Thriller, kalandfilm és zsánerfilm egyben a Fehér Isten, ami ezúttal egy kutya és egy lány szenvedéstörténetén keresztül mutatja be a Mundruczó-féle világ(vége)képet. Könnyfakasztó és vérfagyasztó a film, mely képes az egész földkerekséget feszegető szeretethiányt egy korcsba sűríteni, a nemzetközi visszhang szerint pedig a Madaraknak és a Majmok bolygójának hungarizált változata.
A nézőtér majdnem tele, egy idősebb nő az alatta lévő sorban ülővel a macskáiról társalog, mielőtt elsötétül a terem. Hiába, a filmben csak két emlősfaj szerepel: kutyák és emberek. Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmje halkan kezdődik. Aki már látott Mundruczó-filmet tudja, hogy ez normális, a hétköznapi zajok helyettesítik a zenei aláfestést, a mészárszéken a fűrész hangja, ahogy belemerül a húsba, és végigvágja a marhát a gerince mentén, aztán ahogy kibuggyannak a belsőségek, vagy az elsuhanó autó dübögése, ahogy hallatszik kívülről miközben a főszereplő kétségbeesetten pásztázza az eső áztatta sztrádát.
Nem lesz ennek jó vége, az elejétől rettegünk, de ezt is már megszoktuk. Nyers és komor Mundruczó szemével a világ, amiben minden szereplő ellenséges és kegyetlen, és ettől a főszereplőt – ez esetben egy 13 éves lányt, Lilit (Psotta Zsófia) és Hágent (Body és Luka), a kutyát – még inkább szánjuk. El van anyátlanodva mindkettő.
Eddig igazi Mundruczó. A szívtelenség süt mindenkiből és mindenhonnan, a korcs az összes ma is aktuális gyűlöletünk instantja: a feketék, a ferdék, a más pártállásúak, a sikeresek, a boldogok, a szelídek megtestesítője. Senki nem tűri meg Hágent, csak Lili ragaszkodik hozzá, inkább vele alszik a fürdőszobában, és trombitaszóval altatja.
Hüppögésen kapjuk magunkat, és halljuk, ahogy a közönségtéren még jó páran szipognak mellettünk, alattunk, felettünk. Elkezdünk turkálni egy zsebkendő után, a macskás nők is sírnak. A sok filmbéli bunkó – a rosszindulatú szomszédasszony, a jégszívű apa, a fásult zenetanár és a korcsokra éhes sintér – hamar eléri, hogy a lány elveszítse az egyetlen kedves lényt a világon. És ez még csak a kezdet. A fennmaradó két órában még kétszer fogunk sírni, és egyszer röviden kuncogni is: amikor felismerjük a filmvásznon Mundruczót, mire ő arabosan törve a magyart megszólal. Nem mintha vidám lenne a szerepe: kétezerért és két tál kajáért megveszi a hajléktalantól Hágent, hogy aztán százszoros feláron továbbadja egy sittesnek (Thúróczy Szabolcs), aki harci kutyát nevel belőle. Ő azért választja a sok közül ezt a korcsot, mert látja rajta, hogy van szíve. És, hogy miért van szükség szívre a gyilkoláshoz?
A két főszereplő története kettéválik, mindkettő saját harcát vívja a környezetével, csak közben Hágen vérzik, nyüszít, majd egyre vadabbul harapja szét a torkokat, Lili bánkódik utána, és szenvtelenül viseli, hogy emberszámba sem veszik, vagy ha igen, akkor büntetik, kihasználják és megalázzák.
A Mundruczó-féle horror mégis más, mint máskor, a világvége peremén ugyanis visszatalálnak egymáshoz Lili és Hágen. De akkor már a düh hajtja az ebet, és apokaliptikus vérebhadseregét, mely addigra szétcincálta Budapestet. (Majdnem kétszáz, menhelyekről válogatott kutyaszereplő alkotta a falkát – erről bővebben itt írtunk).
Megmenekülhet az egyetlen jó a romlottságban? A székbe süppedve felsejlenek rémtörténetek a hírekből, vagy a gyerekkorunkból a szomszéd utcából, amikor gazdáját saját kutyája marja meg hirtelen, a semmiből. Hiába szereti, dédelgeti, egyszercsak ráharap, a nyoma pedig örökre ottmarad a szerető gazda arcán. Lilinek szép arca van. Törékeny kislány, és persze közben erős, ő is harcos, de ő magányosan: amikor az osztálytársa, egy zongorista fiú felülteti maga mögé a biciklire, és kéri, hogy ölelje át, kap egy cseppet a boldogságból. De talmi ez is, amikor már nem érdeke a fiúnak, elengedi a kezét, és ott hagyja részegen a padlón. Ugyanígy egy pillanat alatt átharaphatná Hágen Lili torkát is. Mert mi van, ha a már a kutya sem hű?
Mundruczó Kornél Jancsó Miklós emlékének ajánlja a filmet.
| Cannes és a nemzetközi fogadtatás |
A Cannes-i Nemzetközi Filmfesztivál rangos Un Certain Regard kategória győztes filmje, a Fehér Isten nemzetközi népszerűségnek örvend. Több rangos médium is elismerően nyilatkozik Mundruczó Kornél filmjéről: a The New York Times kritikusa szerint „egy szenvedélyes, gyönyörű magyar történet”, a Sight & Sounds szerint „izgalmas és vakmerő”, a Variety „igazi mesterműként" emlegeti a filmet, a Guardian pedig „a Majmok bolygója távoli rokonaként” jellemzi a thrillert. Cannes-ban a külföldi forgalmazók is a fesztivál egyik legizgalmasabb alkotásának találták a Fehér Istent. A Palm Dog-díj-nyertes Hágen és Lili történetét egyre több ország vásárolja meg moziforgalmazásra: Franciaország, az Egyesült Királyság, a Benelux államok, a skandináv országok, Spanyolország, Görögország, Csehország, Szlovákia. Taiwan és Dél-Korea forgalmazóival sikerült már megállapodni, és folyamatosan érkeznek az újabb megkeresések. A nemzetközi lelkesedést a Variety cikke foglalja össze, miszerint „Mundruczó Kornél hatodik és egyben legjobb alkotása” egy valódi egyetemes történet, amely minden néző számára értékes és elgondolkodtató üzenetet hordoz.
Mundruczó Kornél Fehér Isten című filmjét a szombati világpremieren hosszan tartó tapssal jutalmazta a közönség Cannes-ban. |
Hazai bemutató: június 12.
Kövesse a hvg.hu Élet+Stílus rovatát a Facebookon is!
„Én itt már minden »hülyére« szavaztam. Értelmes, világlátott, anyagilag stabil helyzetben lévő embernek szerintem tilos politikai párt közelébe mennie itthon” – mondja a magyar „orr”. HVG-portré.
Dopeman a „Jó arcok”-at, Kocsis Máté a „Zebra” nevű kört vezeti. Na de melyik kört vezetheti Schmidt Mária?
Nem kell már tartós tejet venni, jön a világháború, kivéve Magyarországon – üzeni Orbán. Megnéztük, mi igaz az állításaiból.
Kellemes zenei aláfestés jellemzi, egy mosolygó pap is felbukkan benne.
