Zsidókat a függetlenségért - A Horthy-mítosz és a holokauszt

„Nekünk magyaroknak ezer éve nincs folt a becsületünkön.”

Horthy Miklós, 1944. március 19-én, a koronatanácson.

„A külföldön elterjedt hírekkel szemben kijelentem, hogy sem a magyar hatóságoknak, sem egyetlen magyar embernek a kezéhez egyetlen csepp zsidóvér nem tapad!”

Imrédy Béla, 1944. július 9-én, a deportálások befejezése után

A két kijelentés között – hivatalos német adatok szerint – 437 402 magyar állampolgárt, a teljes vidéki zsidóságot deportálták Magyarországról. Tragédiájukért sokan ma is az SS különítményeseit és magyar kiszolgálóikat teszik felelőssé, de a szerző arra a következtetésre jut, hogy az áldozatok elhurcolására és elpusztítására egy Horthy és Hitler között 1944. március 18-án, Klessheimben létrejött megállapodás keretében került sor. A titkos alku értelmében a megszállt Magyarország annál előbb kapta volna vissza a szuverenitását, minél gyorsabban teljesíti Hitler igényeit, köztük a zsidóság „maradéktalan” deportálását. Horthy nemcsak tudta, mi lesz a „munkára” elhurcoltak sorsa, de siettette is a zsidók kiszállítását az országból. Álláspontja a zsidókérdésben csak akkor változott meg, amikor júniusban rájött arra, hogy a Führer nem tartja be az ígéretét, sőt a budapesti zsidóság elszállítását is követeli.

Horthy ekkor döbbent rá, hogy a történtekért a győztesek őt is a vádlottak padjára ültethetik, s felelősségre vonhatják. A dokumentumokból megállapítható, hogy a kormányzó nem humanitárius okokból lépett fel a zsidóság érdekében, hanem a nyakát szerette volna kihúzni abból a kötélhurokból, amellyel először Hitler fenyegette meg.

Magánkiadás, 2004, 294 o., 2500 Ft.