Andreas Fogarasi: Kultur und Freizeit (részlet) Kevés fogódzó?

"Meglehet, az utolsó olyan Biennale nyílt meg a múlt héten, amely még 'tisztán' a művészet, pontosabban az alkotói szubjektum, a kurátori szándék, és a nemzeti kulturális reprezentáció terepe. Egyes hírek szerint ugyanis két év múlva már vásárként funkcionál majd a Velencei Biennále ám, hogy pontosan miként is, az egyelőre nem világos. A 'tisztán' kifejezés már jelenleg is  idézőjelben értendő s nem csak azért, mert feltűntek a periférián magángalériák, hanem mert a kontinens második legnagyobb kortárs művészeti seregszemléje már most is olyan, mint egy haute couture divatbemutató; itt látszanak a trendek, nevek és munkák, amelyek majd a galériás színtéren és előbb-utóbb a kereskedelemben is megcsinálják a maguk recepcióját. 

A Velencei Biennále nagy élmény, szó szerint értjük itt ezt; hatalmas területen látni hatalmas mennyiségű művészetet, és aki végigjárja a pavilonokat, csarnokokat, városi templomtereket és palazzokat, képbe kerülhet, mi is zajlik manapság a művészetben. A Biennálé első három napja a sajtóé és a szakmáé, s ez a közönség amennyire válogatott, annyira csapnivaló is. Tülekszik, mobiltelefonját nem kapcsolja ki, jégkrémet eszik a műveket nézve, elkapkodja, aztán elszórja a sajtóanyagokat, a videóműveket nem nézi végig, egyszóval jól modellezi, milyen is a világ. A világ ugyanis nem figyel; azaz pontosabban pár másodpercet ad egy műnek, hogy figyelmét megragadja. A trendek azonban érdeklik. Pár éve még az ázsiai művészek  voltak trendik. A kínai és dél-koreai művészet. Ez a kulturális figyelem most a velencei csatornák széljárásával megfordult; Afrika lett 'érdekes'. Voltunk már mi is érdekesek, meg a Balkán is, meg Oroszország is; most Afrika van soron. (...)"

A tejles szöveg a hvg.hu blogjában olvasható!