Irán visszalőtt: Katari és iraki amerikai bázisokat ért támadás
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Két koncertet vártunk nagyon a 2016-os Sziget Fesztivál búcsúnapján, és egyikben sem csalódtunk: a punkszenzáció Fidlar őrült energiával alapozta meg a hangulatot, a The Last Shadow Puppets pózokban gazdag előadása pedig köröket vert az Arctic Monkeys két évvel ezelőtti soproni fellépésére.
FIDLAR (A38 Színpad)
Aki csak név alapján téved be egy-egy koncertre a Szigeten, az nem igazán tudhatta, mi vár rá az A38 sátrában fél 7-kor – bezzeg, ha a zenekar megtartotta volna eredeti nevét, a Fuck The Clockot. A kaliforniai punkbandák a kilencvenes évek poppunk-áradatának köszönhetően egyfajta hátrányból indítanak, de a VHS-korszak legjobb oldalát idéző Fidlarnak nem kellett sokat győzködnie a közönséget arról, hogy itt nem hiperdallamos gigarefrénekről fog szólni a show, hanem az igazi garázsszagú, nyers energiáról.
Sok bandától klisés kezdés lett volna a Beastie Boys Sabotage című örökérvényű himnuszával indítani, de ahogy a színpadra lépett ez a négy őszinte Los Angeles-i arc, és elkezdték a szaggatást, nem ilyeneken gondolkodott az ember, hanem inkább igyekezett minél gyorsabban lehúzni a sört, hogy repülhessen az a pohár. És a zenekar sem tétlenkedett sokat, egyből bedobták legnagyobb slágerüket is (Cheap Beer), aminek refrénje gyakorlatilag összefoglalja a Fidlar lényegét: "I drink cheap beer / So what? Fuck you".
Innentől pedig igazából bármit csinálhattak, nagyon mellényúlni nem tudtak. A Fidlar által képviselt garázspunk nem enged túl nagy teret a kísérletezgetésnek, de azért mégsem folytak össze a dalok, pedig az alig egyórás koncerten 18 szám is elhangzott. A színes választékban így jól megfért egymás mellett a Ramones-idézés (Drone), a hanyag poénszörf (Max Can't Surf), a zseniális paródiaklippel megtámogatott, önmagában is paródiának ható sláger (40oz. On Repeat) és a zeppelines riffekből hardcore-ba hajló megőrülés (Punks).
És ugyan a Sziget végére már hozzászoktunk, hogy a délutáni A38-as koncertek jelentik a nap csúcsát, de mégis belegondol az ember, mennyivel jobb lett volna egy lassulós The Last Shadow Puppets-koncert után tombolni a Fidlarra, hogy még az éjjelre is pumpáljon egy kis energiát.
The Last Shadow Puppets (Nagyszínpad)
Kísértetiesen hasonlított a The Last Shadow Puppets mostani fellépése a 2007-es, szintén nagyszínpados The Good, The Bad and The Queen-koncerthez. Akkor sem maga az együttes, hanem annak meghatározó frontembere volt az igazi hívószó, hiszen 2007-ben Damon Albarnra, most pedig Alex Turnerre volt igazán kíváncsi a többség, csakhogy a The Last Shadow Puppetsnek elég kevés köze van Turner anyazenekarához, az Arctic Monkeys-hoz.
A vonós szekcióval turnézó Puppets, Turner és Miles Kane a hatvanas évek kamarapopját, meghatározó singer-songwritereit és a western-filmzenéket újra divatba hozó mellékprojektje azonban mára akkora siker lett, hogy most már olyan időpontokat kapnak a fesztiválokon, mint az Arctic Monkeys. És az a helyzet, hogy Kane és Turner annyit ripacskodnak ebben a projektben, amennyit nem szégyellnek, így aztán jelenleg színpadon jóval szórakoztatóbb a The Last Shadow Puppets Turner anyazenekaránál. Kicsit olyanok ők ketten, mint a filmiparban Seth Rogen és James Franco – akinek bejön a túlzásokra építő humor, az imádja őket, akinek nem, azt a világból ki lehet kergetni velük. Turner pedig láthatóan ugyanolyan állapotban volt, mint két éve a VOLT-on, de ez a dekoncentráltság, nemtörődömség, pózőrködés ott nem, itt annál inkább működött. Naná, hiszen az egész The Last Shadow Puppets egy nagy póz már önmagában, méghozzá a legszórakoztatóbb fajtából.
Egyszerűen muszáj nevetni azon, ahogy a jellegzetes, leopárdmintás hálóingjében csípőjét rázó Kane, és a Puppetsben magát John Lennonnak képzelő Turner egymást hajszolják a színpadon, azon versenyezve, melyikük éli meg jobban másfél órára a saját szerepét.
Ez persze kevés lenne egy jó koncerthez, de az történt, hogy Kane-ék az eddigi két albumukról szinte minden számot eljátszottak, és bár elsőre nem úgy tűnt, de a frissebb albumon, a hangsúlyokat kicsit máshova helyező Anything You've Come To Excepten is minimum olyan erős dalok vannak, mint a bemutatkozó lemezen (The Age of the Understatement).
Ha mégis egyetlen pillanattal kellene elmagyaráznom valakinek, milyen is volt ez a koncert, akkor azt a momentumot választanám, amikor Turner egy szokásos kifutós vonaglása után, kinézett a közönségre, és a fejére tűzött napszemüveg egyszer csak szinte lassított felvételen visszacsúszott az orrára. Abban a mozanatban benne volt a The Last Shadow Puppets esszenciája.
Nem áprilisi tréfa: már hallgatható a Sziget sztárfellépőjének új albuma
Az Arctic Monkeys frontembere, Alex Turner és a The Rascals után szólókarrierbe kezdő Miles Kane duója, a The Last Shadow Puppets vadonatúj lemeze április 1-től érhető el teljes egészében az összes streaming felületen.
Kultúra – frissen, első kézből. Kövesse a HVG Kult Facebook-oldalát!
Teherán kommunikációjából az olvasható ki, hogy szeretnék az ellenségeskedést ennyiben hagyni.
Bár a támadás meglepte a világot, voltak jól látható előjelei annak, hogy mire készül az Egyesült Államok.
Az elnökkel egyszer az irodájában, egyszer pedig Lengyelországban próbáltak végezni.
Új idegenrendészeti eljárás indul.
Orbán korábban azt mondta, ez tüdőn lőné a gazdaságot.
Fizikai és mentális megterhelésre figyelmeztetnek.
Július elején újabb hullámra lehet számítani.