Henry Austen 1818-ban, a 41 évesen elhunyt írónő halálát követő évben jelentette ki, hogy "minden készen került ki a tolla alól". Kathryn Sutherland, az angol nyelv és irodalom oxfordi professzora - aki oroszlánrészt vállalt egy hétfőtől elérhető, ingyenesen hozzáférhető internetes Austen-archívum létrehozásában - azonban egészen más következtetésre jutott. 

"Úgy gondolom, kísérleti alkotói tehetsége kárára egyszerűen túlbecsültük tökéletes angol stilisztaként" - fogalmazott a kutató, aki a digitalizálásra szánt 1100 oldalnyi Austen-kéziratot megvizsgálta. Ugyanakkor hangsúlyozta, hogy felfedezése nem csorbítja Austen nagyszerűségét, csupán némiképp változtat a róla kialakult képen.

"A központozása sokkal szabadabb, a szöveg kapkodva, nagy sietséggel íródott, de valami olyasmit csinált, ami merőben kísérleti jellegű: az élő beszédhez hasonló szöveget alkotott, nem lecsiszolt prózát, nem engedte, hogy a szereplők kifejtsék a gondolataikat egy-egy megszólalásukkor, hanem egymás szavába vágtak" - magyarázta a szakértő.

Austen angol köznemesi köreiben játszódó, szatírikus hangot sem nélkülöző romantikus regényei olyan olvasmányosak, főhősnői olyan élők, hogy nemcsak könyvei népszerűek a mai napig, de számos filmváltozat is született belőlük. Sutherland szerint Austen műveinek szerkesztője, a John Murray kiadónál dolgozó William Gifford komoly munkát végzett a kéziratokon, amíg nyomdakész formába kerültek.

Austen első három regénye, az Értelem és érzelem, a Büszkeség és balítélet, valamint a Mansfield Park első változata még nem Murray kiadásában jelent meg - ezek hibáiért az elemzők korábban mindig a rossz nyomtatást okolták. Az oxfordi kutató azonban úgy véli: éppenséggel ezeknek a regényeknek a stílusa állt legközelebb az eredeti kéziratokéhoz. "Az a magas színvonalúan letisztult központozás és tömör stílus, amelyet az Emmában vagy a Meggyőző érvekben látunk, egyszerűen nincs meg a kéziratban" - állítja Kathryn Sutherland. Felidézte, hogy a tudós Robert Chapman, aki a huszadik század elején tekintett bele a kéziratokba, ugyancsak megdöbbent. "Le volt sújtva, és így fakadt ki: bárcsak elpusztíthatnánk a kéziratokat, hogy ne zavarják meg azt a képet, amelyet Austenról őrzünk!" 

A kutatónő ezzel szemben úgy vélekedett, az eredeti dokumentumokból egy kísérletező szerző képe bontakozik ki, aki éppenséggel jobb dialógusokat és beszélgetéseket írt, mint amit nyomtatásban olvashattunk könyvei szerkesztett változatában. Az Austen-kéziratok digitalizált változatait egybegyűjtő online archívum hétfőtől ezen a portálon olvashatják az érdeklődők.