Csontváry-képek nyomában: sötétség az éjszakában

Több mint egy évig tartó kálváriát járt Antal Péter debreceni ügyvéd, ismert műgyűjtő, az Antal-Lusztig Gyűjtemény tulajdonosa, mire kárpótláshoz juthat: Debrecen város közgyűlése július 24-én egyhangú döntéssel 134 millió forint kártérítés kifizetéséről döntött a MODEM Modern és Kortárs Művészeti Központból eltűnt két képe után. A történet ismert: tavaly áprilisban egy belső leltározásnál kiderült, hogy a 2006 óta a Modemben letétben őrzött gyűjtemény anyagából hiányzik Csontváry Kosztka Tivadar Éjszakai jelenet kápolnával és alakokkal című alkotása, valamint Nemes Lampérth József Táj című tusrajza.

Rejtélyes eltűnésükre a rendőrség mindmáig nem talált magyarázatot.  Először áprilisban zárták le a nyomozást „bűncselekmény hiányában”, mivel semmiféle nyomát nem lelték az idegenkezűségnek. Erre hivatkozik az intézmény biztosítója is: a leltárhiányból eredő kárt nem téríti meg. Májusban a műgyűjtő kérésére újraindult a nyomozás, amelynek újabb fejezete várhatóan szeptemberben zárul. A város augusztus 10-éig fizet a műgyűjtőnek, de egyúttal Kukla Krisztián, a Modem igazgatójának azonnali elbocsátását is megszavazta a testület, mivel „súlyos gondatlansággal jelentős mértékben” megszegte kötelességét – áll a határozatban.

Az eltűnt Csontváry-kép hűlt helye szerepel a kormányhatározattal elrendelt, Csontváry születésnapján, július 5-én a budavárbeli Honvéd Főparancsnokság épületében megnyílt kiállításon, amelynek deklarált célja: megismertetni és elfogadtatni a „legnagyobb magyar festőt” a külföldiekkel. A Gulyás Gábor – korábbi Modem-, majd Műcsarnok-igazgató – kurátori vezetésével létrejött tárlaton külön termet kaptak a „lappangó Csontváry-képek”, ahol méretarányos vakkeretek és magyarázó feliratok helyettesítik a jelenleg ismeretlen helyen lévő festményeket. A legtöbb, a két világháború között már kiállított és dokumentált Csontváry-festményt az orosz csapatok vitték magukkal 1945-ben, hadizsákmányként. Ebben a környezetben eufemisztikusan hat a 34x24 centiméteres Éjszakai jelenet felirata: „Az Antal-Lusztig Gyűjtemény Modemben lévő letéti anyagának része, 2014-ben eltűnt.”

A budavári Csontváry-kiállításon. Hiánypótló?

Kiss-Kuntler Árpád

Az Éjszakai jelenet kápolnával és alakokkal című (másik leltári címén Táj holdfényben) festményt utoljára Szentendrén láthatta a közönség 2013 nyarán az Erdész Galériában. Akkor indította útjára Erdész László galériatulajdonos azt a 20 részesre és ötévesre tervezett kiállítássorozatát, amelyben alkalmanként két neves magyar festő magángyűjteményekben őrzött alkotásait tárta volna közönség elé. Hatalmas molinók hirdették a festők városában, hogy a belvárosi galéria Mednyánszky- és Csontváry-képeket mutat be. (A tárlatról hírt adott a HVG 2013. július 27-ei lapszáma is, amely a tehetséges, de még útkereső Csontváry alkotásaként említette az 1903-ra datált, utóbb eltűnt művet.) Két festményt kölcsönöztek a tárlatra Debrecenből, a tulajdonos Antal beleegyezésével. Erdészt a nyomozás során meghallgatta a rendőrség, és mindent szabályosnak talált: hivatalos szállító vitte kaputól kapuig a festményeket, és dokumentálva, hiánytalanul kerültek vissza a Modem raktárába. A szentendrei galériatulajdonos pedig rendezett még egy Gulácsy-kiállítást, de a beharangozott sorozat e ponton „forrás és érdeklődés hiánya miatt” félbeszakadt.

 „Az én ötletem volt a Modem” – emlékszik vissza Erdész, aki több évtizeddel korábban ismerte meg Antalt, visszatérő vásárlójából lett barátja a debreceni ügyvéd. A HVG kérdésére felelevenítette annak a vacsorának a történetét, amikor mintegy 15 debreceni notabilitás előtt érvelt ékesszólóan egy kortárs képzőművészeti központ létrehozása mellett. A meggyőzés olyan jól sikerült, hogy az eredetileg irodaháznak tervezett, alapjaiban már kész épületet áttervezték kiállítótérré. Erdész akkor ajánlotta Kósa Lajos figyelmébe Antalt, akivel aztán meg is egyezett a polgármester. A ma már több mint 3500 darabos műgyűjtemény első példányait Antal nagyapja, Lusztig Sámuel derecskei kereskedő az 1920-as években vásárolta, de jó részük a háborúban elkallódott. 1945 után újrakezdte a gyűjteményépítést, később pedig az unokája folytatta, aki immár az egyik legnagyobb hazai modern képzőművészeti gyűjteményt mondhatja magáénak. A kollekció kisebb részét 2006-ban, tíz évre szóló szerződéssel letétbe helyezte a Modemnél, és a múzeum vállalta, hogy kiállítások sorozatán keresztül mutatja be a műveket. A két kép nyomtalan eltűnése példátlan a hazai művészeti életben. Kukla Krisztián, a Modem igazgatója is értetlenül állt az eset előtt.

„Átjáróházként működött” – jellemezte a HVG kérdésére a Modem műtárgyraktárát Antal, aki 2007-től többször írt az intézmény aktuális igazgatóinak és Kósa Lajos polgármesternek is, a páratlan gyűjtemény szakszerű tárolására alkalmatlan körülményeket kifogásolva. A raktárban nem különítették el a magángyűjteményt a már lebontott időszaki tárlatok műveitől vagy az új kiállításra váróktól, és bizonyos teremrészeket nem láttak be a kamerák – sorolta a hiányosságokat Antal. „Egyszer láttam, hogy fűrészelnek, és a raktárban szállt a mészpor” – emlékezik a gyűjtő. A szerződés szerint minden év december 31-éig esedékes részletes leltárról szóló jegyzőkönyvet soha nem kapta meg, és azt sem tudja, 2014 tavaszán éppen miért leltároztak. Április 8-án kapott egy telefonhívást arról, hogy „két képe hiányzik”.

Antal tavaly májusban a Borsnak azt nyilatkozta: nem kártérítést szeretne, hanem a tulajdonában álló Csontváry-képet és a szintén eltűnt Nemes Lampérth József-tusrajzot akarja visszakapni. Ha visszavásárolná a képeket attól, akinél jelenleg vannak, bűnpártolást követne el, tehát ilyen felhívást nem fog közzétenni. A műgyűjtő jogi ügyekben igen körültekintően jár el, bár a Debreceni Ügyvédi Kamara weboldalának tanúsága szerint 2009 óta ő maga nem folytat ügyvédi tevékenységet, elektronikus aláírását visszavonták, az irodája működik. A Csontváry-festmény 80 millió, a tusrajz 25 millió forint értékben szerepelt a leltárban. A városvezetés – amellyel egy ideje a kártérítés összegéről tárgyalt Antal – szakértőt rendelt ki, majd rászánta magát az általa megállapított 134 millió forint augusztus 10-éig történő kifizetésére. A HVG úgy tudja: tavasszal elfogyott a műgyűjtő türelme, és ultimátumot intézett az önkormányzathoz. A megállapodás szerint a város most kifizeti a két kép vételárát, s ha előkerülne az elkallódott jószág, Debrecen mint a tulajdonával rendelkezhet velük.

Az eltűnt Csontváry kép a 2013-as szentendrei kiállításon. Hol van most?

Kss-Kuntler Árpád

Az ügy érdekessége, hogy tavaly áprilisban, a két kép eltűnéséről szóló hírek mellett néhány kisebb orgánum azonnal rebesgetni kezdte, hogy az Éjszakai jelenet, amelyen egyébként a festő szignója sem szerepel, hitelessége kétes. Romváry Ferenc nyugdíjas művészettörténész – aki 1991 és 1996 között a pécsi Csontváry Múzeum miniszteri biztosa, a restaurálás irányítója, számos gyűjteményes kiállítás rendezője volt – a Bors Online-nak úgy nyilatkozott: „rendkívül gyenge, silány mű”, amely valószínűleg nem ér 80 millió forintot. Kollégája, Czakó Ferenc restaurátor, a pécsi múzeumba került festményeket kezelő szakmai csoport egyik tagja ugyanitt úgy fogalmazott: „Gyenge képnek tűnik, ráadásul nem illik bele a festő életművébe. Számomra kétséges, hogy köze van Csontváryhoz.” Azóta nem jelent meg hasonló vélemény. Az 1994 óta nyugdíjas Romváry elérhetetlennek bizonyult. Nem is érdemes ilyesmit felvetni, hiszen egy kép eredetiségét megállapítani csak akkor lehet, ha fizikailag megvan. A debreceni értékbecslés azonban láthatóan teljesen kizárt minden kétséget a festmény eredetére vonatkozóan.

Pedig Csontváry életműve még mindig tartogat meglepetéseket. Közkézen forog a feltételezés, hogy a Felvidéken akár több tucat kép is lappanghat a festő patikusi korszakából. Emellett minduntalan kerülnek elő úgynevezett pszeudo-Csontváryk, ügyesen vagy éppenséggel árulkodó dilettantizmussal hamisított festmények. Hatalmas kollekciót halmozott fel ilyenekből Gegesi Kiss Pál orvos-műgyűjtő, egyetemi tanár, aki 1994-ben bekövetkezett haláláig úgy tudta, felbecsülhetetlen érték van a kezében. Örökösei viszont azzal szembesültek: 131 Csontvárynak tulajdonított festményükről a modern anyagvizsgálat egyértelműen bebizonyította, hogy mind hamis. A kollekciót egyben tartják, és már 2011-ben kiállításon mutatták be a többségében a harmincas években vásárolt képeket Pécsett. Értékük a piacon egyenként maximum százezrekben mérhető. Máig zavart kelt a XX. századi magyar festőket gyűjtő, nem éppen dilettáns orvos elegyes hagyatéka, amely valódi műveket és hamisítványokat egyaránt tartalmaz. Az általa időnként eladogatott, itt-ott felbukkanó művek időzített bombaként ketyegnek a műtárgypiacon.

Antal kategorikusan elutasít minden olyan gondolatkísérletet, amely megkérdőjelezi az eltűnt kép eredetiségét. Amint elmondta: kollekciója első Csontváryját a nyolcvanas évek legvégén vette egy BÁV-aukción. „Olyan nekem, mint az első szerelem” – jellemezte érzelmi viszonyát a képhez, amelyhez később még négy festményt és két grafikát vásárolt a festőtől. A HVG-nek elküldte a Magyar Nemzeti Galéria 1990 júniusában kelt levelét Horváth György főigazgató-helyettes aláírásával, amelyben értesítették: Csontváry Kosztka Tivadar Holdas táj alakokkal címen, védettként nyilvántartott, 32x22 centiméteres festményével kapcsolatban rögzítik, hogy ő az új tulajdonos, és mellékelték neki a védett műtárgy birtoklását szabályozó törvényt is. A kép reprodukciója 35. sorszámmal szerepel Molnos Péter 2009-ben megjelent, Csontváry – Legendák fogságában című monográfiájában is, de a kritikus álláspontot képviselő szerző a sok érdekes kérdést felvető tanulmányában egy fél mondatra sem méltatja. Romváry Ferenc 1999-ben megjelent monográfiájában mint „frissen előkerült” képet említi: „Ez sem szerepel a korábbi Csontváry-szakirodalomban, most ez is feltételesen részévé válik a Csontváry-oeuvre-nek.”