"Németh Andor volt az Attila barátja, az volt, aki (...) tudta, hogy egy zseni. (...) Ha hallanak arról, hogy ki volt József Attila barátja, (...) én csak két emberről hallottam, aki megértette őt, Németh Andor és a Hatvany. (...) Amikor az első temetés volt, ezek ott voltak, ezek voltak ott, (...) a Fejtő Ferenc nem volt ott." E cáfolat nélkül elhangzó állítást a József Attila-versek népszerűsítésében elévülhetetlen érdemeket szerzett Cserépfalvi Imre könyvkiadó lányától, Cserépfalvi Katalintól hallhatták a nézők. Noha a papa neve kétségkívül legendásan cseng, az mégsem állítható, hogy az Eszmélet után című négyrészes
filmelégia rendezője, Jelenczki István e tárgyban koronatanúra támaszkodott

Fejtő Ferenc az 1930-as években © Petőfi Irodalmi Múzeum

volna. Az még csak hagyján, hogy az 1937. december 3-án öngyilkossá lett költő szárszói temetésén az akkor 3 esztendős Kati nem volt jelen. Ám sem a kérdező, sem a nyilatkozatot tevő nem lapozott bele Cserépfalvi Imre 1982-ben megjelent emlékiratába, amelyből - minden más dokumentummal és emlékirattal egyezően - kiderül, hogy a Szép Szó című folyóirat munkatársai s legfőképp a költő szerkesztőtársai, Ignotus Pál és Fejtő nemcsak hogy jelen voltak, de tevékeny részt vállaltak a temetés szervezésében is.

Ha pedig a filmben Fejtő ellenében megnevezett esztéta, Németh Andor és a Szép Szót mecénásként támogató Hatvany Bertalan báró emlékezéseit is kézbe veszik, akkor megtudhatták volna, hogy Németh szinte mindegyik írásában többes számban beszélt önmagáról, Ignotusról és Fejtőről, mint a József Attilát szerető, tisztelő - és vele szemben olykor türelmetlen - Szép Szó-körről. Hatvanyt még az sem tántorította el az igazságtól, hogy malmai államosítása miatt 1945 után örökre összeveszett a "kollaboráló", 1949-ig a párizsi magyar nagykövet, Károlyi Mihály sajtóirodáját vezető Fejtő Ferenccel. A szintén emigráns Hatvany 1975-ben, Párizsban úgy nyilatkozott Vezér Erzsébet irodalomtörténésznek, nem kívánja személyes vitáit érvényesíteni, "tehát egész határozottan kell mondanom, Fejtő Ferenc nagyon közel állt" József Attilához.

A Duna Televízióban már sugárzott filmsorozat kazettáit megtekintve a Párizsban élő 95 éves Fejtő Ferenc történész több orgánumban is megszellőztette: követeli az általa sérelmezett valótlan állítások kivágását, s ha ezt a gyártó cég, a Duna Tv-hez kapcsolódó Dunatáj Alapítvány nem teszi meg, akkor hitelrontási és rágalmazási pert indít mind az alkotó, mind a nyilatkozó ellen. A HVG felvetésére, hogy az ő reputációját aligha rendítheti meg egy olyan munka, amely noha az alkotók szándéka szerint "a rárakódott sablonoktól kívánja megtisztítani a József Attila-képet", az irodalomtörténet megállapításait viszont rendre mellőzi - lásd Eszméletvesztés című írásunkat -, Fejtő azzal indokolta szokatlan elszántságát: elege van az évtizedek óta "új és új köntösben jelentkező képtelen" vádakból. A hét elején a Duna Tv ügyvezető alelnöke, Szekeres László levélben tolmácsolta az inkriminált film készítőinek retirálását, Fejtő ígéretet kapott, hogy a további sokszorosítás előtt a műből kimetszik a sérelmezett részt.

Fejtő és a nála négy évvel idősebb József Attila kapcsolata még az 1930-as évek legelejére nyúlik vissza, akkortájt még mindketten a népi-nemzeti felfogással kacérkodó, ám már balfelé nyitó Bartha Miklós Társaság tagjai voltak. Fejtőre, a 21 esztendős bölcsészhallgatóra a reveláció erejével hatott a ma már kultuszversként emlegetett Tiszta szívvel. Azt is többször megvallotta, hogy ő maga e vers hallatán hagyott fel a rímfaragással. Az ismeretségből hamar barátság lett, már amennyire az öntudatosan dacos, önnön nagyságát kezdettől természetszerűen hangoztató József Attilával barátkozni lehetett. "Kedves jó fiú volt (...), okos, kitűnő vitapartner, s persze megéreztük benne a nagy költőt, de (...) valami mégis mindig rejtve maradt előttünk belőle" - összegezte még egy tíz évvel ezelőtti interjújában is Fejtő, akinek élete - s ez irodalomtörténeti tény - ettől kezdődően szétszálazhatatlanul fonódott össze József Attiláéval. 1932-ben közösen rugaszkodtak neki - immár illegális kommunistaként - a Szabadon című, engedély nélkül sokszorosított füzet szerkesztésének (melynek irányt kijelölő programverse a Munkások című József Attila-költemény volt). Ugyanebben az évben Valóság címmel legális - ám az első szám után rögvest be is tiltott - folyóirat is kikerült a kezük alól, s ennek következtében Fejtőt, mint főszerkesztőt börtönbüntetésre is ítélték.

Közös útjuk Fejtő szabadulása után lassan-lassan - s József Attila esetében átmenetileg - a szociáldemokratákhoz vezetett, majd 1936 márciusában útjára indult a mindössze négy évig megjelenő, ám az irodalomtörténetben új fejezetet író lap, a Szép Szó. Szerkesztői a hírlapíró és tanulmányszerző Ignotus Pál - a Nyugatot alapító Ignotus fia - és József Attila voltak, ám a meghirdetett szándéka szerint a liberalizmust szociális érzékenységgel elegyítő folyóirat körül még számosan bábáskodtak, így például a József Attilánál majd másfél évtizeddel idősebb s vele kezdetben mester-tanítvány viszonyban is álló, ám a költő jelentőségét felismerő esztéta, Németh Andor, valamint a mecénás Hatvany Bertalan orientalista és persze Fejtő Ferenc. Ez a csoport látta meg József Attilában a nagy költőt. S hogy nem csupán utólag, arra bizonyíték: Németh Andor több érzékeny kritikája és Fejtő Ferencnek Fülöp Ernő álnéven közölt tanulmánya még a Szép Szó előtti időből, 1935 februárjában a Korunk című kolozsvári irodalmi szemlében.

A Medvetánc című gyűjteményes József Attila-kötet megjelenése után például Fejtő volt az, aki először jelölte ki József Attila helyét a Parnasszuson Petőfi Sándor és Ady Endre mellett. Mindezek fényében igen tanulságos, hogy a költő halálát követő időkben mikor s milyen vádakkal illették Fejtőt, s persze magát a Szép Szó körét, azt az állandó ösztönzést adó baráti közösséget is, amely élete utolsó két esztendejében a betegségével - s az őt körülvevő "otthontalan csupa-csősz" világgal - viaskodó József Attilának menedéket s a vágyott elismerésből legalább morzsákat nyújtott. Nemritkán azzal, hogy a mind gyakrabban letargiába eső s a szoros leadási határidőkre fittyet hányó költőből újra és újra olyan programverseket préselt ki, mint az 1936-os A Dunánál vagy a következő évi könyvnapi számba rendelt Hazám.

Az első vádakat Fejtővel szemben József Attila élettársa, az 1936-ban a kommunista mozgalommal egy időben elhagyott Szántó Judit - Németh Andor találó megállapítása szerint: a "proletár Jeanne d'Arc" - terjesztette. A reggeltől estig robotoló - a költőnek, ha kölcsönös szerelmet nem is, de gondoskodást nyújtó - nőt Fejtő kétségkívül többször megsebezte írásban is, baráti körben is, amikor a férfias szerelmi lírát számon kérve e mentegetődzésre késztette József Attilát: "Juditnak nem tudok szerelmes verset írni." A női bosszú nem maradt el: a költővel való szakítás után Szántó Judit részletesen ecsetelte boldog-boldogtalannak, hogy jó ideje Fejtő veszi fel József Attila szerkesztői fizetését. A pletyka termékeny talajra lelt a költő nővéreinél, bizonyság rá József Jolánnak 1940-ben, a Cserépfalvi Kiadónál öcscséről közreadott életrajza. De helyt adott ennek a szóbeszédnek a Szép Szót az első évben kiadóként istápoló Cserépfalvi Imre is, aki 1982-es, már idézett memoárjában azt is elmeséli, mennyire rosszulesett neki, hogy József Attila nem vele, hanem Fejtőékkel tartott, amikor egyesztendei közös munkálkodás után a Cserépfalvi Kiadó és a Szép Szó - ideológiai és anyagi nézetkülönbségek miatt, egyébiránt igen kulturáltan - szakított egymással.

Eltörpülnek azonban mindezek amellett, ami a Szép Szó körére még várt. A Magyar Kommunista Párt hatalomra kerülése az 1940-es évek végétől rövid idő alatt rendíthetetlen proletárköltőt faragott József Attilából, s e képbe semmiképp nem volt beilleszthető kései szépszavas korszaka. Az életműből pártirodalmárok jelentéktelenítették el, retusálták ki a költőnek ezen legjelentősebb alkotói időszakát.

A szomorú folyamat stációit igen részletesen tárta fel az egyik egykori közreműködő, Szabolcsi Miklós, akinek az 1950-es évek közepétől viszont már múlhatatlan érdemei voltak a József Attila-kép évtizedeken át húzódó helyrezökkentésében is. Az 1962 és 1998 között négy vaskos és máig megkerülhetetlen biográfiai kötetet közreadó irodalomtörténész az utolsó kötetben - tudósi szerepköréből kilépve - személyes hangon követte meg a Szép Szó körét, s magát Fejtőt is, akinek - hangsúlyozta Szabolcsi - "igaza volt", hiszen a Szép Szó nem csupán vállalta, hanem zászlajára is tűzte József Attilát. Ugyanis a szerkesztők közötti valós és vélelmezett összezördülések felemlegetése sem feledtetheti el: több mint félszáz klasszikus József Attila-költemény először a sokáig kiátkozott Szép Szóban jelent meg.

MURÁNYI GÁBOR