szerző:
Kovács Ferenc Dávid
Tetszett a cikk?

Miért kaphatott Kossuth-díjat Esterházy Péter, Spiró György és Petri György? Takaró Mihály irodalomtörténész Nyirő József életművének apropóján a kultúrharc mélyebb összefüggéseit is feltárta az Újszínházi beszélgetések-sorozat első részében.

Takaró Mihály igazán progresszív gondolkodású irodalomtörténész. Nem csupán Nyirő József, Tormay Cécile vagy Wass Albert munkásságának, de a kortárs identitáspolitikának modern gondolkodású szakértője. Bár néhány, a kultúrharcban a barikád másik oldalán küzdő balliberális értelmiségi valószínűleg kézzel-lábbal tiltakozna Takaró gondolatainak progresszivitása ellen, a tények makacs dolgok.

Takaró önmagát - az Újszínházban hétfőn debütált pódiumbeszélgetésén - „a XIX. századból itt ragadt mélymagyarként” aposztrofálta, az általa vallott és képviselt identitásfogalom valójában nem is XX., hanem egyenesen XXI. századi. Az irodalmár számára - mint ezt Kertész Imre példáján keresztül kifejtette - a nemzeti identitás személyes döntés kérdése. Kertész nem fogadja el magyarságát, döntését tehát akceptálnunk kell. Mint ahogy a német születésű, és eredetileg német anyanyelvű Herczeg Ferenc döntését is, mely szerint a Takarónak oly fontos szerző a magyarsághoz kívánt tartozni.

Az előadás fontos eleme volt, hogy megpróbálta letörölni Nyirő József emlékéről a fasizmus szégyenbélyegét; a manapság oly divatos fordulattal élve megkockáztathatjuk: legitimálni kívánta a szerzőt. Bár az a jelenlévők, az előadó, és minden olvasni tudó ember számára nyilvánvaló - főként a bemutatott idézetek alapján-, hogy Nyirő legitimitása magától értetődő, az ez ebben az esetben kisebb logikai botlásnak tűnik.

Takaró Mihály felkészültsége - az iróniát teljes mértékben félretéve - imponáló, de a formális logika banánhéján néha-néha még ő is megcsúszik. Hiszen, mint mondta, bár Nyirő József az utolsó pillanatig tagja volt a Szálasi-féle parlamentnek, „soha meg nem vádolták, békés polgárként halt meg Madridban, éppen 60 éve”. Talán a lendület teszi, vagy a belülről megáradt hegyi patakként előtörő sodrás, hogy Nyirőre már igaztalanul üldözöttre hivatkozik, „kizavarva, kikérve a nemzetközi bíróságtól”.

Az előadó ezt röpke kritikatörténeti vázlat felskiccelésével oldotta meg. Mint elmondta: Nyirőt „mint írót, mindenki elismerte”. Schöpflin Györgyöt idézi 1938-ból, Dzsida Jenőt 1937-ből, valamint hozzáteszi: még a jobboldalisággal igazán nem vádolható Bóka László is dicséri „a kommunista-szimpatizáns” Szép Szó hasábjain. Sajnos, arról már nem esik szó, hogy a fenti méltatások jóval, jóval a vitatott politikai szerepvállalás előtt születtek.

A tanár úr megszólalásait áttekintve, különös tekintettel az általa a Duna Televízióban vezetett Száműzött Magyar Irodalom című műsorokban elhangzottakra, a figyelmes szemlélő néhány makacs fixációra lelhet. Például egy ügyes hivatkozásra az egyébként valóban rémisztő, 1948-tól kötelező marxista esztétikára vagy Takaró egyébként pontos megfogalmazásában: ízlésterrorra, aminek a kidolgozása Rákosi kultuszminiszteréhez kötődik, akit „nevezzünk csak Révainak, bár tudjuk az eredeti nevét, de gondolom ülnek itt olyanok, akiknek rosszul esne”. Minden bizonnyal.

Mellesleg a fenti fordulat gyakran visszaköszön a megszólalásaiban. Korábban egy vele készült interjúban beszélgetőtársának, Kondor Katalinnak ezt mondta: „Spiró György, nevezzük így: ember”. És ezzel meg is érkeztünk a tanár úr másik kedvelt témájához, Petri, Esterházy, illetve Spiró botrányos Kossuth-díjához. Igen, aki olyanokat ír, hogy „zakatol a szentcsalád, Isten tömi Máriát”, meg „jönnek a mélymagyarok, jönnek a szarból”, valóban nem érdemli meg nemzetünk legnagyobb, bár említsük meg: éppen Révai regnálása alatt alapított díját.

Az, hogy a fenti idézeteket miért kell az előadónak mégis minden adandó alkalommal recitálnia - a pontosság kedvéért: ezúttal az előbbiből kihagyva a csúnya szót -, kisebb fajta rejtély. Formális logika. Minden esetre abban egyetérthet közönség és előadó, hogy valakik száz éve folyamatosan tematizálják a kulturális életet. És bárki beszélne kultúrkampfról, meg "jelenlegi kormányunk" kulturális elfogódottságairól, egyesek minden bizonnyal túlzó véleménye szerint: ámokfutásáról.

Aki igazán nyitva tartja a szemét, annak számára világos, hogy a tematizálók jelenleg is ríltájm tematizálnak. Hiszen amit a Nemzeti alaptantervbe többek között a professzor úr verejtékkel átitatott közreműködésével sikerült beletenni, az valahogy, furmányosan kicsempésződött onnan, sőt ne kerteljünk, használjuk az aktív igét - kicsempészték. Hiába, még mindig „tartják magukat azok az erők”.

És hogyan lehetünk képesek mi, a magyarság mint értékközösség mégis tudatosítani önnön nemzetből faragott testünkben azon szerzőket, akik most, ezekben a nemzetileg oly vészterhes időkben kikerültek közös kerettantervünkből? A kortárs magaskultúra megtartó erejére nem számíthatunk, olyan ugyanis, mármint kortárs magaskultúra: nincsen. Értéktelen szubkultúra van csupán.

Gondoljunk például Elfriede Jelinek kijelentésére, melyet „Nobel-díjának átvételekor” mondott, és mely szerint őt „nem érdekli az olvasó”. Leszámítva, hogy Jelinek nem volt jelen saját díjátadóján (videoüzenetet küldött maga helyett), a példa pontos és találó. A XIX. század világszínvonalú magyar irodalma tudatos kultúrpolitika eredménye volt. Igaz. És „mondjuk van egy ember most is, aki felelős lenne ezért”, de persze tudjuk: valójában nincsen. Vagy hát csupán kesztyűbáb, tudjuk kik kezén.

VELETEK VAGYUNK – OLVASÓKKAL, ÚJSÁGÍRÓKKAL!

A hatalomtól független szerkesztőségek száma folyamatosan csökken, a még létezők pedig napról napra erősödő ellenszélben próbálnak talpon maradni. A HVG-ben kitartunk, nem engedünk a nyomásnak, és minden nap elhozzuk a hazai és nemzetközi híreket.

Ezért kérünk titeket, olvasóinkat, hogy tartsatok ki mellettünk, támogassatok bennünket, csatlakozzatok pártolói tagságunkhoz, illetve újítsátok meg azt!

Mi pedig azt ígérjük, hogy továbbra is minden körülmények között a tőlünk telhető legtöbbet nyújtjuk a számotokra!
Vidnyánszky mellől leghűségesebb hívei is kifarolnának

Vidnyánszky mellől leghűségesebb hívei is kifarolnának

A Duma Aktuál megfejtette, miért válnak Mészáros Lőrincék

A Duma Aktuál megfejtette, miért válnak Mészáros Lőrincék

Egyre több az idős koronavírus-fertőzött Németországban

Egyre több az idős koronavírus-fertőzött Németországban