Nyakunkon a világvége, Hollywood rendezésében

A világvége sztorik a mozi legizgalmasabb témái közé tartoznak már a hidegháború óta. Olyan jeles darabjai születtek a műfajnak, mint Az utolsó part (1959), a Bombabiztos (1964) vagy a Dr. Strangelove (1964). A környezettudatos gondolkodás elterjedése és a Föld túlnépesedése miatti aggodalom a jövőt sötétre festő filmek újabb hullámát indította el. Ennek a konjunktúrának a terméke a Zöld szója (1973), a Silent Running (1972) vagy Az omega ember (1971).
 
"Örökké szükségünk van egy mumusra, és kell nekünk a világvége" - jelentette ki Terry Gilliam, aki a 12 majom című 1995-ös produkcióban fogalmazta meg saját világvége-vízióját egy járvány miatt kipusztult emberiségről. A brit rendező szerint a keresztény társadalomnak szüksége van az apokalipszis eljövetelének tudatára, mert "ha nem lenne világvége, nem lehetne mennyország és örökkévalóság sem".
 
Napjaink világvége-mozijai változatos témákat dolgoznak fel. Al Gore Kellemetlen igazság című dokumentumfilmje a globális felmelegedés miatt kongatta meg a vészharangot, a Collapse című dokumentumfilm az ipari társadalom hanyatlását festette le, a részben fikciós, részben dokumentarista eszközökkel készült The Age of Stupid egy levéltáros visszaemlékezéseit örökítette meg a 21. század közepén, amikor a globális felmelegedés már felforgatta a világot. 
 
Ethan Hawke Daybreakers című bemutatás előtt álló produkciója vámpíruralommal rémít, George Romero, a horrosrspecialista ismét a zombikkal példálózik Survival of the Dead című idén bemutatkozott filmjében, s a közelmúltban aratott sikert a mozikban a Zombieland című élőhalottas film. A Terminator negyedik részében (Terminator - Megváltás) viszont az emberiség és a gépek küzdelme folytatódott ugyancsak keserves jövőt idézve.
 
John Hillcoat, a november végén mozikba kerülő The Road rendezőjének véleménye szerint a hidegháborús időkhöz képest az változott, hogy akkor az orosz és amerikai szembenállás és a nukleáris fenyegetés adta a témát, míg manapság sokkal több szinten érezzük a veszélyt: megmaradt az atomháború miatti félelem, főként a terroristák miatt, de csatlakozott hozzá a környezet féltése és legutóbb a globális gazdasági válság. 
 
A The Roadban egy ismeretlen katasztrófa miatt omlik össze az egész civilizáció, s a maroknyi túlélő élelem és víz után kutat a felperzselt tájon. A film főszerepében Viggo Mortensen átlagembert alakít, aki reményvesztetten bolyong kisfiával, s mégis megpróbálja beléplántálni az erkölcsös magatartást és a jóságot. Eközben a film az emberi mivoltukból kivetkőzött túlélők brutalitását is bemutatja.
 
"Az emberek zöme azt képzeli magáról, hogy jóravaló, de szerintem ez egy olyan helyzet, amiben nem tudjuk, hogyan viselkednénk, amíg csak be nem következik" - mondta Mortensen hozzátéve, hogy tapasztalata szerint az emberek mindenütt a világon jók, és hajlik rá, hogy azt higgye, végül minden rendben lesz.
 
A pénteken debütált 2012 Roland Emmerich legutóbbi katasztrófafilmje, amely minden korábbi filmjében megjelent pusztítást túlszárnyal. A függetlenség napjában földönkívüliek támadtak a bolygóra, a Holnaputánban beköszöntött a jégkorszak, a maja naptár által megjósolt 2012-ben bekövetkező világvégében azonban a napsugárzás úgy felmelegíti a Föld magját, hogy tényleg "összedől" a világ. 
 
"A filmünkben megjelenő katasztrófát egy sokkal nagyobb történet, egy új kezdet és nem a vég hátterének tekintem. Hogyan birkózunk meg egy ekkora kiterjedésű katasztrófa után az újrakezdéssel?" - fogalmazott Harald Kloser producer és zeneszerző, aki egyben a film forgatókönyvét is együtt jegyezte Emmerichhel.
 
A 2012-ben a katasztrófa előtt titokban óriási "Noé bárkákat" építenek, amelyek egyikére akar felkerülni a John Cusack alakította főhős is a családjával. A színész a film egyik optimista aspektusát emelte ki: a kormányok nélküli világban a túlélők összefognak az emberi értékek megmentéséért.
 
Hollywood tehát bemutatja a nézőknek a világvégét, de aztán nyugodtan folytathatják az életüket.