Elhunyt Dobszay László zenetörténész

Az 1935-ben, Szegeden született Dobszay László - a Wikipedia szócikke szerint - 1947-ben, 12 évesen kezdte meg zenei tanulmányait a Zeneművészeti Főiskola zeneszerzés szakán, ahol mesterei Viski János (zeneszerzés), Engel Iván (zongora), Kodály Zoltán (népzene) és Szabolcsi Bence (zenetörténet) voltak. Itt 1957-ben végzett. Emellett az Eötvös Loránd Tudományegyetem magyar–történelem szakán tanult 1955 és 1959 között, ahol tanári diplomát szerzett.

Végel Dániel

1956-ban a Fővárosi Zeneiskolai Szervezetek zeneirodalmi és kamarazene tanára, emellett 1966-ban a Zeneakadémia oktatója, ill. Kodály és Rajeczky Benjámin hívására a Magyar Tudományos Akadémia Népzenekutató Csoportjának tudományos munkatársa lett. 1968-ban távozott az FZSZ-től, majd 1970-től a Zeneakadémia kinevezett tanára. Ugyanebben az évben megalapította Szendrei Jankával és Rajeczkyvel a Schola Hungarica énekkart, amellyel többek között vendégszerepelt Ausztriában, Olaszországban, Franciaországban és Svájcban.

Az 1974-ben Zenetudományi Intézetté átnevezett kutatóközpontban 1975-től tudományos főmunkatársként dolgozott. 1975-ben védte meg a magyar népzene sirató-jellegű stílusáról írott kandidátusi értekezését, majd kinevezték a Zenetudományi Intézet régi zenetörténeti osztálya vezetőjévé. Az MTA Zenetudományi Bizottságának tagja, később elnöke lett. 1990-ben a Zenetudományi Intézet népzenei osztályának, illetve kinevezték a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola újonnan alapított egyházzene tanszakának vezetőjévé, majd 1992-ben egyetemi tanárrá. 1999 és 2002 között Széchenyi professzori ösztöndíjjal kutatott. 2003-ben megvédte akadémiai doktori értekezését, majd 2005-ben emeritálták. A Magyar Egyházzenei Társaság örökös elnöke.

A Széchenyi Irodalmi és Művészeti Akadémia elnöke, posztjáról 2011. április 20-án lemondott, mivel méltánytalannak tartotta, hogy az „ellen-akadémia”, a Magyar Művészeti Akadémia nevesítve bekerült az új Alkotmányba.