Iszlám hatalomátvételről vizionál a Goncourt-díj elnyerése utáni első, Behódolás címmel már magyarul is olvasható regényében a botrányhős francia író.
Franciaország, 2022 tavasza. Az ország elnökválasztásra készül. Politikai bizonytalanság és zavaros közállapotok uralkodnak, a jövő kiszámíthatatlan; annak sem kicsi a valószínűsége, hogy polgárháború lesz. Az elnökválasztás második fordulójában a Nemzeti Front színeiben Marine Le Pen, valamint a Muzulmán Testvériség jelöltje, Mohammed Ben Abbes méreti meg magát, és a voksolás az utóbbi javára dönt.
Franciaországban a könyv már a megjelenése előtt felháborodást keltett. A botrányhoz elég volt, hogy a regény témája – egy muzulmán politikus költözik az Élysée-palotába – nyilvánosságra került. A vihar tovább erősödött, amikor a könyv felkerült a világhálóra, a január 7-ei franciaországi megjelenésre pedig árnyékként vetül a Charlie Hebdo szerkesztősége elleni terrortámadás. A párizsi események másnapján Houellebecq kiadója, a Flammarion felfüggesztette a Behódolást népszerűsítő reklámkampányt, az író pedig elhagyta Párizst, ahová több mint egy évtizedig tartó írországi és spanyolországi önkéntes száműzetését követően, 2012 végén tért csak vissza.
Houellebecq diagnózisa a Nyugat szociális, politikai és az egyéni létezéssel összefüggő egzisztenciális problémáiról már-már ijesztően tárgyilagos, hűvös és érzelemmentes, ahogyan a jövő alakulását befolyásoló jelenségekről és folyamatokról szóló megnyilatkozásai is értéksemlegesek. Átfogó társadalmi, politikai és világnézeti paradigmaváltást vázol fel Európa és Franciaország eliszlámosodása következtében – de ezt nem állítja be a jelenben érvényesülő trendek sem szükségszerű, sem pozitív, sem pedig negatív végkimeneteleként.
Nem ítélkezik, hanem ijesztően, tőle szokatlan módon hideg fejjel gondolkodik és polemizál. Többet bíz az olvasóira, mint valaha: ki-ki döntse el maga, társadalmi helyzetének, etnikai, felekezeti és politikai hovatartozásának, erkölcsi felfogásának, ízlésének megfelelően, hogy miként értékeli vízióját. Nem akarja igazolni és táplálni az iszlámellenes tábor paranoiáját, de azokat sem nyugtatja meg, akik naivan hisznek benne, hogy a modern Európa liberális demokráciáinak érték- és intézményrendszere a humanizmus, a tolerancia és a sokszínűség mellett kiállva képes lefegyverezni és behódolásra késztetni a nyugati civilizációra veszélyt jelentő szélsőségeket, érkezzenek azok akár a radikális iszlám, akár a militáns szélsőjobb felől.
A szerző leginkább azoknak okoz majd csalódást, akik előélete nyomán – 2002-ben gyűlöletbeszéd vádjával bíróság elé citálták, mert az iszlámot a világ leghülyébb vallásának nevezte, de végül felmentették – iszlamofób kijelentéseket várnak tőle. Céltáblája nem az iszlám, hanem az az értelmiségi réteg és a vele összefonódó politikai kultúra, melyhez képest Houellebecq mindig is kívülállónak érezte magát: a politikai közéletet az ötödik köztársaság kikiáltása óta meghatározó, sokáig megbolygathatatlannak tűnő, hagyományos bal- és jobboldal ellentéte, és az annak fenntartása, illetve érvényessége mellett a közjó nevében kardoskodó, lehasznált, hiteltelenné vált közszereplők.
A szarkasztikus-cinikus hangütésű regényben a második „siralmas ötéves periódusa” végén járó szocialista köztársasági elnök, Francois Hollande pipogya alakként jelenik meg, aki „szánalmas húzásaival lehetővé tette a Nemzeti Front előretörését”. Ben Abbes első számú kihívójáról, Marine Le Penről elmondja, 2017 óta elsősorban azzal volt „„jobban hasonlítson Angela Merkelhez, mert az lett a meggyőződése, hogy „egy nő csak akkor érhet fel a csúcsra”, ha a német kancellár asszony „méltóságteljesen unalmas megjelenését” utánozza, beszédeiben az ultraliberális XVIII. századi filozófust, Nicolas de Condorcet-t idézi, és már népfelkelésre is csak az Emberi és polgári jogok nyilatkozatára hivatkozva buzdít. Nicolas Sarkozynek mindössze fél bekezdést szentel. Esély sincs rá, hogy az egykori UMP-vezér játssza a megmentő szerepét, ő ugyanis 2017 után lemondott elnöki ambícióiról, és életének e szakaszát lezárta.
Hogy mennyiben bizonyul helytállónak Houellebecq prognózisa Európa és szűkebb értelemben Franciaország jövőjére, azt nem a véleményformáló értelmiség vagy a könyv kapcsán megnyilatkozó közszereplők és politikusok fogják eldönteni, hanem a jövő. A verdiktnek nem azt kell majd kimondania, hogy Houellebecq igaz vagy hamis próféta volt saját korában és hazájában. Idővel sokkal inkább afelett hangzik el ítélet, hogy a Behódolás olyan hivatkozásként vált-e részévé az irodalomtörténetnek és a nyugati kultúrának, mint a műfajilag, szemléletileg és problematikáját tekintve hozzá közel álló két klasszikus, a XX. század legnagyobb hatást gyakorló disztópikus regénye: Aldous Huxley Szép új világa, valamint az 1984 George Orwelltől. Hozzájuk hasonlóan a Behódolás is profetikus írás, ha elfogadjuk, hogy a prófécia lényege a jelen problémáira rámutató megállapítások alapján levont, történelmi távlatokban gondolkodó, meggyőző következtetésekben rejlik.
| Mona Lisa fátyla |
| A Behódolás magyar kiadásának már a megjelenése előtt híre ment a nemzetközi sajtóban, főként a Pintér József által tervezett borító révén. Grégoire Leménager, a Le Nouvel Observateur szerzője szerint a Mona Lisát burkában ábrázoló borító biztosan elnyeri majd Orbán Viktor nacionalista híveinek tetszését, de megemlítette cikkében a Jobbik török és iráni kapcsolatait is. „Több borítóterv ötlete merült fel: volt, amin a Diadalív szerepelt volna az iszlámot idéző molinókkal feldíszítve, de olyan is, amelyen a franciakártya-pakliból a dáma lap egyik felét burkába, a másikat bikinibe öltöztettük. Az is eszünkbe jutott, hogy az Eiffel-tornyot tesszük a borítóra a tetején félholddal, de végül azért is jó, hogy elvetettük, mert a spanyol kiadás ehhez hasonló borítóval jött ki – emlékszik vissza az ötletelésben aktívan részt vevő Láng István, a Magvető külföldi ügyekért felelős munkatársa, a kötet szerkesztője. – Szó sincs róla, hogy valakit meg akartunk volna sérteni, vagy bármely politikai ízlésnek meg akartunk volna felelni. Célunk az volt, hogy egy olyan különleges látványtervvel álljunk elő, ami visszaadja a könyv tartalmát, és emellett figyelemfelkeltő is: ezt úgy lehetett a legjobban elérni, hogy két, a nyugati keresztény és az iszlám világban közismert kulturális jelképet egyesítünk. Nem feltétlenül baj, ha a borító provokatív, mert jó provokációra szükség van. Franciaországban, ha valakit egy nagyobb horderejű kérdésben vélt vagy valódi inzultus ér, a problémáról nemegyszer társadalmi szintű diskurzus indul. Nálunk ha valaki felvet egy provokatív kérdést – mondjuk a sajtóban –, az jobbára hamar elül, nem fejlődik ki belőle az értelmiség körein túlra terjedő vita. Úgy véljük, a magyar borító közel jár az ingerküszöbhöz.” |
Egyelőre nem világos, milyen ellencsapásra lehet képes Irán, ugyanakkor Donald Trump táborában is többen úgy látják, hogy Amerikának nem lett volna szabad belekeverednie ebbe a háborúba.
Többféle nézetben is rá lehet nézni az éppen közlekedő vonatokra.
A nemzetközileg elismert kutató 91 éves volt.
Érdemes lesz minél gyakrabban hidratálni és kerülni a tűző napot a déli órákban.
