Ravatala október 7-én nyolc órától (magyarországi idő szerint hét órától) látogatható Marosvásárhelyen. Az istentiszteletet és a búcsúbeszédeket 14 órától 15.30 óráig tartják, a temetés ezt követően a közeli református temetőben lesz.
 
Sütő András 1927-ben született Pusztakamaráson. A legismertebb művei közé tartozik az Anyám könnyű álmot ígér című regény, valamint az Egy lócsiszár virágvasárnapja, az Advent a Hargitán, a Balkáni gerle, a Mezítlábas menyasszony, a Csillag a máglyán, a Káin és Ábel és a Szuzai menyegző című dráma.
 
Az író 1965 és 1977 között parlamenti képviselő volt Romániában, 1974-től 1982-ig a Romániai Írószövetség alelnöki posztját töltötte be. A Ceausescu-rezsim 1980-tól kezdve betiltotta műveinek kiadását és színdarabjainak bemutatását, ezért 1990-ig csak Magyarországon tudott publikálni.
 
Az ötvenes évek legkritikusabb kortárs írójának nevezte Sütő Andrást a Korunk című irodalmi folyóirat főszerkesztője, Kántor Lajos.  "Sütő András elsőként fogalmazta meg a kor szellemi kritikáját az Utunk című kolozsvári hetilapban" - mondta a vasárnap Magyarországon tartózkodó irodalomtörténész. Hozzátette: Sütő,  kortársaival ellentétben, azt vallotta, szükséges a megújulás az akkori dogmatikus gondolkodással szemben, és már akkor hangsúlyozta az 1957-ben újrainduló Korunk című folyóirat szerepét.

Mindannyiunk közül Sütő Andrásnak volt a legnehezebb dolga, mert őt már korán megpróbálta korrumpálni a hatalom, de hiába - mondta az író elhunyta kapcsán Kányádi Sándor költő, műfordító.
 
"A vezetés hamar felfedezte a tehetségét, és már az iskolából kiemelték, 23 éves korában már főszerkesztő volt. Egész életében ki volt téve a hatalom korrumpálásának, s nagysága abban van, hogy ennek ellenére mindvégig meg tudta őrizni integritását. Nem adta el a lelkét, és szimbolikus figurává nőtte ki magát. Ha néha más is volt a látszat, Sütő András en gros-ban becsületes volt. Mindenütt tisztelték és becsülték, mi pedig szerettük. Darabjaihoz a múltban keresett hősöket, hogy elmondhassa, a mi bánatunkat, a velünk történteket. Az írásai magukért beszélnek" - folytatta a költő.
 
Arról is beszélt, hogy milyen furfangokkal igyekeztek a létező szocializmus idején biztosítani írói-alkotói szabadságukat, kezdve attól, hogy a külföldi PEN-klubok felvették Sütő Andrást, őt és még másokat is soraikba, ami bizonyos védettséget nyújtott számukra, s már "csak" az volt a kérdés, hogy hogyan élnek ezzel.
 
"A szomorú órán az ember csak habog, nem is tudja, mit mondjon, és arra gondol, hogy többet kellett volna találkozni, beszélgetni. De ha az olvasók itt a Földön tovább olvassák majd a műveinket, akkor talán majd mi is folytathatjuk valahol a beszélgetéseket..." - mondta végül a költő.

Sütő Andrást 1992-ben Kossuth-díjjal, 1995-ben Kisebbségekért-díjjal, 1997-ben A Magyarság Hírnevéért-díjjal jutalmazták. A Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét 1997-ben, a Magyar Köztársasági Érdemrend Nagykeresztje - polgári tagozat kitüntetést 2005-ben kapta meg.