Hercsel Adél
Hercsel Adél
Tetszett a cikk?
Értékelje a cikket:
Köszönjük!

Egy szökött menyasszony, egy taxisofőr lány, és egy kosaras fiú találkozásáról szól Török Ferenc most készülő Senki szigete című filmje, amelyben semmi nem történik véletlenül, és majdnem minden szál összegabalyodik. A forgatáson jártunk, ahol Stohl csillogó kék öltönyben gonoszkodott kínai, rasztás barátja társaságában.

Végül is Török Feri rombolta szét a lakásunkat. Miatta került két kövér anarchiajel a falra, borotvahab a tükörre, a folyosói újságtartó a szobába, tojások a postaládákba, poroltóhab a ház előtt parkoló autók tetejére. Annak is ő az oka, hogy kigyulladt a mikrónk, a szomszédok pedig kihívták ránk a rendőröket. Szóval miatta nem fogunk soha többé lakásavató, szilveszteri, farsangi, szülinapi és egyéb házibulit tartani. Ráadásul legalább félévnyi kutatómunkámba került, mire rájöttem, hogy Török Ferenc kultikus filmjét, a legendás, rendszerváltáskori fiatal generációt megörökítő Moszkva teret sajátos módon félreértelmezték és kiforgatták az úgynevezett Friday Primitives "elit alakulat" tagjai, akik péntek esténként budapesti házibulikban randalíroznak, ahogy tették a film egyes szereplői."

Török Ferenc
Szilágyi Lenke

A pénteki primitívek eltűntek, de legalább van egy jó sztorim, és útban vagyok Kelenföldre, a jövő tavasszal moziba kerülő, három fiatalról szóló Senki szigete című új Török Ferenc-film forgatására, ahol megkérdezhetem a rendezőt arról, mi a véleménye a mai pályakezdő generációról. A 25 évvel ezelőtti, reményteli rendszerváltó hangulatból mára szerinte is tévelygés és céltalanság maradt? A ’89-ben érettségizett generációhoz képest a mai fiatalok milyen lehetőségekkel vághatnak a felnőtt életbe? Az illúziók világába menekülve próbálják meg átvészelni a magyar valóságot? Külföldön próbálnak szerencsét? Vagy egy életen át elvágyódva keresik a senki szigetét?

Nincs köze a valósághoz

Amikor megérkezem a Kelenföldi Vásárcsarnokban berendezett forgatási helyszínre, szürreális világba csöppenek: amint meglátom a susogós, csillogó kék öltönybe öltözött, maffiózótekintetű Stohl Andrást és rasztás kínai barátját a stábtagok gyűrűjében, máris meggyőződöm arról, hogy itt sokkal inkább meséről, mint realista társadalomrajzról lesz szó. Azt már Török Ferenc meséli el a forgatási szünetben, hogy már a kezdetek kezdetén, amikor a forgatókönyv első, nyers verzióját olvasta, tisztában volt vele, hogy „a Senki szigetének nincs túl sok köze a magyar valósághoz, sőt, semmilyen valósághoz sincs köze. Ez egyfajta gondolkodás a valóságról, egy játék, ami arról szól, hogy mi lehet az a létezés, amiben vagyunk.”

Szilágyi Lenke

A sejtelmesen filozofikus mondatok egy szökött menyasszony, egy taxisofőr lány és egy kosaras fiú találkozásának történetét takarják: a 23 éves Juli az oltárhoz vezető út utolsó méterein hirtelen rádöbben, hogy mégsem akarja ilyen fiatalon egy életre ugyanahhoz a férfihoz kötni az életét. Juli menekülésével együtt a kaland és a road movie is elkezdődik: „... belekeveredik mindenféle szituációba, megismerkedik emberekkel: végigrohan ezen a történeten, miközben teljesen átrendezi és megváltoztatja azt a világot, amibe megérkezik” – árulja el Török Ferenc. A főszereplőt alakító Jakab Juli meglehetősen passzív figuraként írta le a karakterét: „a többi szereplőnek viszonylag sok akció jut a történetben, én inkább egy megfigyelő vagyok. Ez egy ártatlan, kíváncsi lény, aki szeretne többet tudni a világról. Éppen ezért nem is megy keresztül azon a klasszikus íven, amit általában jellemfejlődésnek nevezünk.”

Veszélyes alak

Ha Juli nem is változik, de a vagány, kosaras Zolit alakító Mohai Tamás figurája például egészen odáig a lelke mélyén magányosan, cél nélkül tengődik a városban, amíg nem találkozik Julival, aki később egy biztos ponttá, egy anyaszerű figurává lép elő az életében. A harmadik főszereplőt alakító Bánfalvi Eszter figurája, a kemény, bőrdzsekis, rövid hajú Vera is ehhez a nem hétköznapi családhoz csatlakozik: egyfajta nagymama lesz a különös, édes hármasban. A film legfőbb szimbóluma, a senki szigete, vagyis az elvágyódás jelképe is tőle származik: „erre a teljesen gyermeteg és végiggondolatlan ötletre, erre a naiv álomra fűztük föl az egész történetet” – mondja el Török Ferenc, aki azt is elárulja, hogy Vera terve végül meghiúsul.

Szilágyi Lenke

Stohl András viszont saját karakterét veszélyes alaknak írja le, aki keresztülhúzza Vera számításait: „egy rejtélyes üzletembert alakítok a filmben, akiről semmi sem derül ki azon túl, hogy nagyon gazdag és keleti dolgokkal kereskedik. Különös üzleti kapcsolatban áll Verával, ami egy plusz krimivonalat hoz a filmbe.” Nem csupán Stohl András titokzatos figurája gubancolja össze a szálakat.

„Ebben a filmben semmi sem történik véletlenül, és majdnem minden szál összegabalyodik. Ha két történetszál párhuzamosan fut, akkor biztos, hogy beleteszünk valamit, ami megkavarja a dolgokat” – tette hozzá Mohai Tamás, aki azt is elárulta, hogy a forgatás folyamán a rendező megengedte nekik, hogy improvizáljanak, a lényeg az volt, hogy mindig hitelesek maradjanak.

Sándor Pál is leforgatta volna

Különösen izgalmas volt megkérdezni Jakab Julit a forgatókönyvről, aki ab ovo nem színész, hanem forgatókönyvíró. „Török Feri tanítványa voltam a Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Viszonylag sok forgatókönyvvel találkoztam már, de nehéz volt megfejteni, hogy ez micsoda. Amikor a forgatókönyv első verzióját elolvastam, az volt a benyomásom, hogy iszonyú jó a hangulata. A fejlesztés során én is írtam bele konkrét jelenetet.” Szekér András, az Ópium és a Nagy füzet című filmek írójának könyve először a producer, Sándor Pál kezébe került, aki elárulta, ha egy-két emberöltővel fiatalabb lenne, azonnal leforgatta volna a filmet.

„Érezni érzem, de igazán megfogni már nem tudom, hogy milyen a mai huszonévesek világa.” Éppen azért adta oda a könyvet Török Ferencnek, mert tudta, hogy nagyon övé ez a világ: „Feri szereti a fiatalokat, és jól ismeri azokat a problémákat, lehetőségeket, menni-maradni kérdéseket, amelyek a leginkább foglalkoztatják őket. A Moszkva tér és a Szezon című filmek rendezője elmondta, hogy Sándor Pál egy évvel ezelőtt, egy rendkívül bizonytalan időszakban találta meg a Senki szigetével, amikor nem lehetett tudni, hogy csinálhat-e még filmet, egyáltalán mi lesz a magyar film jövője. Miután elolvasta a könyvet, sokáig nem tudta, hogy mit kezdjen vele, mert elég „elmebeteg” történetnek tűnt.

Pimaszság, a költészet és a mese

A magyar filmipar hibernált állapota ellenére Sándor Pál folyamatosan biztatta, hogy dolgozzanak, ezért Szekér Andrással folyamatosan gyúrták a forgatókönyvet. A szereplőválogatás és a helyszínkeresés után a film operatőrével, Szecsanov Martinnal (Lora, Szobafogság), és Fekete Xénia rendezőasszisztenssel, Szlávik Juli jelmeztervezővel, Ligosztájeva Annamari produkciós asszisztenssel, Törőcsik Ambrus és Müller Kata látványtervezőkkel formálták a saját ízlésükre a forgatókönyvet. Ferenc végül bevallotta, hogy nagyon örül, amiért a sok bizonytalanság ellenére igent mondott a filmre. „Nem kell görcsölni, hiszen nagyon flexibilis a forgatás és a történet: az egyik legizgalmasabb projekt, amiben részt vehetek. Már nagyon várom, hogy vághassam az anyagot. A végeredmény egyszerre nagyon szórakoztató, mégis elgondolkodtató film lesz.

Szilágyi Lenke

A stábtagoktól a legkülönbözőbb meghatározásokat kaptam a film műfajával kapcsolatban: Stohl András szerint egy sajátos műfajról van szó, amiben biztosan sok lesz a fiatalos pimaszság, a költészet és a mese: a végeredmény valahol a művészfilm és a vígjáték közt lesz. Jakab Juli szerint is jól fognak szórakozni a nézők, de nem fogják a térdüket csapkodni a nevetéstől. Ő is megemlíti a mesét, ami szerinte a történet helyett inkább a film látványvilágára vonatkozik. Mohai Tamás elmondta, a sok humor mellet a film mindegyik jelenetében lesz egy kis plusz, ami újból és újból elgondolkoztatja a nézőket. Míg Juli nem ilyennek látja a saját generációját, Mohai Tamás úgy véli, a Senki szigete nagyon jól megfogja azt az iránytalan, kapaszkodó nélküli állapotot, ami a mai huszonévesek többségére jellemző.

Nem koszos szocreál környezet

Sándor Pál is ugyanezt érzékeli a filmben: „A Senki szigete három mai ember története, akik keresik magukat, ahogy az ember egy bizonyos életkorig keresi magát, a kapcsolatokat, helyét itthon és a világban. Azért szeretem ennyire ezt a készülő filmet, mert hiába a kallódás, nincs fontosabb és értelmesebb kapaszkodó, mint a másik keze, szeme, jelenléte. A nagy találkozások, az együtt töltött értékes idő, a valódi érzelmek és az igazi odafigyelés tudja csak igazán elfeledtetni velünk az elvágyódást, a senki szigetét.”

Török Ferenc viccelődve megjegyezte: a mai napig nem biztos benne, hogy egy hongkongi karatefilmet, vagy egy francia művészfilmet forgat-e. Az egészen biztos, hogy a filmben lesz egy nagy adag abszurd romantika tanítványainak és gyermekeinek köszönhetően, akiken egyre inkább azt veszi észre, hogy idegesítőnek találják a valóságot: már nem akarnak arról beszélni, hogyan fogják megváltani a világot. Ezért inkább a mesébe menekülnek, festeni, zenélni, táncolni kezdenek. Szerinte a Moszkva tér generációját és a mai fiatalokat leginkább az különbözteti meg egymástól, hogy az akkori diákok sem voltak okosabbak, viszont bennük még volt ambíció, még tudták, hogy az út előrefele vezet. A Senki szigetének mai hősei ehhez képest leginkább csak a pillanatnak élnek.

Szilágyi Lenke

A rendező azt is elmondta, hogy ezt a hangulatot remekül visszaadja Stark Attila grafikus, street art művész világa, ezért forgattak többek között abban a VI. kerületi romkocsmában, amit Attila képei díszítenek. A „Senki szigete már nem abban a koszos szocreál környezetben fog játszódni, amiben én nőttem föl. Ez egy sokkal színesebb világ, amiből árad a gyermeteg elvágyódás.” Más fiatal tehetséges alkotóművészek is lehetőséget kaptak a forgatása során: a Junior Prima-díjas jelmeztervező, Szlávik Juli a Senki szigetéhez egy Lana Del Reyhez hasonló főszereplőnő-outfitet és hangulatot álmodott meg.

Amikor Szlávik Juli egy évvel ezelőtt említette a rendezőnek az amerikai popdíva nevét, fogalma sem volt arról, hogy kiről van szó. Azóta viszont jobban megértette az énekesnő romantikus, melankolikus és kiszolgáltatottsággal teli, színes noir-világa, annyira, hogy a film egyenesen Lana Del Reyjel kezdődik, pontosabban azzal, hogy az egyik főszereplő azt kérdezi a másiktól: „Szerinted én hasonlítok Lana Del Reyre?” A rendező még azt is elárulta, hogy egy bizonytalan, „Végül is, igen” a válasz a kérdésre. Szerinte a mai fiatalok világában ugyanolyan hétköznapi módon jelenik meg a halál motívuma, mint a Lana Del Rey-dalokban és -videókban. „A halál ma már nem tabu, mint volt a mi időnkben, sokkal inkább divatos árucikk.” Nem véletlen, hogy a Senki szigete története az elvágyódás élménye mellett leginkább akörül forog, hogy mit kezdjenek fiatal hősei egyetlen kis életükkel: miért kellene már a legelején tudniuk, pontosan mikor, merre kell indulniuk?

HVG

HVG-előfizetés digitálisan is!

Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!