Halottbúcsúztatásra emlékeztetett a sajtóbejárás, amit az Erkel Színház megnyitásának 100. évfordulóján rendeztek. A furcsa körmenet résztvevőiként utolsók lehettünk, akik pincétől a színpadig bejárhatták az egykor pompás épületet, hamarosan ugyanis elkezdődik a felújítás. Kormányzati tervek szerint egy év múlva, december 8-án - 1,8 milliárd forintos beruházást követően - újra kitárja kapuit a ráncfelvarráson átesett Erkel (1953-ig Népoperának hívták).

„Ha annak idején elődeinknek 9 hónap alatt sikerült megépíteni a színházat, nekünk is sikerülni fog” - jelentette ki a sajtóbejáráson Ókovács Szilveszter, az Operaház kormánybiztosa, amikor szóba került, mikor vehetik újra birtokba a művészek és a közönség az eredetileg Tisza Kálmán téren felhúzott Erkelt. Mint mondta, ebben az évben 100 millió forint jut az előkészítésre, jövőre pedig 1,7 milliárd forintot ad az állam az Operaháznak azért, hogy az Erkel Színház ismét „jó állapotba” kerüljön.

„Értelmesebb rögtön annyit költeni a felújításra, amennyiből el is készül a színház” - utalt a kormánybiztos az előző évek huzavonájára, aminek az lett a vége, hogy az épület ma is üresen áll. Azt azért hozzátette: olyan kivitelezőt kell találni, aki tartani tudja a határidőt. És persze nem árt, ha nem találnak régészeti leleteket az épület alatt. Vagyis megcélozzák a 2012. december 8-ai átadót, a lényeg, hogy „belül legyen játékra alkalmas tér” - finomított Ókovács. Sok a ha, de a célt kitűzték.

Ókovács Szilveszter és az Operaház művészei - kattintson képeinkért!

Pataky Zsolt

Az 1951-ben a Magyar Állami Operaházhoz csatolt teátrum sorsa évek óta kérdéses volt. 2007-ben végleg bezárták, két éve pedig felmerült az ötlet, hogy kulturális központtá alakítsák. A tervekből végül semmi nem lett. Az épületről leszedtek minden mozdíthatót, amit a későbbi arculathoz fel kívánnak használni, a környéken ugyanis megszaporodtak a hajléktalanok.

Múltidéző séta, emlékekkel

Már annak idején is felmerült a kérdés, miért nem az Erkel Színházból lett az új Nemzeti. Minden adottsága meglett volna hozzá: 2400 férőhelyes, a színpadi akusztika pedig kiváló, jobb, mint az Operáé. Utóbbit Kováts Kolos operaénekes is megerősítette, miközben az Operaház ismert és elismert művészeinek részvételével elindult a séta. „Az életemet részben az Erkelben, részben az Operában töltöttem” - mesélte. A diplomavizsgája is itt volt - a Don Carlossal -, és az Erkelben dolgozott együtt először az 1998-ban elhunyt világhírű olasz karmesterrel, Lamberto Gardellivel.

„Egyre kevesebb előadás volt, lassan kiszorultunk innen” - mondta. A színházat csak népszerű operával lehetett megtölteni - például nagy Verdi-előadásokkal - a fennmaradáshoz szükséges teltházas estéket viszont egy idő után nem lehetett hozni. „Amióta én itt voltam, az Operaház mellett ez mindig gyarmatnak számított, a művészek is szerényebb körülmények között dolgoztak” - tette hozzá a még mindig aktív operaénekes.

A közönséget egykor ellátó büfébe érve kiderült, hogy a két freskó, Bernáth Aurél negyven éve felkerült alkotása jó állapotban van. Védettek, de le lehet tekerni a falról. Két éve Rum Attila művészettörténész azt nyilatkozta a hvg.hu-nak, ha a faliképeket leveszik, „végük van”, érdemes lenne megtartani, az új épület részévé tenni mindkettőt.

A büfé a freskókkal - kattintson képeinkért!

Pataky Zsolt

A séta a művészbüfé „maradványait” érintve folytatódott - a közösségi hely az épület egyik leghangulatosabb zuga annak ellenére, hogy alaposan lepusztult. A legnagyobb, használatban lévő kelléktár tartalmát látva még a művészek is elámultak: kerültek ide padok, szobrok és szobabelsők, az elmúlt évek leselejtezett kellékei keveredtek a több évtizedes, alapos restaurálásra szoruló vagy használatra egyáltalán nem alkalmas darabokkal.

„Ó, ezt a jelmezt viseltem a Don Giovanniban!”, „Ott van a rózsalovagos ruhám” - hangozott a jelmezraktárban, amikor az Operaház művésznői rábukkantak egy-egy régen viselt darabra. Az Erkel Színházban összesen 400 ezer jelmezt tárolnak, a felújítás miatt ezeket szétosztják a hazai színházak között, egy részüket pedig kiállítják.

„Tizenkilenc évesen kerültem az Operaházba, meglátni a jelmezeket, amiket valószínűleg már nem fogok többet fevenni, szívmelengető érzés volt” - mesélte a hvg.hu-nak Miklósa Erika operaénekesnő, miközben a hátsó, régi díszletraktárakat elhagyva kacskaringós folyosón haladtunk az elhanyagolt művészöltözők felé.

Fordított helyzet: szemben a nézőtér - kattintson képeinkért!

Pataky Zsolt

„Itt kezdtem a pályám, az első szerepem Papagena volt, Mozart Varázsfuvolájából. Akkor még - 21 éve - labirintusnak tűnt az épület. Azért is emlékezetes az első szerepem, mert amikor meghallottam, hogy 'Papagenát hívjuk a tűzoltótoronyba', azt hittem, az valahol az épület tetején van. Felmentem az ötödikre és vártam a liftnél, hogy beléphessek. Így kezdődött a karrierem ebben az épületben” - nosztalgiázott Miklósa Erika, hozzátéve: szeretett itt játszani, mert nagyon családias volt a hangulat. És persze remek az akusztika.

Az operaénekesnő még egy emlékezetes történetet idézett fel a színpad felé haladva. Az egyik matinéelőadáson, a János vitézben élő állatok is szerepeltek. A ló kantárját viszont nem rögzítették megfelelően, és mielőtt színpadra kellett volna vinni, eltűnt a parkban. Megtalálták, a szamárral együtt, ami szintén kereket oldott. Az előadásból persze kimaradtak. Mi viszont színpadra léptünk, mégpedig egy aládúcolt „függőhídon” keresztül, hogy néhány dallamot elcsípve kiderüljön: valóban remek az akusztika. Hogy a színpadi árok átalakítása után is így megmarad-e, egy év múlva kiderül.