„Főigazgató Úr, segítsen rajtam!” – kezdi a Magyar Narancsban közölt nyílt levelét Keserű. A kőszegi fesztiválon Vidnyánszky Attila azt mondta: „Nagy baj, hogy jelenleg Európába egy olyan előadással nem lehet elmenni, hogy 'Édes hazám, szeretlek!', vagy 'Feleségem, hű vagyok hozzád!'”

Keserűben ezek után felmerült az igény, hogy igenis készítsen ennek megfelelő előadásokat. Mivel a lehető legtisztább klasszikus forrásból szeretett volna dolgozni, elővette Euripidész, Shakespeare, Molière és Csehov köteteit. De, mint írja, egyszerűen nem talált megfelelő drámát.

„Csak Ön segíthet ebben a kínzó bizonytalanságban, kérem, sürgősen válaszoljon! Melyik drámát hagytam ki? Esetleg elküldhetné a Médeia, a Hamlet, A mizantróp vagy a Sirály olyan rendezői példányát, amely a célnak megfelel… De legalább az utolsó tíz perc vázlatát, kellően érzékeny befogadó számára az már elég lehet. Ennek hiányában ugyanis egyre nehezebb lesz elhessegetni a baljós gondolatot, hogy az európai kultúrában nemcsak jelenleg vannak nagy bajok, hanem már a fenti drámaírók sem tudtak felnőni az 'Édes hazám, szeretlek!' vagy a 'Feleségem, hű vagyok hozzád!' egyszerűségéhez és tisztaságához" – írja a drámapedagógus.