A világhírű perui író a Las Palmas-i irodalmi fórumon beszélt tervéről, bevallotta, hogy miután első színházi élménye nyolcéves korában igen mély hatással volt rá, ez maradt az igazi szerelme.
   
A színházban máig az érdekli leginkább, hogy "szimulálni lehet vele az életet, a jó rendezéssel pedig intenzívebbé tenni a néző számára" - idézte Llosát az El País című spanyol napilap. Véleménye szerint a színház az a kulturális forma, amely a legközelebb áll a való élethez.
   
Llosa 2000-ben részt vett Torinóban egy irodalmi táborban, és ott megragadta egy színházi kísérlet. Az előadásokon regényekből olvastak fel részleteket, amelyek zenei számokkal voltak összefűzve. Ezután rendezte meg hasonlóképpen az Odüsszeusz és Penelopét, amelyet a meridai fesztiválon mutattak be. A mű mellett az szólt számára, hogy "ismeretlen szerzőtől származik, akinek megvolt minden ahhoz szükséges eszköze, hogy el tudjon mesélni egy történetet. És ez a történet, mivel hihetetlen kalandokkal van tele, elhalványítja a középszerű életet. A kalandok pedig igaziakká válnak azáltal, hogy átéljük őket."
   
Most az író az egyetemes fikció egy másik nagy forrásához, az Ezeregyéjszaka meséihez nyúl, egy másik névtelen szerzőhöz, egy másik nagy utazáshoz.

"Az én adaptációm minimalista verzió lesz, két szereplővel, Sahriár királlyal és Seherezádéval. A varázslatos az Ezeregyéjszakában az, hogy meséket ágyaznak bele a mesékbe. Három tevehajcsár mesél három koldusnak két tengerészről, akik elmesélik a király és szerelme történetét" - magyarázta lelkesen Llosa.
   
Az író mesélője és szereplője is lesz a darabnak, amelyhez hozzátette azt a tíz mesét is, amelyet ő maga írt. Mario Vargas Llosa darabját 2008-ban mutatják be a granadai fesztiválon.