Mert mindennek, ami trendi cucc manapság, nemzeti a jelzője. Ez a bélyeg jelzi, hogy a kormány tulajdonolja az egyetértést, a konzultációt, az együttműködést, az ügyeket, a népegészségügyet, a filmalapot, a komolyzenét, a színházak egy részét, a tudatos közjogi gondolkodást és Kerényi Imrét.

Az ország – akár egy vegyesbolt, van itt minden. Nemzeti dohánybolt is van, melynek nemzeti karakterét ízléses matrica mutatja. Erre, vagyis nemzeti dohányboltra gyúrnak a Koma legújabb, Nemzeti vegyesbolt című bemutatójában.

Koma Bázis / Wágner-Csapó József

Dömötör Tamás rendező Kevin Smith húszéves Shop-Stop című filmjére ültette rá a kortársi és nemzeti történetet; a majdnem no-budget fekete-fehér film színházi rokona is erősen low-budget. Megvan a két bolt: a Tarka ABC nevű külvárosi vegyesbolt, és mellette a Sóhaj nevű videotéka; két anakronizmus, ugyebár. A vegyesboltba legföljebb a környékbeli elrajzolt alakok járnak rendszeresen, videót meg, leginkább pornót, az elhaladó kamionosok néznek.

A két boltot két srác vezeti – másként, de mindketten lecsúsztak, méghozzá úgy, hogy fönt sem voltak soha. Dante a rendes lúzer, aki egyrészt senkinek nem mond ellent, másrészt sodortatja magát az élettel, harmadrészt teljességgel döntésképtelen; pillanatnyi akarásai következményeit sem tudja fölmérni. Oszi, a videotéka eladója talpraesettebb változatban ugyanez, de legalább mondja a magáét. Barátok.

És akkor jön a nagy lehetőség: nemzeti dohánybolt lesz a videotékából. A láthatatlan tulajdonos messziről intézi az ügyet, de az előírásoknak megfelelő boltkiképzés – falazás, táblák, matricák – a fiúkra marad, illetve egy édes hitgyülis lányra, aki szolgamód rakja a téglát, és közben némileg meghasonlik a trágár, ámde intenzíven valóságos környezet és hitgyülis párja éteri életálmai közt.

Hússzor tízes „nyitva” és „zárva” tábla, harmincszor tízes „mindjárt jövök” és „ebédelni mentem” tábla, belülről felragasztott, ámde kívülről olvasható „nemzeti dohánybolt” matrica a kötelező tizennyolcas logóval – ezek szükségesek a rendelet szerint ahhoz, hogy megnyílhasson a nemzeti dohánybolt, amelyben a cigarettán kívül dohányt, cigarettapapírt, tűzszerszámot, üdítőt, újságot, hírlapot és egyebet is lehet árulni, pornó-videót speciel nem. Ezt a két állami hivatalnoktól tudjuk meg, akik az előkészületeket ellenőrzik: jönnek, nem látnak semmit, paragrafusokat idéznek – és a közönség dől a röhögéstől, pedig ezt a részt speciel megírni sem kellett, mert ez aztán maga a törvény.

A színház finom kis módszere ez: a teátrális környezetben pőrén mutatni a valóságot, még kommentár sem kell hozzá, hiszen az maga a színház.

Dömötör Tamás megtartja az eredeti forgatókönyv alapvonalait – a fiatalok magánéleti tipródását, a szerelmi háromszöget, a bizarr csúcspontot, melynek lényege, hogy a vécében kiégett a villanykörte –, és aláteszi a mai magyar valóságot, mintegy kísérőnek. Könnyedén össze is símul a kettő; a sült- avagy doku-realista intonáció kedvez az áthallásoknak.

Mindazonáltal a történet olykor, kivált a közepe táján leül, és a színészeknek – szoros valóságábrázolás lévén a dolguk – nincs eszközük a továbblendítésre. Egy dramaturg biztosan nem ártott volna ahhoz, hogy íve legyen az előadásnak, amelynek bohózati karaktere erősen igényli a pontos ritmust. Így ugyanis helyenként-szakaszonként megvan a fergetegesnek is mondható bohózat, a mai magyar rögvalóság torzképe és röhejes-siralmas jövőtlensége, máshol viszont a kissé közhelyes magánéleti állapotrajzok leültetik az előadást.

Koma Bázis / Wágner-Csapó József

A KOMA megújított – és a hírek szerint már szélnek is eresztett – fiatal társulata látható élvezettel formálja saját képére az egyes figurákat. A lobbanékony, ám

önérdekérvényesítésre képtelen Dante nevű eladót kicsit ugyan értelmiségi karakterrel, pontosabban tipródással ruházza föl Hajmási Dávid, noha aligha az, de a jövőkép nélküli, csajok közt vergődő, a politikára zsigerből immunis huszonévest érzékletesen teszi elénk. A barátja, Oszi ugyancsak tojik a társadalmi vetületre, de Domokos Zsolt játékában lendületes, amolyan „helyén van az esze” fickó, aki egy korlátozott sávban még viheti valamire, bár olyan magányos, hogy mások életét éli. A hitgyülis pár ugyancsak csődtömegnek látszik: a Kristófot játszó Jaskó Bálint tipikus kívülről vezérelt fiatal, míg párja, Sára Pallagi Melitta alakításában árnyaltabb, a külső hatások kaotikus egymásnak feszülésében vergődő, sírós-áldozat karakter, akiben ott van azért a váratlan váltás ígérete is.

A hivatal emberei frappáns karikatúrák, miközben meglehetős egyenes ábrázolások: Érsek-Obádovics Mercédesz nyársat nyelt asszonya számmal-jellel köpi a törvényeket, míg Mohácsi Norbert remekbe szabott, az örökérvényű korrumpálhatóságot feszes ruhaként hordó Tiborja a kiskapuk nagy ismerője egy olyan világban, ahol még egy kávé is kiskapu lehet.

Dante két nője két archetípus: Tolnai Hella világszép Dzseniferje a lepukkant közegben maga az anakronizmus, Szvetnyik Kata Veronikája viszont a gyenge pasik egyetlen menedéke, aki mindig tudja, mi kell a gyenge pasinak: ő. És van a boltba olykor bebóklászó környékbeli figura, akit Felhőfi-Kiss László finoman odatesz, pedig rajta fordul majd meg minden, mert bemegy a vécébe.

És van tizennyolc év alatti próbavásárlás, van százezres büntetés, és azért meglesz a koncesszió is, hiszen az úgysem a feltételek teljesítésétől, hanem a kenőpénzek forgalmától függ. A folyton változó, és mégis mindig ugyanolyan közeg legyűri a politikai hullámzásokat, és marad, ami állandó: a drogos gyerek, aki minden feltűnésekor elereszt egy dalt (Bagais Ádám zenéje és szövege) és egy életbölcsességet; Piti Emőke spleenes flegmája emeli el az előadást a puha-sáros altalajról. Sokat röhögünk, de jókedvünk, az nincsen.