással nem kooperáló oroszok és ukránok állnak, a többség többszörös, ciprusi cégeken keresztüli áttétellel az orosz állam fejlesztési pénzintézetéé, a Vnyesekonombanké, amely kőkemény szankciók alatt áll, ezért pillanatnyilag, ha akarna sem tudna mentőövet nyújtani a Dunaferrnek. E helyett – ahogyan ezt a HVG hetilap a minap megírta - inkább pénzt szivattyúzna ki belőle, például egy szankciómentesnek gondolt, szingapúri érdekeltsége közbeiktatásával. Kormányzati körökből egyedül Palkovics László technológiai és ipari miniszter tett ígéretet arra szeptember végén, hogy megvizsgálja, lehetne-e valamilyen módon segíteni a társaságon, amelyet önmagában a köztartozásként megítélendő, meg nem vásárolt széndioxid-kvóták miatt több százmilliárdos fizetési kötelezettség fenyeget. Ám azóta csend van az ügyben, ráadásul hírek szerint a minap Orbán Viktor kormányfő elfogadta Palkovics lemondását.
