"A kapunyitás után elszabadult a pokol" - a West Balkán egykori üzemeltetője a tragédiáról
A rendezvényben kódolva volt a tragédia lehetősége. Ha ez igaz, nincs buli, party és koncert, amelyen ne fordulhatna elő hasonló. Másfél évvel a West Balkánban történt, három ember halálát okozó tragédia után már van első fokú bírósági ítélet, de egyre több a kérdőjel is. Az első fokon 2 év és 8 hónap fogházra ítélt Szalontay Győző először beszél a bírói ítéletről, a közönség szerepéről és számmisztikáról.
hvg.hu: A bíróság első fokon megállapította a felelősségét és a többi vádlottal egyetemben elítélte. Mit gondol az ítéletről?
Szalontay Győző: Azt gondolom, anélkül ítéltek el, hogy a vádpontok beigazolódtak volna. Éppen ezért fellebbeztünk a védőmmel.
hvg.hu: Érez-e felelősséget azért, ami történt, és ha mennie kell a fogházba, akkor átgondolja-e újra – jogosan bűnhődik-e vagy sem?
Sz. Gy.: Az első perctől kiálltam, hogy én vagyok a helyszín bérbeadója és vállalok minden felelősséget, ami ezzel jár. Azt szeretném elérni, hogy mindenkit a saját felelőssége szerint értékeljenek, ne mossák össze a szerepeket. Ezen felül a 15 éves klub-tulajdonosi tapasztalatom alapján muszáj rávilágítanom azokra a szociális, társadalmi jelenségekre, amelyek szintén összetevői az eseményeknek. Ha tanulni, jobbítani szeretnénk, hogy ilyen ne fordulhasson elő még egyszer, nem mehetünk el ezek mellett sem. Az utóbbi másfél év alatt volt időm átgondolni az eseményeket, végighallgattam az összes tanú vallomását, szakértő véleményét, és kialakult a saját véleményem az üggyel kapcsolatban.
hvg.hu: Ki szervezte a végzetes, 2011. január 15-i bulit a Skála épületében?
Sz.Gy.: Más keresett meg, mint aki valójában szervezte az eseményt, ráadásul más rendezvénnyel kerestek meg, mint amit végül megtartottak azon az estén. Ezáltal esélyt sem kaptam arra, hogy a helyszín bérbeadása előtt a valós rendezvény felől tájékozódjak. Ha ezt megtehettem volna, biztosan nem adjuk bérbe a Noise Night Life rendezvényre a területet.
Elég egy kicsit utánajárni az interneten és látható, hogy ez egy kimondottan veszélyes, balhés party-sorozat, ami sose volt jellemző a West-Balkánra. A Noise Night Life nevű bulit korábban befogadó helyszínek korrektül jártak volna el, ha a tragédia megtörténte után nem a homokba dugják a fejüket, hanem kiállnak a nyilvánosság elé és elmondják, hogy: magában a rendezvényben kódolva volt a tragédia lehetősége - helyszíntől függetlenül.
hvg.hu: Kinek az ötlete volt ez a „party”? Ki hozta a fellépőket, ki szervezte a hirdetéseket, a vendéglátást, és kit illetett a jegyeladásból származó bevétel?
Sz. Gy.: Mint most már informálisan tudni lehet, K. Tamás volt a rendezvény szervezője, ő állt az összes tevékenység mögött, de engem nem ő keresett meg, és egyszer sem tárgyalt velem a rendezvény előtt. A Diesel Music 2010 Kft. képviseletében két fiatalember jelentkezett (egyikük a szintén vádlott Cs. József - a szerk.) a Normafa Open Air nevű rendezvénnyel. Azóta tudjuk, nem ez az esemény lett megtartva a végzetes estén, hanem a Noise Night Life fantázianevű, és nem is a két fiatalember volt a szervezője, hanem egy harmadik személy, az úgyszintén vádlott K. Tamás.
Ezek az ügy szempontjából komoly csúsztatások, megtévesztések. A két rendezvénynek más a korosztályos összetétele és a látogatóinak a száma is. Ezek nagyon fontos tényezők.
A kérdés további részeire nehéz válaszolnom, mert a valós esemény részleteit a hátam mögött egyeztette a két fél. Nem avattak be ezekbe, és ami még ennél is sajnálatosabb: téves információkat szolgáltattak, egyetlen célból, hogy "befogadjuk" a rendezvényt. Amit biztosan állíthatok, hogy a tényleges program, a fellépők, a hirdetések és a vendéglátás szervezése tőlünk függetlenül történt. A jegyeladásból, vendéglátásból és szponzori pénzekből származó bevételek mind ezt a szervező brigádot illették: mi fix bérleti díjért adtuk ki a területet, tehát eleve nem volt érdekünk, hogy a kelleténél többen legyenek a helyszínen.
hvg.hu: Hallott már korábban a Noise Night Life elnevezésű bulikról?
Sz. Gy.: Egyetlen egyszer hívta fel rá egy ismerősöm a figyelmemet 2010 végén. Ismerve engem, arra figyelmeztetett, hogy ez egy olyan típusú rendezvény, amelyet nem tolerálnék. Tette ezt azért, mert úgy tudta, hogy meg akarnak keresni minket, mint lehetséges helyszínt. Sajnos, az előző kérdésre elmondott válaszomban leírt kerülő úton, mégis bejutottak hozzánk.
hvg.hu: Mikor derült ki az ön számára, hogy a WB valódi bérbevevője a K. Tamás neve által fémjelzett NNL?
Sz. Gy.: A tragédia megtörténte után. K. Tamás nevét is csak ekkor ismertem meg. Január 13-án elküldtem Cs. Józsefnek e-mailen a szerződést, rajta a rendezvény elnevezésével: Normafa Open Air. Másnap felhívott az egyik üzletvezetőnk, hogy a másik fél behozta az aláírt példányt. Cs. József is felhívott és közölte, hogy nem kellett javítani semmit, minden a megbeszéltek szerint szerepel benne. Ezért a szerződést 15-én közvetlenül a rendezvény előtt írtam alá az irodánkban, anélkül, hogy alaposabban átolvastam volna, majd betettem egy dossziéba. A tragikus események megtörténte után, amikor szembesültünk, hogy a Noise Night Life nevű party volt ténylegesen a helyszínen, akkor láttam, hogy a szerződésen a rendezvény neve ki lett javítva Noise Life - Noise Generation (D)-re.
hvg.hu: Ha voltak menekülő útvonalak, miért nem lehetett azokat használni?
Sz. Gy.: Lehetett volna használni őket, ha szükség lett volna rá: a kijelölt menekülési útvonalak szabadon rendelkezésre álltak. Sajnos ez a tény az események szempontjából irrelevánsnak számít, nem segített a tragédia elkerülésében, ugyanis a tragédia a belső közlekedést szolgáló lépcső földszint és II. emeletet összekötő szakaszán történt. Ezen szakaszon nincsen más szint, kiszállási lehetőség. Teljesen normális, hogy egy ilyen lépcsőszakaszról két irányba lehet mozogni: le- és felfele. Menekülési útvonal ilyen lépcsőszakaszról nincs és nem is lehet egyéb.
hvg.hu: Ki és mi alapján döntött a kapuk és menekülési útvonalak megnyitásáról?
Sz. Gy.: A sajtóban megjelentekkel szemben rengeteg menekülési útvonal, illetve kijutási lehetőség van az épületből. Ezek egy része hivatalosan – általunk – kijelölt menekülési utak, más része nem hivatalosan kijelölt. Ezek az útvonalak nem részei az épületen belüli közlekedésnek, arra szolgálnak, hogy baj esetén használni lehessen. Az általunk hivatalosan megjelölt menekülési útvonalak mind rendelkezésre álltak január 15-én is. Ezek részei a kiürítési tervnek, jól látható irányjelző fények követésével lehet elérni a kapukat, amelyek felett állandóan világító EXIT tábla jelzi, hogy ezek a kijáratok. Ezenfelül minden szinten előírásszerűen több helyen ki voltak helyezve a kiürítési terv alaprajzai. Ezek az útvonalak, kijáratok 1500-1800 főre elegendőek, de 3000-re nem.
Tegyük fel, hogy tudjuk, hogy háromezer ember érkezik a helyszínre. Ebben az esetben lehetőségünk lett volna több bejáratot illetve kijáratot is kinyitni a vendégek számára. És ezek még mindig teljesen függetlenek a menekülési útvonalaktól, amelyek kényszerű kiürítés esetén állnak rendelkezésre. De idáig el se jutottunk volna, hiszen ha tudjuk, hogy a Noise Night Life partyra akarják bérbe venni az épületet, vagy, hogy háromezer vendég érkezik, nem adtuk volna ki.
hvg.hu: Ilyen számokról eddig nem volt szó, mindenhol a 307 és 356 fős befogadó képességről cikkeztek. Ezek a számok akkor mire vonatkoznak?
Sz. Gy.: Létrehoztunk egy blogot (www.westbalkantenyek.blog.hu), amelyen megtalálhatóak azok a dokumentumok, amiket a vád félremagyarázott a gyors, elkapkodott rendőrségi nyomozás eredményeképpen. Köztük van az a Tűzoltóparancsnokság által 2010. májusában megküldött végzés is, amelyen a 307-es szám szerepel. A számítás a későbbi építkezések kapcsán született: azt állapítja meg, hogy ekkor a tűzoltóság hány fő kimenekítését látta biztosítottnak az egész komplexum egyetlen terméből. A január 15-i esemény 4 teremben zajlott.
További érdekessége ennek a számításnak, hogy nem az volt a célja, hogy meghatározza hivatalosan a terem férőhelyképességét, hanem a jövőbeni építkezés okán készülő építési engedélyezési tervdokumentációhoz szolgált iránymutatásként. Abból a célból készült, hogy az építészek megfelelően tudjanak kalkulálni, számolni, amikor terveznek, vegyék figyelembe, mint keretszámot, amelyet az átalakításokkal tudnak bővíteni igény szerint (további lépcsőházak, menekülési útvonalak építése, nyitása.)
A számítás nem vesz figyelembe két menekülési útvonalat, amelyek megléte bővíti a férőhely kapacitását. Az egyik a központi lépcsőház felé egy 1,45 méter széles kijárat a teremből, a másik a kijutási lehetőség a 268 nm-es teraszra. Alkalmi rendezvényeknél ugyanis figyelembe kell venni a menekülési lehetőségeket a védett terekbe, mint például a terasz. Ezek figyelembevételével ennek az egy teremnek a befogadóképessége körülbelül 600 fő. És akkor még ott vannak a további termek, helyszínek, amelyek további menekülési útvonalakkal rendelkeznek.
Amikor megszületett ez a végzés, az építész kollégák a fenti okokból nem tulajdonítottak nagy jelentőséget annak, hogy kihagyták a számításból az említett menekülési lehetőségeket, hiszen ez az építési engedélyeztetési tervdokumentációhoz adott iránymutatást.
Tehát a következő a helyzet: van egy 307-es számunk, amit minden fórumon közzétesznek, mint férőhely. A Bíróság bekér egy személy- és vagyonvédelmi szakértői véleményt. Szerzője nyolc oldalon keresztül elemzi a férőhelyet (annak ellenére, hogy nem kompetenciája, hiszen nem tűzoltóként írja véleményét), amelynek végén kihozza, hogy összesen az egész helyre, azaz a 4 terembe 356 fő fér be.
Innentől az indoklás árulkodó: a 2010. április 30-án megtartott tűzoltósági ellenőrzésről készült jegyzőkönyvben a tűzoltóság megállapította, hogy 307 fő tud az épületből biztonságosan kijutni. A nem jelentős eltérés abból adódhat, hogy az ajtók szélességét a legszűkebben értelmezhették.
A szakértő úr egész egyszerűen félreértette a jegyzőkönyvet, mintha abban az egész épületből kimenekíthető embereket számolnák, nem pedig egyetlen teremből. A szerzőt annyira hajtotta a megfelelési vágy, igazodás ehhez a számhoz, hogy arra a teremre, amelyről a tűzoltó-parancsnokság megállapította, hogy 307 főre elegendő (mint említettem, nem az összes kijáratot vették figyelembe, tehát ez a szám eleve kevesebb a helyiség valós kapacitásánál), a szakértői vélemény 182 főt (!) számolt, egyetlen okból; hogy az összes teremre megpróbálja kihozni a félreértelmezett 307 főt.
Az ítélethirdetéskor a bírónő kijelentette, hogy több ezer embert engedtek be egy 356 férőhelyes épületbe. Viszonylag egyszerű lett volna megállapítani a kimenekíthető emberek létszámát; a tárgyalási szakaszban ügyvédem indítványozta egy új helyszíni szemle megtartását, ahol tisztázni lehetett volna a menekülési útvonalak meglétét. Ezután, ismerve a vendégterek alapterületét és az összes rendelkezésre álló menekülési útvonalat, pontosan ki lehetett volna számolni, hogy hány férőhelyes az intézmény. Az indítványt a bíróság elutasította.
hvg.hu: Ki volt felelős a bulizók testi épségéért?
Sz. Gy.: Ez is egy összetett kérdés. Az épület állapotát tekintve mi, a West-Balkán. Tegyük fel, valakit megráz egy kábel vagy leesik a lépcsőn és eltörik a karja, ez esetben nekünk kell bizonyítanunk, hogy nem az épület rossz állapota miatt történt ez. Az épület állagának minősítésekor sok valótlant állított a vádirat, és ezt a sajtó átvette.
A helyszín tökéletesen megfelelt rendezvények lebonyolítására, semmilyen szerkezeti vagy épületbiztonsági probléma nincs vele. Egyetlen hibája, hogy belsőépítészetileg nem kezdtük még el a kialakítást, ezt később szerettük volna elvégezni, ezért is adtuk csak alkalmilag ki, és nem üzemeltettük állandóan. Ez csak és kizárólag esztétikai kérdés.
Mint gyakorlott rendezvényszervező, azt gondolom, hogy a rendezvény jellegét, minőségét tekintve viszont mindenképpen a szervezők a felelősek. Az az ő felelősségük, hogy kiskorúakat engednek be a rendezvényükre, az is, hogy jóval több embert, mint amennyi elfér. A konkrét esettel kapcsolatban ez azt jelenti, hogy ne szervezzen kiskorúaknak rendezvényt az, aki nem rendelkezik a megfelelő felkészültséggel.
Kiskorúakkal foglalkozni más felelősséggel jár, mint felnőttekkel. Egészen más hozzáállást, pszichikai felkészültséget, ismereteket kíván. Hogy mást ne mondjak, a kiskorúakkal foglalkozni kell a rendezvény alatt is! A felnőttek nem veszik feltétlenül jó néven, ha egész este "irányítják" őket. Természetesen tömeg esetén rájuk is fokozottan figyelni kell.
Nem utolsó sorban pedig meg kell említeni a biztonsági személyzet felelősségét. Ragaszkodtam ahhoz, hogy a biztonsági szolgálatot a mi szerződéses partnerünk biztosítsa, ne egy teljesen idegen, a területet nem ismerő társaság. Ehhez általánosságban minden rendezvényhelyszín ragaszkodik.
Azt gondolom, hogy lokálisan, a rendezvény helyszínén, a rendezvény alatt övék a legnagyobb felelősség.
De! Jelen esetben gondoljunk bele megint, mi történt: előzetesen megtévesztő információkat kaptak a rendezvény szervezőitől. Ennek megfelelően, maximum 1800 fő 19-25 éves fiatalra készültek, ami helyett 3000 főnyi 15-20 éves, többségében kiskorúakból álló tömeg rohamozta meg őket. Szinte egyből a kapunyitás után elszabadult a pokol. Üvegekkel dobálták őket a fiatalok, a lépcső külső korlátjain mászkáltak, lökdösték egymást felfele, illetve lefele, úgymond: viccből. Ezt mind-mind tanúvallomásokból tudom, nagy részét ők maguk, a fiatalok mondták el a bírósági tárgyaláson.
Lökjétek a tömeget, ilyen buzdítást hallottam’
‘Amikor löktek, akkor szereztem lila foltot, mert nagyon erősen löktek, akik kisebb termetűek és gyengébbek voltak, simán a lökdösődésben is megsérülhettek volna.’
‘Lent a lépcső alján hallottam, hogy ‘na akkor most nyomjuk meg’. És ezáltal voltak ezek a nagy borulások.
‘......és inkább nyomták vissza az embereket’
Ezeket az idézeteket mind a fiatal tanúk vallomásából emeltem ki szóról-szóra. Ne feledjük, ezek még a tragédia bekövetkezte előtti helyzetet írják le! A kapun ugyanis több ezren akartak betódulni. Ezek mind láthatóak a bulizni vágyó fiatalok által készített helyszíni fotókon, videókon.
A szervezőkkel az volt megbeszélve, hogy legfeljebb 1800 fő jöhet be. Ők osztották a számozott karszalagokat, nekik kellett volna szólni, hogy ennyi, nincs további beengedés, amikor látják, hogy már kiadtak 1800 karszalagot. A biztonsági személyzet várta az ő utasításukat, náluk ugyanis nem volt eszköz a tömeg mérésére. Úgy gondolom, hogy a biztonsági személyzet munkáját ezen tények figyelembevételével kellene értékelni.
Ahhoz, hogy általánosságban megpróbáljam érzékeltetni a felelősség kérdését, kénytelen vagyok egy analógiával élni: 1999-ben a Pepsi Szigeten egy körhinta leszakadt és egy fiatal meghalt. Nem hiszem, hogy a Sziget felelőssége lett volna a körhinta állapota, az, hogy megfelelően volt-e szervizelve, karbantartva.
A Sziget felelhetett azért, hogy milyen állagú területet adott ki, és hogy kinek. Ha a terület megfelelt a célnak és a bérlő igazolta, hogy azzal foglalkozik, amire kivette a helyszínt, van ‘jogosítványa’ az üzemeltetésre, szerintem a körhinta állapotából eredő baleset az üzemeltető felelőssége, a Sziget azáltal nem vált ringlispíl-üzemeltetővé, hogy kiadta a területet. Még annak ellenére sem, hogy a biztonsági személyzet az ő szerződéses partnere volt.
A bíróság azon megállapításától, miszerint ennek a rendezvénynek én is szervezője voltam, elhatárolódom. Nekem, nekünk a bérlemény állapotával illetve azzal kell elszámolnunk, hogyan lehetséges, hogy ez a rendezvény, a Noise Night Life nálunk tartotta a január 15-i eseményét.
hvg.hu: Miként lehetséges, hogy a pánikot kiváltó „késelést” kiáltó fiatalember csak tanúként került meghallgatásra a bíróságon?
Sz. Gy.: Erre nem tudok választ adni, erről a nyomozást végző rendőrséget kellene megkérdezni. A fiatalember előttem tette meg tanúvallomását a tárgyaláson, azelőtt soha nem láttam, nem tudtam ki ő, és mi a szerepe. Tanúként volt beidézve. A vallomása alapján, a hivatalos igazolványát felhasználva, egyszerre tevékenykedett három szinten, mindenkit "megmentett". A vallomását hallgatva jöttem rá, hogy ő az, aki a késelést üvöltözni kezdte. Ezt később több szemtanú megerősítette.
hvg.hu: Továbbra se világos, miért nem vonták a tettéért felelősségre, amint az sem tiszta, miként kelthetett egyedül ekkora pánikot?
Sz. Gy.: Ezen a ponton a rendezvény kapcsán egy agyonhallgatott témát is érintenék, ugyanis ezeknek a buliknak köztudottan a designer drogokhoz is volt köze. Ezek hivatalosan nem kábítószerek, mégis ugyanazt a hatást váltják ki, mint tiltott „társaik”. A tudatmódosító hatás ugyanúgy megvan, de a büntetőjog eszközeivel már illetve még nem tudnak fellépni ellenük. Borzasztóan veszélyesek ezek a szerek. Könnyen elérhetőek és pszichoszomatikus hatásuk van, azaz használóik másképpen élik meg a valóságot, pánikhelyzetben pedig kiszámíthatatlanul. Futótűzként terjedt a lépcsőházban, hogy késelés történt.
hvg.hu: Ön szerint tehát, ami a West-Balkánban történt, az csak a jéghegy csúcsa?
Sz. Gy.: Tapasztalataim szerint a tömegnél sokkal nagyobb veszélyforrást jelent a korosztályos összetétel, és a tudatmódosító szerek használata. Ugyanannyi felnőtt ember esetén könnyebben lehet kommunikálni, irányítani az eseményeket, többen lépnek fel határozottan, nagyobb lelki egyensúllyal. Nagyobb a felelősség- és veszélytudatuk, hamarabb felismerik egy helyzet komolyságát. Fiatal-, illetve kiskorúak esetében sokkal alacsonyabb az a létszám, amit még szervezetten kezelni lehet.
hvg.hu: Ennyire fontos ez a korkülönbség?
Sz. Gy.: A 15-18 évesek eleve problémásan viselkednek tömegesen, ha szabad ezt mondanom: játszanak. A pánik kitörésekor fokozott problémát jelenthetett az éretlenség. Úgy gondolom, hogy nagyon jelentősen befolyásolta a történéseket a közönség fiatal kora. A West-Balkán tulajdonosaként kerültem még a 18-20 év körüliek bulijait is. Közismert volt, hogy a WB-t nem lehetett meggyőzni a tömeggel, főleg ha fiatalokról van szó. Célközönségünk javát a 30 körüliek tették ki. A Noise Night Life rendezvényére 15-18 évesek érkeztek elsősorban.
A West-Balkán rengeteg ilyen megkeresést, bulit utasított el, egyetlen okból: nem akartunk semmiképpen sem felelősséget vállalni gyerekekért. Ez ellen egyetlen módszer volt számunkra: 18 év alattiakat nem engedtünk be a West-Balkán rendezvényeire. Nekik nem ott a helyük. Több okból sem.
Egyrészt még gyerekek, nem felelnek magukért, ‘bármit megtehetnek’ úgy, hogy ez hivatkozási alap. Sose hiányzott nekünk, hogy gyerekek döntsék romba azt, amit mi építünk. Másrészt nem egy szórakozóhely dolga azt a felelősséget fel-, átvállalni, ami a kiskorúakkal jár. Például, ha isznak, az a felelős, aki az italt adta. Ergo: ne jöjjenek hozzánk éjszaka!
Nem értem, K. Tamást és a többi hasonló szervezőt mi indítja arra, hogy ezeket a felelősségeket felvállalják akkor, amikor ezeket a fiatalokat szólítják meg a rendezvényeikkel. Illetve értem; nagyon könnyű őket megszólítani, elég, ha kiírják, hogy olcsó a belépő és olcsó az ital. Így könnyű tömeget generálni, és teltházat produkálni, nem a minőségen van a hangsúly.
Mi egy klubot, kulturális intézményt akartunk megvalósítani, nem pedig játszóházat. Ezen egyszerű okból nem engedtük be soha a 18 év alattiakat. Természetesen előfordulhatott, hogy egy-egy koncertre, bulira belógott néhány fiatal, de az megint más, mint amikor célirányosan megcéloznak több ezer ilyen korút. Ez olyan felelősségvállalás, amivel el kell számolni!
hvg.hu: Hova jártak eddig ezek a fiatalok?
Sz. Gy.: A tárgyaláson feltettem a kérdést a fiataloknak, hogy jártak-e már előtte a West-Balkán épületében. Egytől-egyig azt válaszolták, hogy még soha, ők a Noise Night Life partijára érkeztek.
hvg.hu: Mennyire új jelenség az ilyen típusú „kölyök-buli”?
Sz. Gy.: Az ilyen típusú, kiskorúaknak szóló tömegrendezvények körülelül 2008-tól szaporodtak el. Ezt onnan gondolom, hogy mi 2007 végén zártuk be az utolsó működő West-Balkánt és akkor még nem voltak jellemzőek az ilyen rendezvények. Ezek után nem foglalkoztunk intenzíven rendezvényszervezéssel, mert a Skála megvalósulási projekt építészeti és finanszírozási tervezésével voltunk elfoglalva. A változásokról 2010-ben értesültem, amikor az alkalmi rendezvényeink miatt több információt kaptam az aktuális „trendi” eseményekről. Megdöbbentem, hogy hány ilyen típusú rendezvény keresett meg minket, mint helyszínt.
Mind lepattant rólunk, miután elmondtam nekik, ennek a korosztálynak szóló éjszakai rendezvényt nem engedünk be, ugyanis tartunk tőle. Azt gondolom, mint volt klub-tulajdonos, hogy csak olyan eseményeknek szabad teret adni, amivel az ember legalább minimálisan tud azonosulni, érti, hogy mi fog történni. Ha ez nincs így, egy olyan űr, szakadék keletkezhet helyszín és rendezvény között, ami megtörtént január 15-én is.
A West-Balkán hosszú távra tervezett és a 30 körüli korosztály volt a célcsoportunk, ezt segítették az olyan különböző kulturális események is, mint a színházi előadások, a felolvasó-estek, kiállítások, jazz- és komolyzenei koncertek. Azok a helyszínek és rendezvényszervezők pedig, akik 2008 után teret engedtek annak, hogy a kiskorúak, mint célközönség, tömeges célcsoportja legyen ezeknek a buliknak, mélyen hallgattak az eset után. Mindenki számára a legegyszerűbb azt mondani, hogy a tragédia épületszerkezeti okokból történt…
hvg.hu: Marad-e a szórakoztatóiparban, vagy ez olyan tanulságos volt, hogy inkább kiszáll?
Sz. Gy.: A West-Balkánt közvetlenül az események után megszüntettük. Úgy gondoltuk, hogy létezésünkkel a gyászt sértenénk meg. Nem azon gondolkodom, hogy mi lesz velem. A legfontosabb, hogy a hatóságok rendelkezésére álljak és segítsem, hogy fény derüljön a szörnyű tragédia okaira, kiderüljön, hogy mi történt akkor, ott, éjszaka.
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
