„Mire gondolt, amikor a Neue Zürcher Zeitung szerkesztőségében az asztalára tették a cikket arról, hogy nagynénjének, Margit Thyssen-Bornemisza Batthyánynak köze volt a birtokán, a burgenlandi Rohoncon 1945. március 24-én 180 magyar munkaszolgálatos zsidó lemészárlásához?” – tette fel a kérdést a HVG az írónak.

A Batthyány és Esterházy felmenőkkel rendelkező, Svájcban élő író, mint mondja, először nem akart hinni a szemének. „Kiterjedt a családom, megszámlálhatatlan rokonom van, közülük alig ismertem néhányat, de az egyikük éppen Margit volt. Választ akartam kapni, hogy miért nem beszélt nekem soha senki a történtekről. Pedig a nagyszüleim sokat meséltek azokról az időkről. Megkerestem a cikk szerzőjét, David R. L. Litchfield angol újságírót, aki az egyik Thyssen unoka megbízásából hosszú ideje dolgozott a család monográfiáján, így akadt rá a rohonci tragédia történetére. Rengeteg dokumentumot, fotót kaptam tőle.”

Fülöp Máté

Ezután írt először egy cikket, később És nekem mi közöm ehhez? címmel könyvet is a rohonci vérengzésről. Úgy véli, bár a nagynénje a magyar zsidók kivégzésekor a férjével 400 méterre, a kastélyában tartózkodott (ahova a náci tisztek hajnalban visszatértek, és együtt mulatoztak), de kétség sem fér ahhoz, hogy bűnös. „Ha nem is asszisztált a gyilkosoknak, semmit nem tett az ellen, hogy az a szörnyűség megtörténjen.”

A teljes interjút az e heti HVG-ben olvashatja.

"Volt vagy ezer ilyen település, ahol tömegmészárlás történt"

A világháború végnapjaiban a rohonci Batthyány-villában 200 embert mészároltak le egy nácik tiszteletére rendezett est „fénypontjaként". A tömeggyilkosságért senki nem vállalta a felelősséget, a házigazda grófnő Svájcban élt jólétben, a környékbeliek nem beszéltek a véres éjszakáról. A történetről Elfriede Jelinek írt darabot, amelyet a Teslában mutattak be.