Moldován Stefánia nyugalomba vonulásáig a magyar operajátszás egyik vezető szopránja volt, utóbbi éveit a Gobbi Hilda által alapított Ódry Árpád Színészotthonban töltötte, betegen.

Sajóudvarhelyen született 1931. augusztus 24-én. 1948-1953 között a Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskola tanulója volt Sipos Jenő tanítványaként. Pályáját az Operaház énekkarában kezdte. 1954-ben Mimiként debütált Puccini Bohéméletében a Szegedi Nemzeti Színházban, ahol 1954-1961 között társulati tag volt. 1961-től a budapesti Operaház magánénekeseként alakította drámai szerepek sorát.

Hangjának kiegyenlített, telt hangzásával, alakításainak drámaiságával és szenvedélyes lendületével a társaság vezető szopránjai közé tartozott. Elsősorban Verdi-hősnők megformálásával ért el kiemelkedő sikereket, de repertoárján szerepeltek a Mozart- és Puccini-operák szoprán szerepei is. Rendszeresen fellépett a nemzetközi hangverseny- és operaszínpadokon.

Leonórát énekelte Beethoven Fideliójában és az opera Leonóra című ősváltozatában. Számos lemezfelvétel közreműködője volt. Leghíresebb alakításai közé tartozott Erkel Bánk bánjának Melindája, ezzel a hősnővel kapcsolatban írta róla a neves dramaturg és operakritikus, Fodor Géza az énekesnő operaházi tagságának negyedszázados évfordulóján: "Amit az emberi integritás póztalan méltóságáról és megsértésének jóvátehetetlenségéről, az erős és gyöngéd hitvesi, anyai érzelmekről el tud mondani, az ma egyedülálló."

Az énekesnő temetéséről később intézkednek.