Sajátos módon túráztatta a jövő évi berlini biennále leendő résztvevőit Artur Zmijewski lengyel képzőművész, a rendezvény kurátora. A pályázó művészeket számára kikötötte, hogy ne csak aktuális projektjeiket mutassák be, számoljanak be politikai nézeteikről is. „A valóságot meghatározza a politika, tárjuk hát fel a rejtett összefüggéseket, a művészet obszcén hátterét” - írta felhívásában Zmijewski, hozzátéve, hogy a politikai nézeteknek testet kell ölteniük a biennálén. A művész hangsúlyozta: nincs előírt vagy elvárt politikai hovatartozás, cél a társadalmi párbeszéd, egy olyan környezet megteremtése, ahol mindenki szabadon elmondhatja véleményét.

Előfeltevései azonban Zmijewskinek is vannak, legalábbis a Balkon című folyóirat július-augusztusi számában közölt interjúban azt mondta: „A művészetben eléggé nyilvánvaló: úgy viselkedünk, mint a baloldaliak és úgy is gondolkodunk, mint a baloldaliak. (...) Egy művész kötelezően baloldali, még akkor is, ha valami absztrakt dolgot csinál”.

Artur Zmijewski

http://artcards.cc

„Zmijewski egy provokatív művész, a kezdeményezést művészetének ismeretében érdemes vizsgálni” - válaszolta megkeresésünkre Mélyi József műkritikus, művészettörténész. Véleménye szerint Berlinben ez a gesztus teljesen természetes, elfogadható, míg egy hasonló kezdeményezés Magyarországon igazodna a napi aktuálpolitikai összefüggésrendszerhez. „Európában és Berlinben inkább a globalizációval, globalizációellenességgel, marxizmussal kapcsolatos hozzáállást jelenti. Nyilván nem a társadalomtudományi elemzés a kezdeményezés lényege, hanem az, hogy egy ilyen vizsgálatba egyáltalán belemennek a művészek” - tette hozzá Mélyi József.

Azzal, hogy az 1966-ban született lengyel vizuális művészt és filmest kérték fel kurátornak, a szervezők gyakorlatilag megrajzolták a 2012. április 27-től július 1-ig tartó 7. Berlin Biennále arculatát. Zmijewski kegyetlenül őszinte, provokatív, a társadalmi jellegzetességeket és visszásságokat bemutató, kifigurázó audiovizuális alkotásairól, videoinstallációiról vált ismertté. 2005-ben ő képviselte Lengyelországot a velencei biennálén, 2008-ban pedig a Trafóban mutatta be hat installációját a Land of Human Rights című kiállítás keretében. Utóbbiról Mélyi így írt az Élet és Irodalomban: „Amit Zmijewski feltár, az egyszerre lengyel, kelet-európai és emberi. A magyar képzőművészet utoljára talán a hetvenes évek közepén járt ennyire közel a valósághoz, amikor a művészek kitörési pontokat keresve radikálisan kiforgatták a létezőt”.

Zmijewski egyik legismertebb projektjének - Éneklecke - főszereplői süketnéma fiatalok, akik egy lengyelországi templomban kottából énekelnek. A kórustagok nem ismerik a dallamot, ezért furcsa hangokat adnak ki. Az összhatást a hangkavalkádhoz társuló orgonaszó teszi igazán félelmetessé és megrázóvá.

„Számos országban, például Dél-Amerikában vagy Oroszországban lényegesen több példát találhatunk arra, hogy a képzőművészet a politika szolgálólányaként jelenik meg, mint nálunk” – mondta Gulyás Gábor, a Műcsarnok igazgatója, hozzátéve, hogy a politikai megosztottság Magyarországon inkább a kritikai visszhangok elfogultságai és az intézményi rendszer torzulásai révén van jelen a képzőművészetben. Véleménye szerint Budapesten nagyobb felzúdulást váltana ki egy, a berlinihez hasonló, provokatív kezdeményezés, Berlinben ugyanis a kortárs művészet szcénája szélesebb spektrumú és kiegyensúlyozottabb. Ennek ellenére – mint mondta – merész húzás Zmijewski felhívása, még akkor is, ha ez a naiv-idealista szempont sokkal inkább művészi, mintsem aktuálpolitikai felvetésnek tűnik.

Berlin Biennale Zeitung: az esemény hivatalos lapja

www.berlinbiennale.de

A Műcsarnok igazgatója nem ért egyet a lengyel képzőművész állításával, miszerint minden művész balos. „Ebben valamiféle kirekesztés fogalmazódik meg. Sok a baloldali és sok a politikai értelemben jobboldali vagy konzervatív művész. A baloldali művészek társadalmi aktivitása általában sokkal feltűnőbb. A művészethez szerintem esztétikai alapon érdemes viszonyulni” - fejtette ki Gulyás, hangsúlyozva, hogy problematikussá válhat az elkötelezett művészet ügye, ha abban valamilyen presszió jelenik meg (mint az államilag elkötelezett művészet a szocializmusban).

Június végéig több mint 7500 művészeti pályázat érkezett a Berlin Biennáléra - derül ki az esemény honlapján közzétett tájékoztatóból. „A magyar jelenlét sajnos hagyományosan nagyon szerény, miközben a szlovák, lengyel, szerb képzőművészet elég jól reprezentált Berlinben” - mondta Gulyás. (Két biennálén volt magyar résztvevő: 2001-ben és 2006-ban) Az első Berlin Biennálé 1998 szeptemberétől 1999 januárjáig tartott, és körülbelül 80 ezer látogatót vonzott. A másodikat 2001-ben rendezték, a harmadikat pedig 2004-ben. A Berlin Biennále Facebook-oldalán már most - ráhangolódásképp - több programot ajánlanak, leginkább a kurátor videoinstallációit és külföldi előadásait, beszélgetéseit helyezve előtérbe.

László Éva Lilla