Két hét alatt felforgatják egy kis falu életét, de három óra is elég, hogy egy budapesti gimnázium 17 éves fiataljaival megforduljon a világ. Olyan lehet a krétakörösökkel találkozni, mint huszizni, simizni, forgózni az iskolai nagyszünetben. Szédítő a játék, de aztán vissza kell ülni a padba, és elfelejteni, hogy volt az a kis idő.

Schillingék drámapszichológiája nyomot hagy, ez kétségtelen. A romániai angyalosiak, az északkelet-magyarországi ároktőiek és szomolyaiak ezt már tudják, de az a 16 fiatal is, akiket a világ szétszórt pontjairól vonzottak Prága elhagyatott nyomdaépületébe, hogy közösen alkossanak. Az Új Néző projektről és a cseh főváros Quadriannáléjára meghívott JP.CO.DE-ről már beszámoltunk, a Krumpliangyal és a Mobil című kisfilmek viszont az utóbbi hónapok munkájának eredményei, és eggyel továbbgondolják a Schilling-féle pszichodrámát.

Krétakör

A felelősséggel is foglalkoznak a játék során, ami terhel mindenkit, ha beleavatkozik a másik életébe. Még akkor is, ha úgy tűnik, ez a beavatkozás áldás. Hisz a kilátástalan vagy legalábbis sivár hétköznapokból rángatja ki a színészekből és művészekből álló csapat a társadalom perifériájára szorult embereket. De mi van utána?

Ez nem olyan, mint amikor a vándorcirkusz továbbáll. Nem csupán bambuló népeket hagynak maguk után, akikben a cilinderből elővarázsolt nyuszi képe lassan elhalványul. Nem, mert ők is részt vettek, játszottak, megcsillanhatott valami kis tehetség, figyelmet kaptak, beszélgettek velük, feljöttek érzések, és személyes drámák bontakoztak ki. De aztán vége, mert lejárt az idő. Ezek meg elmennek és marad a nagy kongó üresség, a kultúrház tátong, megint csak a tévé marad, lehet nézni az X-faktort meg a Megasztárt és a Való Világot a krumpliszedés után.

A dobozba szorított csilivilit ahelyett, hogy a szomszéd "Gyuszi bácsi" alakításán nevetnének a világot jelentő, szúette deszkákon, meg a kis Csárli kópéságán, aki lehet, hogy rossz gyereknek tűnik és nagy a szája, de amikor vattacukorért állt sorba és "mocskos cigány!" felkiáltással a sor végére küldte egy felnőtt, az még neki is nagyon fájt.

A krétakörösök 2012-es új tervei között Párizs és Lengyelország szerepel, a régiekből a fent említett kisfilmek tudnak csak továbbélni, a néző-szereplő-kreátor otthonmaradottak (Gyuszi bácsi vagy a kis Csárli) sorsát követni nehéz, kapacitás és pénz hiányában. Az alapítványi formában működő Krétakör az államtól kapott 1 forinthoz 3-at máshonnan szerez: pályázatokból, az EU-tól. Jól áll tehát a társulat, de a szigorú keretek között elköltött összegekből nem lehet elkülöníteni a projektek által felborzolt kedélyek ápolását. Milyen címen? Hogy lehetne szerepeltetni a beszámolóhoz készített precíz excel-táblázatban a lelki tényező rubrikáját?

Játékos valóság

Krétakör

Schilling Árpád próbált, de nem tudott megnyugtató választ adni szombaton a kíváncsi közönségnek, akikből - mint mindig, ha Krétakör - aktív résztvevők váltak. Véleményezők, elemzők, kérdésfeltevők, és ötletadók és álmodozók. "Milyen jó lenne, ha a felvételek oktatófilmként bekerülnének a tantervbe" - szólt az egyikük. Például azoknak a szociális munkásoknak készülőknek a tanrendjébe, akiknek szembesülnie kell majd azzal, hogy mi lesz, ha kiszállnak egy "projektből". Az ugyanis az esetükben egy, kettő, és egyre több ember élete. Mert Angyaloson majd nem a show-nak kell tovább mennie, hanem a krumplizsákokkal teli hétköznapoknak.

A projekteknek van eleje, meg vége, amikor lezárul, akkor van sikerélmény meg eufória. Ha ezt valaki egyszer megtapasztalja, az jól érzi magát. Csak hiányozni fog.