Tetszett a cikk?

Kevés közép-európai művésznek adatik meg, hogy az unió államaiban címlapon foglalkozzanak alkotásával. Még a köztéren elhelyezett művek esetében sem, jelentőségük, ismertségük vagy botrányuk ritkán lépi át az országhatárt. Január közepén azonban az Európai Unió cseh elnöksége áttörést hozott a jobbára térdekoráció szintjére züllesztett nemzeti (köztéri) művészet prezentálása terén.

© Műértő
A cseh kormányfő, a külügyminiszter és az európai integrációért felelős miniszterelnök-helyettes bátor lépésre szánták el magukat, amikor pályázat nélkül két képzőművészt szólítottak fel az Európa Tanács átriumába elhelyezendő alkotás megvalósítására. Jirí David és David Cerny személye garancia volt a nonkonform mű megszületésére, és arra is, hogy munkájuk komoly hullámokat verhet. A versenyből Cerny került ki győztesen, akit a cseh közegben legalább annyian tisztelnek, mint ahányan megvetnek.

Mivel a két fenegyerek, a művészi szabadság két jeles szószólója állami megbízás reményében indult a megmérettetésen, a győztes műve az idősebb és a középgeneráció számára a rosszan csengő „hivatalos művészet” kategóriájába került. Új helyzet ez Cerny számára is, aki eddig mindig csak a saját bőrét vitte a vásárra, s következetesen kiállt konfrontatív akciói mellett. Már művésznövendékként rózsaszínre festette a felszabadulási emlékmű szovjet tankját Prága belvárosában. A fiatal cseh művészek legnagyobb elismerését, a Chalupecky-díjat kompromisszumot nem ismerő magatartása miatt a Nemzeti Galéria helyett csak az utcán vehette át Havel elnöktől. Sokak rosszallását váltotta ki 1999-ben a Ló (Műértő, 2008. február), a cseh társadalom önámító nemzettudatát pellengére állító műve, amely a Szent Vencel-szobrot értelmezte újra tiszteletlenül. A Nemzeti Színház homlokzatára szánt projektje (A nemzet önmagának, önmagáért) nem valósulhatott meg, mivel a nemzetieskedést maszturbációként jelenítette meg. Ezek után csalódás lett volna, ha Cerny brüsszeli műve feledésbe merül.

CZ
Az Entropa Cerny eddigi művei sorába illeszkedik. A kilencvenes évek elején kezdte alkalmazni a tárgyak monumentális felnagyítását, amit az eredeti funkció ironizálásával toldott meg. Így került művészetébe a fröccsöntött műanyag játékfigura. A gyermekek hőseit azonban a felnőttek ikonjai (Jézus, a rocksztár, a képzőművész) váltották fel, az eredetinél többszörösen felnagyítva. Az Entropa 8 tonnás szerkezete ugyanezt a tömegterméket idézi, rajta az EU-tagállamok szanaszét, kaotikusan vannak elhelyezve, arra várva, hogy a megfelelő geográfiai besorolás következzen. Ám a rendezetlenség rövid szemlélődés után másodlagossá válik, és az államok belső és szomszédsági traumái, a büszke nemzeti önkép parabolái kerülnek előtérbe. A nemzeti megmérettetés többekkel elfeledteti, hogy a (talán nem egyedül) Cerny által elvárt európaiság és az országot jogosan megillető hely csak a nemzeti önimádat felismerése árán érhető el. Kevés vagy sok a mű üzenete? A tartalom egyszerű, ám a legmegfelelőbb helyszínre került, és úgy, hogy senkit sem hagy közömbösen. Kiprovokálja a reakciót; a kormányoktól, a miniszterektől, az ellenzéktől és az országok polgáraitól is. Mindezt egy fikció teszi teljesebbé, hiszen (az eredeti tervtől eltérően) nem a tagállamok egy-egy alkotója állít görbe tükröt saját országának; a művésznevek és életrajzok kitaláltak (Tomás Pospiszyl munkái). Az országok megjelenítése a kollektív sztereotípiákat és Cerny személyes, gyerekkori traumáit tárja fel (például Bulgáriát „pottyantós” illemhelyként, Szlovákiát magyar trikolórral átkötött szalámiként ábrázolta).

Felülemelkedés, káröröm, bírálat és szégyenérzet vegyesen előfordult a reakciók sorában, és ismét a művészet szabadsága került a viták fókuszába. Az Entropa esete megint igazolta, hogy az európai politikai elit idegenkedik a kortárs művészet aktivista produkcióitól, és maradi a művészetszemlélete. Az európai nemzetek nacionalizmusát mi sem bizonyítja jobban, hogy ugyanazok örülnek a szomszéd kritikus ábrázolásának, akik odahaza nem tűrnék meg Cerny fejtetőre állított lovas szobrát mondjuk Szent Istvánnal vagy Svatoplukkal a szügyén. A cseheknek és Cernynek sikerült a hazai perpatvart nemzetközivé tenni, s azoknak, akik „magamutogató csalónak” tartják őt, egyik szemük sírhat, a másik nevethet: bár Cerny nem hódolt be a hivatalos szférának (legkeményebb kritikája saját államelnökére irányult), ám bocsánatkérésével (még ha az nem is a mű, hanem az ígért 26 európai művész közreműködésének elmaradása miatt történt) repedés keletkezett eddigi koherens művészi magatartásában.

Az írás a Műértő című kortárs művészeti-műkereskedelmi lap februári számában jelent meg.

H. G.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.

Állj mellénk!

Tegyünk közösen azért, hogy a propaganda mellett továbbra is megjelenjenek a tények!

Ha neked is fontos a minőségi újságírás, kérjük, hogy támogasd a munkánkat.
Portré

Portré David Cerny botrányszobrászról

„A legjobb ihlet a harag és a közeledő határidő” – vall művészi motivációiról a 41 éves cseh művész, akinek Entropa című, a brüsszeli Európa Tanács épületében nemrég felállított, az EU 27 tagállamát kifigurázó monstre alkotása több országban is hatalmas felháborodást vált ki, elsősorban az illemhelyként ábrázolt Bulgáriában és a magyar trikolóros spárgák szorításában ábrázolt Szlovákiában. Már csak azért is, mert az alkotást két barátjával készítette, holott azt állította, minden tagországból bevont egy művészt.

Meghalt Göröcs János

Meghalt Göröcs János

Mi az a myhvg?

Mi az a myhvg?

Elhalasztották a kínai parlament ülésezését a koronavírus miatt

Elhalasztották a kínai parlament ülésezését a koronavírus miatt