1080p: Ezeket a sorozatokat érdemes pótolni, mielőtt jön a jó idő
Visszatértek New York legmenőbb csajai és a Szilícium-völgy legszerencsétlenebb tech-gurujai is az HBO-ra, de még nagyobb a merítés az újonc sorozatok közül: kiderül, milyen egy igazi Y-generációs kapcsolat, mi történik, ha egy börtönviselt neonáci nő és egy és láncdohányos vatikáni pap együtt vészeli át a világvégét, és hogyan lehet 2016-ban is izgalmasan elővenni egy Agatha Christie-sztorit. De folytatódott a kultfilmek sorozattá alakításának trendje is – a mostantól 1080p címen futó sorozatajánlókban mindegyikbe belekóstolhatnak.
Love – 1. évad
Judd Apatow mozifilmes sikerek (A 40 éves szűz, Felkoppintva) után tért vissza a tévéképernyőhöz, ahol egyszer már emlékezeteset alkotott a megjelenésekor még forradalmian béna főhősöket felvonultató Freaks and Geeks-szel. Apatow-t legfrissebb tízrészes sorozatában, a Love-ban sem épp a győztes figurák érdeklik, sőt mintha hőseibe korunk minden paranoiáját és félelmét belezsúfolta volna, főleg ami a párkapcsolatokat illeti.
A Love alaptörténete pofonegyszerű, és nem is annyira eredeti, hiszen például a You’re The Worst is nagyjából ugyanerre a szituációra épít. Adott két normális, azaz a társadalom szemében normális, elköteleződésre képtelen ember, akik aztán mégiscsak megpróbálják együtt – nem nagy meglepetésre inkább kevesebb, mint több sikerrel.
| Miért 1080p? |
| Ahogy a technika fejlődésének köszönhetően ma már egyre jobb felbontásban juthatunk hozzá kedvenc sorozatainkhoz, és elvárjuk az 1080p-s megjelenítést, úgy a tévé legújabb, néhány éve tartó aranykora is egyre jobb minőségű szériákat sodor elénk. 2016-ban már közhely, hogy a kisebb képernyőn sokszor izgalmasabb dolgok történnek, mint a mozivásznon. Ehhez az egyre szélesebb kínálathoz próbálunk kapaszkodót nyújtani az 1080p-ben, ahol a legjobbakkal mi is nagyobb felbontásban foglalkozunk. |
A tipikusan kreatívnak mondott szakmában (rádió, illetve sorozatipar), de marginális munkakörben dolgozó két fiatal Los Angeles-i felnőtt, Mickey (Gillian Jacobs) és Gus (Paul Rust) próbálkozásai és bénázásai azonban éppen azzal emelkednek ki a szokásos romkom-szériák közül, amivel a Netflix sorozatai általában pontosan telibe találják az Y-generáció vagy a még később születettek kételyeit.
A Love ugyanis a Master of None-hoz, vagy a Bojack Horsemanhez hasonlóan egészben, és nem részenként mutatja meg igazi arcát, és nem fél az arcunkba tolni, hogy a most felnövő generáció már egyáltalán nem annyira biztos olyan korábbi alapértékekben, mint a párkapcsolat, a család, a munka vagy a gyerekvállalás. A Love épp ezért nem is nyújt semmilyen feloldozást, és néhány poénoktól hemzsegő rész ellenére elég kétségbeejtő képet fest hőseiről. Akik épp hibáik és önzőségük miatt lehetnek ismerősek a hétköznapjainkból.
Itt nézhető: Netflix
The Girlfriend Experience – 1. évad
Na, hát akkor kezdjük ott, hogy Riley Keough. Ha nem rémlene ennek a 27 éves színésznőnek a neve, ne aggódjon, így volt ezzel gyakorlatilag az egész világ, nagyjából egy évvel ezelőttig. Akkor robbantott a mozikban George Miller negyedik Mad Max-filmje, amelyben az angyalszerű Feleségek egyikét játszotta Keough – ekkor szembesülhetett a világ azzal is, hogy Elvis Presley unokájáról, Lisa Marie legidősebb lányáról van szó.
Ő kapta meg az egykor történelmi rétegcsatornának (Spartacus, Camelot, Da Vinci démonai, ugye) tartott, de ma már egyre nívósabb programokat (The Missing, Flesh & Bone, Outlander) előállító Starz The Girflriend Experience című sorozatának főszerepét, ami a trendeknek megfelelően egy kisebb kultfilm szerializált újragondolása. Persze Steven Soderbergh 2009-es, kis költségvetésű filmje nem egy Fargo vagy egy 12 majom (lásd lejjebb), de emlékezetes kísérlet volt – még ha sokan csak azért is emlékeznek rá, mert az expornós Sasha Grey volt a főszereplője.
A sorozat egy fiatal joghallgató, Christine (őt játssza Keough) története, aki miután megnyeri az egyik legmenőbb cég gyakornoki pozícióját, valamiért mégis elmegy escortnak/luxuskurvának. Hogy miért, az elsőre nem tiszta. És talán másodikra sem. A 13 részes évad zsenialitása abban rejlik, hogy végig próbáljuk megfejteni Christine logikáját és tetteit, még ha ezt a túl szimpatikusnak nem nevezhető, de mégis alapjaiban vonzó karakter néha meg is nehezíti. A széria tökéletes ritmusban vált át néha erotikus thrillerből munkahelyi drámába, de a szentimentális és a komikus elemeket sem veti meg – nem a legkönnyebb rákattanni, de ha ez megtörtént (kell neki 2-3 epizód), akkor onnantól nincs megállás.
És nem lehet szó nélkül elmenni a hagyományos értelemben vett tévés kereteket messze túlszárnyaló minőségű képi világ mellett sem: ez a hideg, steril, baljós árnyékokkal, az üvegekről visszaverődő nagyvárosi fényekkel és klausztrofób terekkel fokozott atmoszféra simán mozivászonra való, az indie-zseni polihisztor Shane Carruth (Találmány, Feltörő színek) könyörtelen elektronikus zenei aláfestével együtt.
Itt nézhető: Starz
Szilícium-völgy (Silicon Valley) – 3. évad
Mike Judge azon kívül, hogy ikonikus animációs tévésorozatokat (Beavis és Butt-head, Texas királyai) és elsőrangú vígjátékokat (Hivatali patkányok, Hülyék paradicsoma) tett már le az asztalra, karrierjét egy videokártyákkal foglalkozó startupnál kezdte, a Szilícium-völgyben, 1987-ben. Nem csoda, hogy az ő agyából pattant ki a startup-kultúrával foglalkozó zseniális sorozat, a Szilícium-völgy ötlete.
Az első évadban megismertük az adattömörítéssel foglalkozó startup, a Pied Piper csapatát, a másodikban pedig azon szórakoztunk, ahogy minden lehetséges balszerencse megtörténik velük. A Szilícium-völgy ráadásul azon kevés mai komédiasorozat közé tartozik, amelyek hétről hétre tudnak igazi térdcsapkodós helyzeteket produkálni: nehezen felejthető például az a jelenet, amikor a srácok egy SWOT-táblázaton vezetik le, megéri-e a halálba küldeni egyik partnerüket, vagy sem.
A nemrég indult harmadik szezonban újabb akadályok nehezítik a Pied Piper nyomulását – ezúttal Richard kirúgásával a szétesés fenyegeti a csapatot. Bár eddig nem díjazták szét a sorozatot, a most futó szitkomok egyik legerősebb szereplőgárdájáról van szó, a Richard szerepét játszó Thomas Middleditch és talán még inkább az egykori Aviato-vezért, Erlich Bachmannt alakító T. J. Miller vezetésével.
Itt nézhető: HBO / HBO Go
And Then There Were None
A BBC háromrészes minisorozatával szemben támasztott fő kérdés az volt, érdemes-e az egyik legsikeresebb Agatha Christie-krimiről (Tíz kicsi néger) még egy bőrt lehúzni. Nos, a válasz egyértelmű igen, hiszen bár a nézők nagy része kezdetektől fogva tudja, mi is lesz a végkifejlet, mégis sikerült a vártnál még hátborzongatóbbá tenni az alaptörténetet, hála a nagyon részletesen megkomponált képeknek és a brit színészvilág krémjének (többek között Maeve Dermody, Charles Dance, Toby Stephens, Aidan Turner és Harley Gallacher is kitesz magáért).
Ha valaki nem ismerné, Christie történetében tíz idegen találkozik a második világháború kitörésének hajnalán egy Anglia déli partjánál fekvő, a külvilágtól teljesen elzárt szigeten. Mindannyian egy titokzatos házaspár vendégei vagy szolgálói, ám hamar kiderül, a vendéglátók nagyon gonosz játékot űznek a tíz házban tartózkodó emberrel. Az eredeti regényt a sorozat kedvéért újragondoló Sarah Phelps tényleg alaposan áttanulmányozta Christie szövegét, hiszen tökéletesen adagolja a feszültséget és a humort is a részekben, ami azért is dicsérendő, mert utóbbit szokás elfelejteni a Christie-krimik mozgóképes feldolgozásainál.
Az And Then There Were None-ra talán az a legnagyobb dicséret, hogy a három rész alatt elhiteti a nézővel, hogy arról a bizonyos szigetről nincs kiút: ebben a krimiben nincs feloldozás, és nincs rafinált detektív sem, aki minden rejtélyt megold.
Itt nézhető: BBC
You, Me and the Apocalypse
Amennyire menő téma volt mindig is a világvége a mozgókép-történelemben, annyira nehéz bármit is kezdeni ezzel a sorozattal. Egyrészt totálisan beskatulyázhatatlan, a színészek összetételétől kezdve az alapvető hangulaton át a gyakran egy jeleneten belül zajló ritmusváltásokig nem igazán lehet dűlőre jutni: most egy súlyos drámával teli modern szitkomot vagy egy komikus elemekkel szőtt kőkemény drámát nézünk?
Nem nagy cucc az alapsztori, de a tíz epizódot számláló első (és sajnos egyetlen, mivel a Sky elkaszálta) évad struktúrájának köszönhetően nagyon jól működik: minden rész egy bunkerben kezdődik, percekkel az előtt, hogy egy üstökös a Földbe csapódna. A bunkerben néhány, eleinte ismeretlen embert látunk, ahogy a tévében követik a világvége előtti utolsó pillanatokat, a rövid intró után pedig 35-40 percen keresztül ismerhetjük meg a szereplőket, azok egymáshoz való kötődését (első látszatra nincs sok), és az apokalipszislázban égő társadalom legkülönfélébb reakcióit.
A némiképp hullámzó évadot a hátán cipelte a zseniális szereplőgárda, amelyben olyan, pont jó arányban klisés és egyedi karakterek kaptak helyet, mint a kiberterroristának nézett unalmas banki alkalmazott Jamie (az angol szitkomsztár Matthew Baynton), az NSA-t meghekkelő fia helyett börtönbe vonuló könyvtáros Rhonda (Jenna Fischer, az Office Pamje), az őt szárnyai alá vevő neonáci Leanne (Megan Mullaly, a Will & Grace-ből) vagy a káromkodó-láncdohányos vatikáni Jude atya (Rob Lowe a West Wingből, a Parks&Rec-ből és minden második tévésorozatból).
Itt nézhető: NBC
12 majom (12 Monkeys) – 2. évad
Kultfilmből sorozatot készíteni nem a leghálásabb feladat, eddig ez igazán csak a Fargo alaptémájának új fazont adó, és attól egyre inkább el is távolodó szériának sikerült, de szerencsére a rossz előjelek (a sorozatot gyártó Syfy nem annyira a minőségi munkáiról híres) ellenére a 12 majom sem okozott csalódást.
Még akkor sem, ha az eredeti film elkötelezett hívői kicsit csalódottak lehettek már az első évadtól is. A sorozatot berendelő SyFy közel sem a mozifilmet rendező Terry Gilliam agymenéseit akarta rekonstruálni, inkább egy tisztességes, még pont kellőképp szövevényes, időutazós thrillerben gondolkodott. Az alaptörténeten nem is változtattak, így a főhős Cole (Aaron Stanford) ezúttal is a nem túl fényes jövőből visszatérve próbálja megakadályozni, hogy az emberiséget egy járvány pusztítsa el. Azonban a sorozatban természetesen jóval több idő jut a filmben csak felvillantott mellékszereplőkre, és az időutazás filozófiájának kivesézésére, a sci-fi mellé pedig nem túl tolakodó módon némi drámát is kapunk.
Az első évad azért még így is erősen hullámzóra sikeredett, és félő volt, hogy ki is fullad hamar a széria, de szerencsére az évad befejezése számos új, az eredeti mozifilmet továbbgondoló szálat hozott a történetbe. Pont annyira, hogy a budapesti, a Lánchídnál csúcsosodó jelenettel nyitó második évad még simán megérjen egy esélyt.
Itt nézhető: Filmcafé
Csajok (Girls) – 5. évad
Nagy ívet írt le az elmúlt négy évben az HBO egyik első hipsztersorozata, amely a Szex és New York racionálisabb, válság utáni verziójának is felfogható – de ahogy hatott Carrie Bradshaw-ék története a Csajokra, úgy érezhető a 2012 óta futó széria hatása a jelen tévézésére (elég a Duplass-tesók tévés munkáira vagy a Broad Cityre gondolni).
Ha a negyedik évad a lányok szétesésének kezdete volt, akkor az ötödik évad egy igazi kapcsolati apokalipszis: Marnie egy viharos házasságon, Shosh egy groteszk japán karrieren rágja magát keresztül, Jessa és Adam egymásba bonyolódik, Hannah pedig – mint mindig – a környezete legnagyobb elszenvedője, aki még mindig nem tart ott az útkeresésben, ahol szeretné.
Persze, ahogy a sorozatban, úgy azon kívül is sokat változott a szereplők helyzete: Adam Driver a Star Warsnak köszönhetően végképp filmsztár lett, Zosia Mamet is kezdi megtalálni a moziszerepeket, Lena Dunham pedig nemcsak elindította az őrülten sikeres feminista hírlevelét (Lenny Letters), de egy hatvanas években játszódó sorozatot is elkezdett fejleszteni az HBO-nál. Ja, és bejelentette, hogy a Csajok a következő, hatodik évadjával véget ér – az alkotó mégiscsak 30 éves lesz idén.
Itt nézhető: HBO / HBO Go
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
HVG-előfizetés digitálisan is!
Rendelje meg a HVG hetilapot papíron vagy digitálisan, és olvasson minket bárhol, bármikor!
