Magamat is mindig figyelmeztetnem kell, hogy ezeknek a műsoroknak főszabály szerint nem a magyar könnyűzenei élet nívójának növelése, nem a tehetségkutatás és -gondozás a célja. Nem énekversenyek ugyanis, és nem is az ennél absztraktabb sztárság, az x-faktor felleléséért működnek. Ugyanolyan céljuk van, mint a Barátok közt esetében: a nézők stabil tömegének rendszeres nézni- és beszélnivalót adni, saját csatornacelebeket nevelni, a bulvársajtóval folytatott együttműködéshez alapanyagot szolgáltatni. De főleg a nézettség, az az úr: a szuperprodukcióknál az visz mindent.

Innentől pedig mérlegelés kérdése, hogy mennyit adok le a kommunikált célból („énekeseket keresünk”), hogy szolgálhassam a valódi célt (nézettség). Zámbó Krisztián éneklése például komolyabb tömegoszlató fegyver, mint egy óriásplakát az alsónadrágra vetkőzött Alekoszról – de Jimmy fia ugyanakkor kiváló bulvár-alapanyag.

Jimmy Fia Krisztián

RTL Sajtóklub / Bársony Bence

Pont akkor segített az X-Faktornak bulvárfelületet fogni, amikor az a legnehezebb: a műsor kezdeti szakaszában. Akkor, amikor még nincs kialakult viszony a versenyzőkhöz, még javarészt ismeretlenek, nem húzzák a címlapokat. Bár Zámbó messze a legtehetségtelenebb, legreménytelenebb szereplője az összes magyar tehetségkutatónak, de ennyire élesen megrajzolt karakter sem sok volt e műsorok történetében.

Az ismert apuka és a rá való állandó utalgatás, a botrányosan hamis előadások, a mellé kanyarított, hol jobban, hol kevésbé igaz történetek gondoskodtak arról, hogy a X-Faktor megtöltse a bulvárt. Az RTL fontos döntést hozott azzal, hogy a döntőbe juttatták Zámbó Krisztiánt. Edzői döntés: nem védőt cserélek be, hogy aztán álljon a játék a magam térfelén, óvva a kaput, hanem csatárt, aki gólokat rúghat, de a védekezésben semmit nem ér, mi is beszedhetünk pár találatot. Zámbó Krisztián lecövekelt az ellenfél kapuja előtt, onnan egy centit nem mozdult, de ha a középpályás jól találta el a labdával, akkor az a hálóba pattant róla.

Zámbó Krisztiánt most picit túldarálták a csatornánál. Túl jól sikerült a bulvártörténet felépítése, önmagában az ismertség növelése a szavazatok növelését is eredményezte az eleve nem „nulláról induló” versenyző esetében. A Jimmy-rajongók kezdeti szimpátia-szavazatai mellé ugyanis a sok-sok bulvár címlap miatt idővel feltakartak azok, akik egyszerűen ennyire botfülűek, süketek, rossz ízlésűek, és őszinte rajongással szavaztak a versenydalokat hétről-hétre rituálisan kivégző fiatalemberre.

Ez nagyon-nagyon veszélyes, Utasi Árpitól Dopeman Pityinger „Milla-elnök” Laciig sorolható azon közönségszavazás-nyertesek sora, akik a versenyt már uralni képtelen szervezők akarata ellenére diadalmaskodtak egy megmérettetésen.

Két férfi, de nem ugyanaz az eset: Stone és Zámbó Krisztián

RTL Sajtóklub / Bársony Bence

Zámbó Krisztián minden fordulóval növelte a nézettséget, de stratégiailag egyre nagyobb teher volt, a brandet fenyegetve. Pláne, hogy a műsornak ebben a sokversenyzős szakaszában még mindegy, hogy hányan utálnak valakit, csak az számít, hogy a szétszavazó tömegből mennyi SMS jut rá. Később, kábé három-négy versenyzőnél fontosak az átszavazások, ekkor számíthat már az ellenszenv is, az „ellene szavazás”, az egyértelmű versenytárs támogatása az utált jelölt kiesése érdekében. Krisztiánt azonban odáig sem volt szabad elengedni.

Gondoljunk bele: Rambo is nagyon hasznos volt a vietnami dzsungelben, de az üzemszerű, kisvárosi működést már alapjaiban veszélyeztette. Pont azokra volt veszélyes, akikért korábban harcolt. Zámbó Krisztián is így járt. Nem tudom, hányan emlékeznek még az első Big Brotherre, a TV2 első nagy valóságshowjára, és abból Pongóra? A kopasz bugyiárus eleinte a hátán vitte a műsort, a „túl civil” szereplők helyett is érdekes volt – idővel azonban ez az érdekesség öntudatba, túlzott dominanciába fordult, a TV2 pedig lelkiismeret furdalás nélkül nyitotta ki a „Pongó-aktát”, és adta le a tendenciózusan összevágott jeleneteket róla, hogy aztán ki is essen a szavazáson.

Az sem véletlen, hogy a Voice is most tudott a folyamatos esés után újra javítani, és másfélmillió néző fölé keveredni (az X-Faktor stabilan kétmillió fölött hoz). Ott is eljött ugyanis az a szakasz, ahol már lehet bulvárjelenlétet intézni; a meghallgatások csak villanásnyit mutatnak a karakterekből, a párbajra állnak össze a csapatok, és lehet először üzenni. Hogy utóbbit persze pont a legaljább fordulatokkal kell, annak az okét és felelősét nem találgatnám, de akár a műbalhé a székből leskelődő mesterek kapcsán, akár az „egymásba szerettek a párbajozók” bornírt baromságról ugyanaz látszik: próbálnak kapaszkodni ebben is az RTL után.

Ja, és egyelőre attól se tartok, hogy Malek Andrea valóban meztelen modellje lesz az egyik versenyzőjének. Pedig lehetne ezt szépen, okosan is: azt például tényleg jól fel lehetett volna építeni, amikor a műsorban feltűnt a 90-es években több együttes női hangját „kölcsönző” Czerovszky Heni.

A zsüriversenyt is az X-faktor nyeri

RTL Sajtóklub / Bársony Bence

A kapkodás, az a baj, meg a félmegoldások. A TV2-nél állandósult ideiglenesség. Az RTL sikere többek között annak köszönhető, hogy ott kitartó a programming, nem pánikol a csatorna, és sikerült akkorára növekedniük, hogy immár saját gravitációs mezejük van – olyan, ami egy darabig megtartja Rambo Krisztiánt is. A TV2 meg már a mesterek listájával komoly öntökönszúrást követett el.

A suttogó propagandának kevesen hittük el, hogy valóban Kovács Ákos, Lukács Laci és Lovasi András, meg mondjuk Yonderboi ül majd a forgós székekben, oké. De például szegény álmos, keserű Somló Tamás konkrétan egy foghíjtelek, annyira nem tesz hozzá semmit a produkcióhoz. Malek Andrea meg egy kiváló színésznő, akinek elfelejtették megmondani, hogy kit alakítson – nyilván azért, mert Mező Misi túlinstruálásával voltak elfoglalva, álljál föl, üvölts, mutasd, hogy te nagyon impulzív vagy, ez az! Pedig a Magna Cum Laude szinte összes slágere amolyan finom, őszi líra, és nyilván ennek a hihetetlenül szimpatikus, szétvarrt srácnak a lelke is benne van a dalokban.

Caramel viszont tényleg önazonos, valószínűleg Misinek hozzá képest kell pattogósra venni a figurát. Az meg hiába tény, hogy a Voice-párbajok bármelyik kiesője hangja alapján döntős lehetne az X-Faktorban (fordítva viszont csak Oláh Gergő és Antal Timi állna még a helyét a Voiceban). Nem énekversenyekről beszélünk. Az csak az ürügy. Amikor egy lányt moziba hívok, jellemzően akkor sem a filmművészet iránti olthatatlan szenvedély az elsődleges okom, hogy pont vele, pont a sötétben másfél-két órát együtt akarok üldögélni.

Ürügy, mint futballhuligánnak a rangadó, édesszájúnak a bolti kóstoltatás, Coca-Colának a karácsony. Mindenki a primer hasznát keresi ezekben az ügyekben, csak a csomagolás változik, meg az esetleg kedvező „mellékhatások” (például Caramel felfedezése a Megasztárban, vagy egy tényleg boldog házasság szárba szökkenése a jól sikerült randi után).

Az RTL ebben a versenyben dörzsölt profi módjára viselkedik. A szakadék széléről hozta vissza a Zámbó-ügyet, és kiválóan sakkozik a korántsem tökéletes mentori gárdával is. Igen, a fél országot rohadtul idegesíti Keresztes Ildikó – de van-e hasonló erejű (most az irány mindegy) viszonyulásunk Malek Andreához? Miért tud „nagy öreg” lenni Nagy Feró az RTL-en, és Presser Gábor után miért nem sikerült ezt se Fenyő Miklóssal, se Somlóval újra megépíteni a TV2-nél? Mert itt kapkodnak, és ezért hol a rossz kompromisszumot vállalják be, mint a zámbói mélységet súrolóan hamis Talán Attila harmadik helyével a Megasztárban, vagy a méltán összerogyó szuperprodukcióval, az Összeesküvőkel, hol meg a magas labdákat sem tudják lecsapni.

A Voice-zsüri: jobb formátum, több bénázás

TV2

Pedig a sikerprofil egyszer már kész volt a TV2-nél. Az induló pozíció, „a család tévéje” igenis működött. A csillámporos, bulváros RTL rusztikus ellentéteként, az ottani gálaszerű nagyprodukciókra a kezdetben nagyon is tartalomcentrikus, énekprodukciókra koncentráló Megasztárral válaszoltak. Sőt, ha emlékszik még valaki, régen az RTL Híradója volt a bulvárhíradó, és a TV2-ben a Tények az igazi hard news, „A” hírműsor. A Voice is inkább a régi, szerethető és sikeres profilba vágna – ha rendesen csinálnák. De amíg marad a kapkodás, az amatőr félmegoldások, addig Zámbó Krisztián bármikor legyőzi a TV2-t.