A HVG Könyvek gondozásában megjelent Magyarország szubjektív atlasza című kötet gyűjtéséből kiderül, hogy az ország nem csupán térképekkel ábrázolható, hanem sokkal beszédesebben is körülírható. Például trikolórfőzelékkel, zavaros csatornafedelekkel vagy bajuszgráffal.
Egy zsúfolt buszon hallgatózni nem bűn, sőt! Kénytelen-kelletlen végig kell hallgatnunk mások beszélgetéseit, ám ezek a csevejek is igazi hungarikumok. Legalábbis Kapitány Eszter szerint. A 29 éves tervezőgrafikus négy évet élt Bécsben, egy évet pedig New Yorkban is eltöltött, de sehol ennyit nem tudott meg az emberek belsőségeiről, szervi bajairól és panaszairól, mint idehaza. Így, amikor a Magyarország Szubjektív Atlasza című kezdeményezéshez kiírt pályázatot meglátta, rögtön tudta, hogy a saját térképén a tömegközlekedésben átélt napi élményeit fogja ábrázolni. Ám az csak a kéthetes workshop alatt alakult ki, hogy miként tudja grafikusan ábrázolni a szövegeket és azt a pikáns élethelyzetet, melynek részesei lehetnek a városlakók nap, mint nap.
Az emberalakba írt dialógusrészletekből életképek tárulnak fel előttünk, melyek lehetnek tipikusak (Menjenek már beljebb!!!) vagy meghökkentőek (Arra ébredek, hogy az a szag mindenütt ott van…avagy Érted nem tudok teregetni!), de mindegyik valós és megtörtént (azaz hangosan, nyilvánosság előtt kimondott). Az alkotáson látható a járatok és az időpontok dokumentációja is, például a 61-es, a 6-os vagy a 47-es villamosok, melyek egy-egy hideg novemberi napon szószékké transzformálódtak, legalábbis Kapitány számára. „Volt olyan nap, amikor hárman haltak meg a buszon a fülem hallatára” – mesélte nekünk a Nyilvános magánélet című szubjektív térkép alkotója, aki szerint ilyen csak Magyarországon fordulhat elő.
Kíváncsiak voltunk mi is, hogy a Bazilika melletti páros csatornafedél most miképp néz ki, és lám, a zavar még azóta is, változatlanul fennáll.
A mintegy harminc társalkotó szubjektív felfogását átböngészve számos olyan művel találkoztunk, amely a szokásos sztereotípiákkal machinál: a korrupciós, a külföldön jobb és a kiárusított ország témái ugyanúgy előkerültek, mint az elkoptatott Trianon-bú, csak épp kreatív csomagolásban.
Ám voltak, akik teljesen új végéről fogták meg – azaz rántották elő – az országimázst: Kele Sára, Novák Péter János és Steiner Balázs Miklós a piacon szedte össze az alkotás alapelemeit, a bundázott csemegéket (brokkoli, csirkeszárny, hagymakarika, gomba, ponty, padlizsán), illetve a berántással készült, idegeneknek ijesztő masszának tűnő, magyar menzai mannát. A spenót, a lencse, a krumpli, a szárazbab a sárgaborsó és a tökfőzelékek egymás fölé pöttyentve rémes textúrát öltenek, az egyik halomban pedig ott a csavar: a paradicsom, a karfiol és a sóska főzelékek egymás fölé helyezve kiadja a nemzeti lobogót.
Ennél még szubjektívebb módját választotta azonban magyarságának ábrázolására Soltész Noémi, aki Tulajdon című művéhez összepakolta az egész lakását, és megszámolta, hogy egy-egy szobában mennyi kacat gyűlt össze az évek folyamán. Az egyhetes munka előtt 7 ezer tárgyra tippelt, végül 19 621 dolog halmozódott fel, a legtöbb a nappaliban, ahol majdnem nyolcezer holmi tornyosult a fotó kedvéért. „Ketten lakunk egy 63 négyzetméteres lakásban, ami a KSH adatai alapján átlagosnak számít Magyarországon” – avatott be minket Soltész a munka hátterébe, melynek lényege, hogy ráébresszen, hogy néz ki, ha az életterünket meghatározó közegeinkben felpolcoljuk személyes csecsebecséinket. Íme.
Steiner Balázs Miklós a hungarikumok kategóriájában sajátos színskálát hozott létre, melynek minden egyes eleme egy-egy igaz(i) magyar terméket szimbolizál: a mangalica rózsaszínjétől a vörösiszap árnyalatán át a turulzöldig, ami a magyarok szoborállítási kényszerét fricskázza, de megjelenik az úgynevezett barokk felújítás sárgája is, mely Steiner emlékei szerint a kilencvenes évek műemlékvédelem alatt álló épületeinek renoválásakor vált magyar építészeti specialitássá. „Minden ház ezt az árnyalatot kapta, bármilyen volt is előtte a színe” – meséli az alkotó. Steiner Hungarikum-színskálája több szempontból is szubjektív: „A pörkölt színeként egyfajta vöröset, vagy a bogyiszlói paprikának egy bizonyos sárgát adni épp oly triviális, mint Magyarországot egy dologhoz kötni”, arról nem is beszélve, hogy a nyomdai munka révén is kissé „elszíneződött” a MÁV-kék, a Duna-zöld (ami persze szürkés), vagy a komondorfehér (ami dettó).
A július 1-i határidő előtti utolsó pillanatban, a hétfői rendkívüli közgyűlésen dőlt el, hogy a fővárosi képviselők kiigazították a már korábban, konszenzussal elfogadott 2025-ös költségvetést, így van újra érvényes büdzséje a fővárosnak – év végéig. Ha nem így lett volna, durva korlátozásokkal és pénzügyi nehézségekkel járó állapotra kellett volna készülni.
A rendelkezés alól csak olyan kiemelt cégek mentesülnek, mint a MÁV vagy az MVM.
Arról is beszélt, ha szemmel lehetne ölni, Brüsszelben egy sortűzzel elintézték volna.
A kormánypárt támogatottsága pedig mélyponton van.
Ha erre nincs jó válasz, a százezres menet csak színes emléknek lesz jó.
A volt vezérkari főnök azt mondta, jobb lenne, ha például a kézigránát-baleset miatt elrendelt vizsgálat eredményét tennék közzé végre.
A légitársaság szerint még este tíz óra előtt újra felszállhatnak.
