Pataky Attila: Talán még túl fiatal vagyok hozzá. Úgy gondolom, hogy évente legalább négy-öt művész érdemelne díjat az én műfajomban. Máris boldogabb lenne a művészvilág. De én már egy ideje csak úgy létezek, mint Teréz anya, vagyis nem vagyok hajlandó senki ellen, semmi ellen menni, kizárólag csak valakiért vagy valamiért. Így hát nem bosszankodom emiatt. Egyébként is, miért épp a Kossuth-díj odaítélésében lenne igazság, ha a világon semmiben nincs?

P. A.: Biztosan megérdemelték?! Ám azt ne felejtsük el, hogy a legfontosabb kitüntetést én már birtoklom: én vagyok Pataky Attila, a közönség szeretete által negyven éve kitüntetett rockénekes és dalszövegíró. Ez tizenöt Kossuth-díjnál is többet ér.

P. A.: Nézze, én nem nézegetek a többiek pénztárcájába, nekem a jogdíjakból és a koncertekből van bevételem, amiből – ha nem lenne banki adóssággal terhelt házam – akkor nagy méltósággal meg tudnék élni. De mivel van, én is bekerültem a "bankrabszolgák" sorába, persze csak materiálisan. Az igazság az, hogy kétszer váltam, ez pedig úri passzió, így aztán oda kell figyelnem a számláimra, a hétköznapokra.

P. A.: Én már csak az általam elképzelt világnak akarok megfelelni. Tudom, hogy az univerzum váltópénze nem a dollár, nem a jen, hanem a szeretet. Ezt pedig nemcsak én érzékelem, de az ismerőseim is mindig megerősítettek a hitemben: ott van például A. J. Christian barátom, akire a legtöbben azt mondják, hogy egyenest a fantázia szülöttje, pedig ő valóban univerzumokon keresztül utazik, és ha akarja, egyszerre látja a múltat, a jelent és a jövőt. Ilyen kaliberű emberektől tanulva formálom a mostani Pataky Attilát.

P. A.: Szerethetek és szeretnek. Imádok szeretni, imádok szerelmes lenni. Így amíg ki nem lépek az ajtón, hátba nem szúrnak vagy alám nem vágnak, addig kerek az életem. Gondolj bele, milyen karmikus áldás az, hogy nem kell bőrt nyúznom, nem rendőr vagyok, aki büntet, nem adóztatok, nem nemzeteket árulok el, hanem boldogságot adhatok a dalaimmal azoknak, akik meghallgatnak.

P. A.: Nincsenek ilyen vágyaim. Tény, hogy mindig is érdekeltek a láthatatlan, érzékelésen túli dolgok. Tizenvalahány évvel ezelőtt Székelyföldön a hegyek között megismerhettem egy olyan táltost, akiről a világ keveset tud. Megkérdezte tőlem, hogy maga hiszi az Istent vagy tudja? Mondtam, hogy hiszem. Erre azt mondta, akkor még tanulnom kell. Az Isten megadta, hogy másfél évvel ezelőtt újra találkozzam vele és akkor újra megkérdezte tőlem: maga hiszi az Istent vagy tudja? Én meg azt válaszoltam, hogy most már tudom.

P. A.: Elhagytam a vak hitet, ami annyi szomorúságot, szenvedést okozott már az emberiségnek, de ezzel nem vagyok egyedül. Az utóbbi évek egyik legnagyobb ajándéka az emberiség számára a kvantumfizika. A legnagyobb tudósok ismerik be kamerák előtt, hogy a kvantumfizikával eljutottak a legutolsó egységekig/pillanatig, ahol már minden csak energiarezgés. Ott van például az e-coli-baktérium, ami egy tökéletes biológiai motor, csodálatos módon megtervezett. Mindent bizonyít, csak az esetlegességet nem, és mögötte felsejlik egy tökéletes tervező. Ez olyan, mint az evolúció: adok neked egy zacskót, tele óraalkatrészekkel, hogy ezt addig rázd, amíg óra nem lesz belőle. Sohasem sikerülne. Ezért mondom, hogy még a kvantumfizika legnagyobbjai is eljutottak az isteni, mérnöki elrendeződésig. Ez bőven elég bizonyíték annak, aki látni és hallani akar.

P. A.: Akadnak. De én úgy látom, hogy már a rejtett kaszt sem tudja megakadályozni, hogy egyre többen felébredjenek. Az én ismeretségi körömben is azok, akik négy-öt évvel ezelőtt még megmosolyogtak, ha erről vagy a földönkívüliekről kezdtem el beszélni, most engem keresnek, hogy mit olvassanak, hogyan éljenek. Óriási a felébredés. Az emberek nem hiszik el, hogy ez az egyetlen létezési forma és a szakadék felé tart.

P. A.: Ugyanúgy, mint bármilyen más országban: kontrollálják a mindennapjainkat, de még az ünnepeket is. A magyar történelemben is minden jelentősebb esemény a forradalmakhoz kötődik, amiket még groteszk mód meg is tapsoltatnak velünk. De ha megnézed, a nagy világforradalmak valójában álforradalmak, melyek szabályos időközönként követik egymást. Evolúció-revolúció, érted. Megvannak ennek a periódusai, a valós földtörténeti bizonyítékokat pedig már háromezer éve próbálják eltüntetni.

P. A.: Megosztani, majd kifosztani az emberiséget. Mára eljutottunk a legutolsó stációhoz: a kapitalista berendezkedés oda vezetett, hogy a fogyasztók hadát hétmilliárdosra duzzasztották, most pedig már instant forradalmakat vetnek be. Bemártják Egyiptomot, bemártják Irakot, már javában zajlik ez az arab tavasznak gúnyolt valami. A világ végfelszámolása zajlik: ötszázmillió emberre van csak szükség, a maradék hat és fél milliárd meg mehet a kukába. Itt a kamatrabszolgaság, mennek a chemtrailek, permeteznek minket a vegyszerekkel, mint a legyeket. Ha netre felmész, látod, hogyan épül már az új "rabszolgatartó társadalom". De ahogy az összes izmus, a maoizmus, a kapitalizmus, úgy a globalizmus és a pénzizmus is elfüstöl majd a beteljesülés előtt öt perccel.

P. A.: Szerintem a celeb szó egyet jelent a teljesítmény nélküliséggel, én pedig minden vagyok, csak teljesítmény nélküli nem. Ha megnézi, ott a falamon harmincegy darab arany, négy platina és két gyémántlemez. Persze, ha ezt a celebek mind produkálják, szívesen tartozom közéjük.

P. A.: Persze, hogy van. De pont ez mutatja a Jóisten végtelenségét, hogy az őrangyalaim még a matéria árnyékából is vissza tudnak hozni. Elképesztően nagy az igazságérzetem, ebből kifolyólag idegesít, ha valaki minden ok nélkül támad rám, legyen szó akár egy pécsi paradicsomdobálóról. Ott, az incidens után öt perccel már tudtam, mit kellett volna tennem: annyit kellett volna mondanom, hogy Testvérem, te nem énrám haragszol, a világgal van bajod. Gyere, itt vagyok, dobj meg még egyszer, ha ez valamit segít a sorsodon, aztán hadd játsszunk már tovább. Akkor nyertem volna.

P. A.: Természetesen. De a világ már csak ilyen, cselekedhetsz ezer jót, ha kettőt hibázol, azokat életed végéig felhánytorgatják. De én az őrjöngő Pataky Attilára is büszke vagyok, mert része az életemnek.

P. A.: Ma két világnézet ütközik. A szemet szemért az egyik, a szeressétek egymást a másik. Az előbbiben az európai, az utóbbiban a magyar lelkiségre lehet ráismerni. Nekem meggyőződésem, hogy sem a vallás, sem a politika nem oldja meg egy nemzet problémáit. Egyszerűen egyiknek sem érdeke. A vallás a lelked, a politika pedig a tested tartja fogságban. A változást csak magadtól és a melletted álló embertől várhatod. Aki ezt nem látja, az nem is akarja látni.

P. A.: Ezt is egy szűk, kizárólag a saját érdekeit szem előtt tartó amerikai csoport irányítja. Ők a felelősek azért, hogy Magyarország adóssága gyakorlatilag kifizethetetlen, ráadásul úgy, hogy a Magyar Nemzeti Bankhoz se az államnak, se az állampolgároknak semmi köze. Marha jó, mi? Ha van egy tőled független, kifizethetetlen adósságod, akkor rabszolga vagy vagy sem?

P. A.: Szólni kell. A rejtett kaszt az emberek nagy részét apolitikusnak akarja nevelni. De hatalmas az ébredés, én már látom, hogy az emberiség nagyon nagy százaléka nem hiszi el, hogy ez lenne a legfrankóbb formája a létezésnek. A régi rend, a gazdaság, a pénzügyi rendszer és a társadalom is összeomlóban van, nagyjából 2020-ig minden le lesz söpörve.

P. A.: Spirituális forradalom. A materiális világba fagyasztottaknak lassan fel kell adniuk az állásaikat, például a Magyar Tudománytalan Akadémia is nevetségessé válik azzal, hogy a kvantumfizika eredményeit egyszerűen figyelmen kívül hagyja. Amúgy milyen név az, hogy Akadémia? Akadozik, elakad, miért nem lehet mondjuk inkább, mondjuk Teremtő Média? A gondolat erejével kell teremtenünk, ez a nagy titok. Kínában most is szuperpszichikus gyerekek százezrei születnek le. Ezekkel a gyerekekkel már nem tudják azt megcsinálni, mint velünk, ezek a talpukkal, a hónaljukkal olvasnak. Százezrek vannak, akik a mi normáink szerint valóságos csodákra képesek. Nem én találtam ki, nézd csak meg a neten.