Giovanna Bonanno

Giovanna Bonanno, az idős özvegy palermói koldusasszony, vagy ahogy a környéken ismerték "az ecetes öregasszony" bájitalt árult mindazon nőtársainak, akik meg akartak szabadulni házasságuk rabigájától.

A folyadék receptjét korábban egy tekintélyes füvesember állította össze - egészen más céllal: tetvek irtására. Az arzénalapú szert Giovanna jövedelemkiegészítésként mint a házasélet gondjaira megoldást kínáló "csodatévő írt" árusította. A helyiek az öregasszony tevékenységét afféle vajákosságként fogták fel, a környező társadalom teljes megértése mellett foglalkozhatott a méregkeveréssel.

A kötet szerzője, a Palermói Egyetem modern történettudományi tanszékének professzora a történelmi tényektől soha el nem térve élvezetes, regényes formában ír a férjgyilkosokról - a korszak társadalmának női szerepeit középpontba állítva. A törvényszéki jegyzőkönyvek segítségével maguk az érintettek is megszólalnak, több mint kétszáz év távolából tárulnak elénk az egyszerű szicíliai nők társadalmi, szexuális problémái.

A tanúvallomásokból és bírósági feljegyzésekből eleven színekkel festett képet kapunk a francia forradalom korszakának szicíliai társadalmáról, a családi viszályokról, szomszédi kapcsolatokról, de a férjgyilkosságok kegyetlenségéről is, amely a családi élet megroppanásából táplálkozott, s amely megdöbbentően hasonlít a mai viszonyokra is. A korábban a felvilágosodás szelleme által áthatott bíróság megváltozik: csodás arzenálját kínálja a babonaságnak, szemmelverésről beszél, amikor boszorkányság vádjával ítéli kötél általi halálra az öregasszonyt.

Magyarországon a XX. században történt hasonló: a nagy port felvert ügy során a Tiszazug falvaiból származó asszonyok mérgezték meg mintegy ötven férfirokonukat légypapírból kiáztatott arzénnal. Többségüket szintén halálra ítélték.